Nem rossz üzlet, csak sok munka van vele és vannak kiszámíthatatlan tényezők, például ott van mindjárt az időjárás. Száz hektár szántót ma kb. 100 millió forintért vehetsz. Ez a föld a mellé járó támogatásokkal együtt egy évben kb. 20 millió forint jövedelmet hoz. A befektetés így akár öt év alatt megtérülhet.

A földdel ellentétben egy hotel kb. 25 év alatt hozza vissza az árát. Ne felejtsd el azt sem, hogy a föld nem amortizálódik, nem lehet ellopni, fölrobbantani és az értéke folyamatosan emelkedik. A világban nő a népesség, egyre több élelmiszerre lesz szükség, a művelésre alkalmas terület mennyisége viszont folyamatosan csökken. A szűkös kínálat miatt növekszik a jó földek iránti kereslet, és az élelmiszerárak is emelkednek. Akinek tehát földje lesz, az biztos profitra számíthat.

A hagyomány szerint itt van Európa egyik legjobb termőföldje, de az éghajlatunk nem a legjobb. Nálunk sokkal inkább kell azzal a kockázattal számolni, hogy a dinnyét vagy az almát elveri jég, mint Németországban vagy Franciaországban. Ez a költségeket is növeli. Európai összehasonlításban azonban a magyar föld még mindig nagyon olcsó. Az itteni földekhez képest 5-ször vagy akár 50-szer drágábbak a nyugat-európaiak, és a bérleti díjakban is 1,5-6-szoros a különbség.

Nem mindegy, milyen céllal teszik ezt. Azzal semmi baj nem lenne, ha egy osztrák gazda itt termelne és itt teremtene munkahelyeket. Azzal már sokkal inkább, ha valaki csak spekulációs céllal akarna földhöz jutni: olcsón megvenni, aztán drágán eladni. A most elfogadott földforgalmi törvény egyrészt ezt akarja megakadályozni. Ez amúgy nem magyar specialitás: a földet mint vagyont szinte minden uniós ország igyekszik valahogy védeni és nemzeti kézben tartani.

2014. május elsejéig. Amikor 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, akkor először 7 évre, majd újabb 3 évre engedték meg nekünk, hogy a külföldiek ne vehessenek földet itt. Ezt azért sokan így is ki tudták kerülni. A magyar tulajdonosok külön megállapodásokat, zsebszerződéseket kötöttek külföldi gazdákkal, akik használták a földjüket. A kormány becslése szerint 700 ezer hektár föld lehet így osztrákok kezén. Ők abban bíztak, hogy a moratórium lejárta után legálisan is megvehetik a földet viszonylag olcsón.

Bár a kormány azt hangoztatja, hogy külföldiek egy kávéskanálnyi földet sem vehetnek, ez nem egészen van így. A törvény különbséget tesz a magyar állampolgár, az uniós állampolgár és az unión kívüli országba való "külföldi" között. 1 hektárnál nagyobb földet valóban nem vehet sem amerikai, sem brazil nagybirtokos, sem egy Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore-cég. Egy uniós állampolgár viszont vehet itt akár 300 hektárt is. Ehhez csak annyi kell, hogy ő is földműves legyen, legyen mezőgazdasági szakképzettsége vagy három éves üzemi gyakorlata. (Update: a földvásárláshoz nem kell sem magyarországi lakcím, sem hároméves magyarországi gazdálkodási tevékenység.) Egy osztrák gazda be is házasodhat ide és akkor kaphat földet a közvetlen hozzátartozójától is.

Nem. Ha 1 hektárnál többet akarsz venni, ahhoz az még édeskevés, hogy magyar vagy. Ha például Karcag mellett eladásra kínálnak egy 50 hektáros földet, azt legelőször az állam veheti meg. Ha az államnak nem kell, akkor a helyi gazdák élveznek elsőbbséget, akik már legalább három éve ott laknak, bizonyíthatóan földműveléssel foglalkoznak, addig használták a földet vagy a szomszédos területeken gazdálkodnak. Az adásvételhez ráadásul hozzá kell járulnia a helyi gazdákból alakult földbizottságnak is. Ők elvileg helyben tudni fogják, hogy a földet titokban nem akarják-e átjátszani másnak. Nem véletlen, hogy földet cserélni vagy ajándékozni is csak helyben lehet majd.

A kormány szerint ezzel lehet segíteni és megerősíteni őket. Ha például megvehetik a szomszédos földeket, növelhetik a birtokukat. Az egyben lévő nagyobb területű föld pedig sokkal értékesebb, mint ha valakinek itt-ott elszórva vannak kisebb területei. A kormány azt mondja: ezzel elkerülhető lesz, hogy Magyarország egyetlen hatalmas külföldi repceültetvénnyé váljon és így nem fogunk majd dél-amerikanizálódni.

Dél-Amerikában hatalmas területek kerültek egy kézbe, főleg amerikai befektetők tulajdonába. Ezeken a birtokokon aztán általában egyféle terményt termeltek a világpiacra automata öntőzőrendszerekkel, modern kombájnokkal, a lehető legkevesebb munkaerővel. A falvak emiatt elhaltak, az emberek a nagyvárosok szegénynegyedeibe szorultak. A cégek hatalmas profitra tettek szert, az ottani államoknak viszont óriási pénzeket kellett áldoznia a szociális problémák kezelésére.

