A jelenleg is formálódó új drogstratégia továbbra is az egészség megőrzését helyezi hangsúlyba. De az ártalomcsökkentők konferenciáján az is kiderült, hogy az előző visszadobásának valódi oka micsoda, illetve lehetséges új megoldások is felmerültek.
A kábítószerkérdéssel szakmai szinten foglalkozó szervezeteknek a drogstartégia jelenlegi tervezetével kapcsolatban annak drogmentes társadalomba vetett hitén kívül az az egyik legfõbb problémája, hogy az ártalomcsökkentés alappillérei közül több nem is szerepel a jelenlegi szövegben. Ami pedig benne van, az is csak kevéssé hangsúlyosan, szegényes terjedelemben.
A tűcserét csak leírás szintjén említik a problémás szerhasználókról rendelkezésre álló adatok elsődleges forrásaként. A helyettesítő kezelések – metadon-program és társai – hasonlóan csak említés szintjén szerepelnek, pedig az intravénás szerhasználók 20 százaléka részt vesz ezekben a kezelésekben. Ami a volt szocialista országok közt jó aránynak számít, ám nyugat-európai viszonylatban alacsony arány. A túladagolás elkerüléséről nincs egy sor sem az októberi, a szakmai egyeztetés utáni anyagban sem.
Ezeknek az aggályoknak Társaság a Szabadságjogokért által szervezett a III. Magyarországi Ártalomcsökkentõ Konferencia keretében adtak hangot a szervezetek képviselõi hétfőn. A program része volt egy kerekasztal-beszélgetés, melyen a Nefmi részérõl Müller Éva, nemzeti drogkoordinátor, a stratégiát kidolgozó eredetileg tíz-, majd tizenegyfõsre bõvült munkacsoport részéről pedig Koós Tamás képviseltette magát az ötfõs szakmai össztûzben.
Koós a beszélgetés folyamán elmondta, hogy szerinte a visszadobott, 2009-es drogstratégia alól a különbözõ érintett területeken – önkormányzatok, oktatási intézmények – beálló jogszabályi változások miatt kicsúszott volna a talaj. Fõleg ezért volt indokolt egy új stratégia kidolgozása, nem pedig azért, mert az vállalhatatlan lett volna. A jövőben például az iskolák, kórházak és a
szakellátás ugyanannak a helyettes államtitkárnak a hatáskörébe tartozik majd.
Ráadásul a Kábitószer Koordinációs Bizottság feladata is átalakul majd, és valószínűleg fel is fog hígulni. Így a szakmai álláspontok képviselése szempontjából nem lesz túlzottan hatékony.
Emiatt nem is látják garantálva azt, hogy a jövõben képesek lesznek programjaik finanszírozására. Az idei pályázati pénzek nagyrésze csúszik, és arra sincs semmilyen biztosíték, hogy jövõre kapnak pénzt. Ez rájuk nézve a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy munkatársaiknak nem fogják tudni mibõl kifizetni a decemberi bérüket. Szemelyácz János például azt hiányolta, hogy ha valószínűleg úgysem kapnak pénzt, akkor erről miért nem tájékoztatják őket konkrétan.
Az intravénás szerhasználókat tekintve pedig azt, hogy ha a szervezetek nem jutnak pénzhez, akkor januárban két-három intézmény meglátogatása után nem jutnak steril fecskendőhöz. Ami kisebb-nagyobb járványok kialakulásához vezethet. Ezt Görögország példája mutatja a legjobban, ahol hazánkhoz hasonlóan kevesen voltak HIV-fertőzöttek, de az utóbbi időben, főleg az intravénás szerhasználók közt jelentősen megugrott létszámuk. Rájuk vonatkozó adatokat tűcsere hiányában csak a toxikológiára kerülők alapján szerezhetne a szakma.
Müller Éva szerint fizetéstechnikai problémáról van szó. Ezért lehet, hogy még az idei összegek nagy részét sem kapták meg. Hiszen a költségvetés módosításáról folyamatosan tárgyalnak. Ez azért gond, mert az EU-s pénzeknek is a magyar bürökrácia útvesztőin kell átjönniük. Bár azt is
hozzátette, hogy az eredetileg tervezett 3 és félmilliárdos keretösszeg mára az 5 milliárd forintot is meghaladja drogmegelőzésre és kezelésre.
Emellet megjegyezte, hogy a pénzekkel nem az általa vezetett drogkoordinációs osztály foglalkozik, hanem egy másik.
