Annyira régi az ügy, hogy már többször is változtak a vonatkozó törvények. Az erőforrás-miniszter láthatólag nem akarja, hogy az egyetem rátolja Schmitt Pál plágiumügyét. Az egyetem ugyanakkor nem lép, noha a vizsgálat elrendelésekor még a dékán is azt mondta, a jelentés alapján a SOTE feladata levonni a szükséges következtetést.
A Semmelweis Egyetem által létrehozott tényfeltáró bizottság egy 21 évvel ezelőtt írt dolgozat létrejöttének körülményeit vizsgálta úgy, hogy azóta megváltoztak a jogszabályok, a belső szabályzatok, sőt az az intézmény sincs már, ahová Schmitt Pál az értekezést írta. Kérdéses, mit lehet tenni azután, hogy a bizottság arra az abszurd megállapításra jutott, hogy Schmitt a kisdoktorit "szokatlanul nagy terjedelmű" fordításra alapozta, de a doktori eljárás "formailag megfelelő volt, szakmai hibát legfeljebb a már nem létező Testnevelési Főiskola vétett, amely "a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak".
A bizottságnak kétségtelenül bonyolult jogi helyzetet kellett kezelni. Schmitt Pál 1991-ben a Testnevelési Egyetemre adta be a dolgozatot. Akkor az 1985-ben elfogadott oktatási törvény volt hatályban. Ez szabályozta a kisdoktori cím, azaz az egyetemi tudományos (doctor universitatis) cím megszerzésének feltételeit.
Ezen alapult az egyetem akkori Doktori Szabályzata is. Ez írta elő, hogy a cím megszerzéséhez szükség van a doktori szigorlatra, legalább egy idegen nyelv középfokú ìsmeretére, és "a tudományos munka módszereinek alkalmazásával önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt mutató értekezés vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás benyújtására".
A cím odaítéléséről akkor a doktori tanács döntött. Az akkori szabályzat úgy szólt, hogy az Egyetemi Tanács jogosult a cím visszavonására, ha az értekezést más készítette vagy az más személy munkájának illetéktelen felhasználásával készült. Ez a Dr név használatának megtiltását, a személyi igazolványból való törlést jelentette, illetve a határozatot közzé kellett tenni a Művelődési Közlönyben és OTSH Közlönyben is.
Schmitt doktoriját azonban 2012-ben vizsgálták, amikor a Testnevelési Egyetem már a Semmelweis Egyetem egyik kara volt. Ma már kisdoktori címeket sem lehet adományozni. A cím adományozásának jogát már a 1993-as felsőoktatási törvény megszüntette, de a címet lehet viselni. Ezt a 2005-ös és az idén szeptemberben hatályba lépő új nemzeti felsőoktatásról szóló törvény is garantálja.
Még érdekesebb, hogy nem egészen tiszta a mostani plágiumgyanút vizsgáló tényfeltáró bizottság legitimitása sem. Ilyen testületet ugyanis az egyetem mostani belső szabályzatai nem nevesítenek, sőt az egyetem doktori iskolájának nincs kidolgozott eljárásrendje a plágiumgyanú kivizsgálására és szankciók érvényesítésére.
A tényfeltáró bizottság 1157 oldalas jelentését a nemzetierőforrás-miniszternek küldte el, bár Réthelyi Miklós nem illetékes az ügyben. Ahogy egyik minisztériumi forrásunk fogalmazott, azon kívül, hogy komoly olvasnivalót adtak ezzel a miniszternek és az apparátusnak, biztosak benne, hogy nem náluk van a labda. Ugyanígy már korábban azt mondta a Magyar Tudományos akadémia elnöke, hogy ők sem illetékesek állást foglalni Schmitt értekezéséről, hiszen a kisdoktori cím nem számít tudományos fokozatnak, a köztársasági elnök pedig nem tagja az MTA köztestületének.
A Semmelweis Egyetem viszont továbbra is azt kommunikálja, hogy az ügyben nincs több dolguk.
"2005/CXXXIX. törv. 103. paragrafus/2." Ezt az sms-t kaptuk, minden további kommentár nélkül, az egyetem egyik vezetőjétől, miután szívósan érdeklődtünk arról, mit fog lépni az egyetem a tényfeltáró bizottság jelentésének elkészülte után.
Az említett bekezdés a felsőoktatási törvény 132. paragrafusában található, és azt mondja, hogy
"A Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság indítványára a miniszter a bíróságnál – a 105. §-ban meghatározottak szerint – kezdeményezi a felsõoktatási intézmény által megszervezett vizsga eredményének, a kiállított bizonyítványnak, oklevélnek érvénytelenné nyilvánítását."
Csakhogy ez az egész nem az ilyen esetekre, hanem az akkredtációját elvesztő intézmények által kiadott diplomákra vonatkozik.
Balázs Ervin, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) új elnöke az Indexnek elmondta, hogy a SOTE rektora szerinte tévedett, amikor a nemzeti erőforrás minisztertől kért állásfoglalást. 1993-ban ugyanis megszűnt a dr. uni. kisdoktori cím. Bár annak birtokosai továbbra is használhatják a doktori címet, de ezzel már semmilyen előny nem jár.
Mivel a kisdoktori cím már nem számít tudományos fokozatnak, Balázs jogértelmezése szerint nem vonatkozik rá a hatályos, 2005-ös felsőoktatási törvény 103-as paragrafusa, amire a rektor gondolhatott, amikor a miniszterhez passzolta az ügyet. A MAB-nak nincs az ügyben hatásköre, a cím megvonásáról csak az egyetem dönthet – közölte Balázs Ervin. (Egyébként ezt mondta a vizsgálat elrendelésekor a testnevelési kar dékánja is. Tóth Miklós akkor azt mondta, a bizottság feladata, hogy feltárja a doktori védés körülményeit, a jelentés alapján pedig az egyetemnek kell levonnia a megfelelő következtetéseket.)
A doktori cím megvonása nagyon ritka. Néhány évvel ezelőtt a Debreceni Egyetemen történt az első ilyen eset. Az érintettet 2004-ben avatták doktorrá. A plágium gyanújára néhány nappal a címek ünnepélyes átadása előtt hívták fel az egyetem figyelmét, de akkor ezt nem volt idő kivizsgálni, így az ártatlanság vélelme alapján az illetőt doktorrá avatták.
Évekkel később ismét előkerült az ügy, ami már az MTA Etikai Bizottságához került, amely megalapozottnak találta a bejelentést. A Debreceni Egyetemen indult vizsgálat megállapította, hogy a jelölt a disszertációja 30 százalékát öt másik szerző munkáiból emelte át és tüntette fel sajátjaként. Az egyetem határozatot hozott a doktori cím visszavonásáról, de arról az érintettnek kellett gondoskodnia, hogy személyi igazolványából töröltesse a doktori címet.