A magyar falvak is leépültek, miután a mezőgazdaságban már nem volt elég munka, aztán megszűnt a posta, az iskola, az orvosi rendelő is. A törvény ezért akarja erősíteni a családi válallkozásokat és korlátozni a birtokok nagyságát.  A földművesek ezért csak maximum 300 hektár földet szerezhetnek meg és legfeljebb 1200 hektárnyi birtokuk lehet vagy ennyit bérelhetnek. Az állattartó telepek üzemeltetői és a vetőmagtermelők viszont 1800 hektár földet birtokolhatnak.

Akkor számoljunk. 1 hektár az 10 ezer négyzetméter, azaz kb. másfél focipályányi. 300 hektár az 428 focipálya, 1200 hektár meg 1714 focipálya.

Ezek bizony elég nagy területek, jóval nagyobbak, mint ahogy egy családi birtokot elképzelsz. Ráadásul az állattartóknál a törvény azt is megengedi, hogy a férjnek és a feleségnek is legyen külön-külön 1800 hektárja. Magyarország területe 9,3 millió hektár, aminek kb. a fele, 5,3 millió hektár a mezőgazdasági terület. Ezen a területen a birtokok eloszlása rendkívül aránytalan. Nagyon sok elaprózott kisgazdaság van, de a termőterület 70 százalékát és az ezzel járó támogatásokat a gazdaságok 7-8 százaléka birtokolja.

Sehogy. A kis gazdaságok a világpiacon legfeljebb különlegesen jó minőségű, nagyobb hozzáadott értékű termékekkel tudnának versenyezni. Szövetkezniük is kellene, hogy a termelésen kívül az alapanyag-beszerzést, a feldolgozást és az értékesítést is maguk végezzék. Külön-külön alig van esélyük jó árakat elérni a felvásárlóknál és a nagyobb kereskedelmi láncoknál.

A kis gazdaságok annyit tudnának javítani a vidék helyzetén, hogy munkát adnak az embereknek. A baj csak az, hogy nagyon eltorzult a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya. Ez ma kb. 70-30 százalékban oszlik meg: a kis gazdaságok nem nagyon tartanak állatot, csak a nagy cégek. Az állattartást azért lenne érdemes fejleszteni, mert míg 3000 hektár gabonát gépekkel 5-6 ember meg tud művelni, 500 szarvasmarhához ennek akár a tízszerese is kellhet.

Dehogy. A földforgalomról szóló törvény több lépcsőben 2014-től lép életbe, de ez a már meglévő nagybirtokok méretén nem fog változtatni. Hiába beszél a kormánypropaganda a kis- és közepes családi gazdaságok erősítéséről, nagyobb részt eddig is a nagy gazdaságokat támogatta az állam. A földek kb. negyede ugyanis az államhoz tartozik, amit 20 évre tartós bérletbe ad. 2012-ben a bérbeadott földek 40 százalékát és a vele járó állami támogatásokat 11 érdekeltség kapta meg 800-1000 hektárnyi területekkel, míg a többség 20 hektárnál kisebb földhöz jutott. Ezt az óriási ellentmondást a kormányprogram, a nemzeti vidékstratégia és a valóság között egy belső ember szúrta ki: Ángyán József, a vidékfejlesztési minisztérium korábbi államtitkára, aki azóta lemondott, sőt mostanra már a Fideszből is kilépett.

Ő nevezte oligarcháknak, sőt maffiahálózatnak azt a hat érdekeltséget, amely 2011-ben például 14 milliárd forint állami agrártámogatáshoz jutott, miközben a tanyafejlesztésre alig tudtak összakaparni 1 milliárd forintot. Ezek a közpénzből támogatott tőkeerős érdekcsoportok szigorúan üzleti alapon működnek, jelentős részben exportra termelnek, régiós vezető szerepre törnek. A kis gazdaságoktól legfeljebb csak alapanyagra van szükségük, de ha az jobban megéri, még a hungarikumokhoz is külföldről szerzik be a hozzávalókat. Ángyán szerint ezeknek a baloldalhoz és a jobboldalhoz is köthető cégeknek akkora hatalmuk és befolyásuk van, hogy még a törvényt és a benne lévő kiskapukat is ők írták.

Például már decemberben beleírták az alaptörvénybe, hogy az úgynevezett integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a mezőgazdasági üzemre külön szabályok vonatkoznak. Ezek a régiós integrátorok amolyan mintagazdaságok lesznek, amelyek állami földeket kapnak koncesszióba. Ők fogják majd feldolgozni a kisebb birtokokról fölvásárolt terményeket, majd forgalmazni a termékeket. Míg a szövetkezetek lényege az, hogy a kis családi gazdaságok az összefogásból származó hasznot visszaosztják, ebben az esetben ők csak beszállítók lesznek, a profit pedig az integrátornál jelenik meg. Ezekre az integrátorokra ráadásul a birtoknagyság korlátozása sem vonatkozik és a birtokukban lévő területekre sem lesz elővásárlási joga az államnak.

Valahogy így.