Ráadásul a tűcserében kiadott fecskendők száma az utóbbi időben növekedésnek indult a dizájnerdrogok elterjedése miatt. Viszont a programban résztvevők száma nem nőtt. A dizájnerdrogok hatása ugyanis kevesebb ideig tart, ezért többször kell őket injektálni. Mindenesetre Koós Tamás kijelentette, hogy a tűcserének és a helyettesítő kezelésnek prioritást kell élveznie.
Ezzel kapcsolatban egy újítási javaslatot is elárult. Ennek lényege röviden az, hogy az ártalomcsökkentő programok kikerüljenek a kórházak volumenkorlátja alól. Vagyis azon osztályok közt ne szerepeljenek az ártalomcsökkentéssel foglalkozók, melyek közt az igazgató a rendelkezésére álló pénzeket felosztja. Így külön elbírálás alá eshetnének, és az igazgatónak sem kellene mérlegelnie.
A szakmai szereplõk többsége szerint az augusztus végén nyilvánosságra került, majd a drogstrategia.hu oldalon bárki által szabadon véleményezhetõ munkaanyag stigmatizálta az ártalomcsökkentés fogalmát az egészségmegőrzés normatív szempontjainak megfelelően. Tegyük hozzá, hogy a beszélgetés egyik résztvevõje, Topolánszky Ákos szerint ez a megbélyegzés még mindig jelen van, csak burkolt formában.
A véleményezés során számos javaslatot tettek a szöveg megfelelõ irányú módosítására. Ezeknek egy része – például a dizájnerdrogokat érintõ javaslatcsomag – bekerült a tervezetbe, másik része azonban nem.
Barna Erika, a Kék Pont Alapítvány munkatársa, a kerekasztal moderátora a beszélgetés elején azt állította, hogy Grezsa Ferenc, a tervezetet kidolgozó munkacsoport vezetõje egy múltheti konferencián azt mondta, részükről a stratégia szövege már véglegesnek tekinthető, munkájukat lezártnak tekintik. Erre konkrétan rá is kérdezett Müllernél, hogy kiderüljön, a konferencia nem hiábavaló-e.
A drogkoordinátor azt válaszolta, hogy az együttmûködés természetesen soha nem ér véget, bár õ már ismeri azt a változatot, amit majd továbbküldenek, de attól még lehet apróbb változtatásokat eszközölni. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a szöveg koncepcióján – melynek alapja a drogmentes társadalomba vetett hit – már nem fognak változtatni.
Az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek szempontjából ez filozófiai problémaként jelenik meg. A drogmentes társadalom illúziójából kiindulva a legnagyobb hangsúly az egészségmegõrzésen és a megelõzésen van, a drogosok pedig a társadalom ellenségeiként tűnnek fel, akiktől meg kell védeni a többséget. Sárosi Péter főszervező a prevenció központba helyezéséről azt mondta, hogy egy égő házban sem a tűzvédelmi oktatással kell foglalkozni.
Talán a terület megbélyegzettsége is ide vezethetõ vissza. Ami azért lehet nagy gond, mert ahogy kormányzati oldalról is többször elhangzott korábban, a stratégia csak az irányvonalak és a mögöttük levõ eszmeiség meghatározását szolgálja, a konkrét intézkedésekre pedig a kétéves akciótervek adnak majd választ. Topolánszky szerint az ártalomcsökkentést ugyan nem tiltják, de nem is támogatják, épphogy csak megtűrik.
Sárosi szerint az a legnagyobb gond, hogy a mérhetőség, a számonkérhetőség és a reális célok hiányoznak leginkább a stratégiából. Ő ezt tartotta a visszadobott drogstratégia legjobb oldalának. Ezért azt is hozzátette, hogy a cselekvési tervek kialakításánál lehet majd fontos a szerepük. Minden akkor dől majd el.
Ahogy Topolánszky megjegyezte a beszélgetés alatt, az ártalomcsökkentés az emberi élet védelmének szempontjából igen fontos dolog, és csak azokban az esetekben szokott csorbulni, mikor egy negatívan megítélt jelenség ártalmasságáról van szó. A fogalmat ebben a kontextusban egészen a hippokratészi esküig vezette vissza.
Gyakorlati szinten pedig azért aggályos, mert az ártalomcsökkentés hívei szerint a szerhasználatból fakadó problémák mérséklésének, és a felépüléshez vezető út megtételének gyújtópontja. Hiszen a problémás szerhasználók elsőként itt találkozhatnak őket segítő szakemberekkel. Az egészségügyi ellátórendszerbe való belépés lehetősége tehát itt teremtődik meg. Bár tény, hogy a ténylegesen ellátásba kerülők száma sajnos alacsony, hiszen a tűcsere nem számít annak.