no
A faggatózás és a szembesítés sem bizonytalanította el azt a vádlottat, aki kényszervallatásra hivatkozva visszavonná korábbi, társai rasszista indítékáról szóló vallomását. Ha a bíróság kénytelen lesz elvetni ezt a vallomást, nem sok bizonyíték marad arra, hogy tényleg magyargyűlöletből támadtak volna meg a miskolci romák egy gyanúsan cirkáló autót.
Újra a kényszervallatás kérdésével foglalkozott pénteken a Miskolci Törvényszék a magyarellenes támadással vádolt romák ügyében. Az előző, június 4-i tárgyalás előtt már ítélethirdetésre lehetett számítani, de akkor váratlan fordulat történt: megkérdőjeleződött a vád egyik alapköve, a vádlottakra nézve terhelő vallomás.
Az eset, ami miatt a per indult, 2009 márciusában történt, nem sokkal a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után. Miskolcon cigányok egy csoportja megtámadott egy autót, amely a házaik közelében cirkált éjszaka. Az autóban százezer forintos kár keletkezett, a benne ülők könnyebb hámsérüléseket szenvedtek.
A romákat közösség tagja elleni erőszakkal vádolták meg, vagyis azzal, hogy a támadások motivációja a magyarok gyűlölete volt. Két dolgot hozott fel erre bizonyítékként a vád: a támadás közelében talált „halál a magyarokra” feliratú botot, valamint az egyik – egyébként nem roma – vádlott vallomását, amely szerint a támadás közben a romák magyarellenes kijelentéseket tettek.
A bíróság a június 4-i tárgyaláson először foglalkozott érdemben azzal, amit ez a vádlott egy ideje már ismételgetett: hogy nem mondott igazat, nem voltak magyarellenes kijelentések, ezt a vallomást a rendőrök veréssel kényszerítették ki.
A vallomás hitelessége nagyon fontos kérdés, hiszen az ismeretlen eredetű bot mellett ez lenne az egyetlen bizonyíték, ami arra utal, hogy a lesötétített ablakú, gyanúsan cirkáló autót magyargyűlöletből támadták meg.
A másodfokú eljárást vezető bíró a pénteki tárgyalásra behívott több más érintettet is, köztük azt a rendőrt, aki ezt a vallomást felvette. Szembesítés volt, a vádlott pedig ismét részletesen elmondta, hogyan vitték át a kihallgatás előtt a szomszédos szobába, hogy aztán ott öten-hatan megverjék. A rendőr erre azt válaszolta: kizárt, hogy kollégái a szomszédos szobában erőszakoskodtak a vádlottal, mert ő azt akkor hallotta volna. Erre az egyik védőügyvéd (Fazekas Tamás, TASZ) finoman érdeklődni kezdett: gyakran szoktak-e a szomszéd szobában erőszakoskodni a gyanúsítottakkal, vagy különben honnan van tapasztalata arról, hogy mennyire hallatszódik át egy átlagos kényszervallatás.
A vádlottat már nem először faggatja a bíró a kényszervallatás részleteiről, és ahogy fokozatosan haladunk előre a történetben, mindig újabb és újabb részletekkel tud szolgálni, nem hozzák zavarba a bíró kötelező keresztkérdései. A mai tárgyaláson nagy vonalakban leírta azoknak a rendőröknek a külsejét is, akik őt állítólag megverték. Az egyik fő verőemberként egy vörös hajú rendőrt említett, mire a kihallgatást végző rendőr úgy reagált: nincs is vörös hajú kollégája. A vádlott erősködni kezdett: ő biztosan emlékszik a vörös hajú rendőrre, nemrég látta is ugyanezt a rendőrt a miskolci városi tévében, ahogy épp kitüntetést vesz át.
A kihallgatást végző rendőr még ekkor is azt állította, hogy nincs vörös hajú kollégája. Ezután nem sokkal az egyik védőügyvéd (Győző Gábor, Magyar Helsinki Bizottság) az okostelefonján netezve rátalált ennek a rendőrnek a fényképére, és bemutatta azt a bírónak. A kihallgató rendőr erre azt mondta: a képen látható rendőr valóban kollégája, de ez a haj nem vörös.
Az ügyvédek ismét szóba hozták, hogy a szóbanforgó vallomás felvételénél nem volt kirendelt védőügyvéd, ami szerintük kötelező lett volna. A bíró a hőségre való tekintettel nem akarta megint egész naposra elnyújtani a tárgyalást, ezért szeptemberre napolta el. Akkorra orvosszakértői véleményt is bekéretett, és feltehetően a vörös/barna/szőke hajú rendőrt is be fogja idézni.
A romák egyébként azzal védekeztek, hogy attól féltek: Tatárszentgyörgy után a következő rasszista támadás náluk lesz. Az elsőfokú ítéletkor a bíró tizenegy emberre összesen kapott 41 év börtönbüntetést szabott ki. A másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság több hibát is talált az eljárásban, és visszadobta az ügyet elsőfokra.
A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság 2012. júliusában minden vádlott esetében fenntartotta a letöltendő szabadságvesztést, de csökkentette annak mértékét, 41 helyett összesen 34 évre. Ez ellen a döntés ellen fellebbeztek a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei, így került az ügy most a Miskolci Törvényszék elé.