Index Vakbarát Hírportál

Alig tudtuk megakadályozni a kétharmadot

2013. szeptember 24., kedd 09:36

Leteszteltük az összes közvélemény-kutatóval a Political Capital mandátumkalkulátorát. Minden kombinációban kijött a Fidesz-kétharmad, kivéve amikor a DK-tól az LMP-ig egybetereltük az egész baloldalt.

Vasárnap jelent meg a Political Capital mandátumkalkulátora, és mi azon frissiben bele is vetettük magunkat a csúszkák húzogatásába. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan néz majd ki a parlamenti patkó, ha tavaszra sem változnak lényegesen a jelenlegi politikai erőviszonyok. És persze az is érdekelt minket, mennyire áll meg a választási törvény egyik atyjának, Gulyás Gergelynek véleménye, miszerint a jelenlegi választójogi rendszerben irreális, sőt, elérhetetlen a kétharmados többség megszerzése.

A mandátumeloszlást a listákra leadott szavazatok alapján becslő kalkulátorba (a működéséről itt olvashat többet) sorra bedobáltuk a közvélemény-kutatók adatait. Elsőként a legfrissebb, múlt héten publikált Ipsos-felmérés százalékait másoltuk be.

Azt kaptuk, hogy a Fidesz 50 százalékos támogatottsággal el fogja vinni szinte az összes egyéni körzetet, és a töredékszavazatok nem fogják nagyon kárpótolni sem a szocialistákat, sem a Jobbikot. Kétharmad után jön a háromnegyed.

Kitöltés közben fel is merült az első probléma: a határon túli szavazatok száma. Ennek megbecslésére eddig igen kevesen vállalkoztak, és ezek a mérések sem túl biztosak. Ezért titkos együtthatóink bevetésével 25 százalékos részvételi arányt jósoltunk, a szavazatok közül pedig 60 százalékot adtunk a Fidesznek, 15-15 százalékot az MSZP-nek és a Jobbiknak, 6 százalékot az E2014-nek, 2 százalékot pedig az LMP-nek, de 1 százalékot Gyurcsány Demokratikus Koalíciója is kapott. A csúszkán egy-két százalékos eltérések lehetnek, de alapvetően mindenhová ugyanazt a határon túli eredményt állítottuk be, a különbségek úgyis csak három-öt mandátum különbséget jelenthetnek.

A módszertani kitérő után nézzük, mit kaptunk a szeptember elején kiadott Századvég-kutatás adatai alapján:

Az egyetlen markáns különbség itt az alacsonyabb részvételi arány volt, ezért nem nagyon lepődtünk meg, hogy a mandátumoknak itt is simán 70 százalékát söpörte be a Fidesz.

Következett a Nézőpont, ők tudomásunk szerint legutóbb augusztusban közöltek adatokat. Az intézet a többiektől eltérően közölte az eredményeit, ezért a bizonytalanokat nekünk kellett felosztani a pártok között. A 12 százalékra mért kormánymarasztaló titkolózókat egy az egyben a Fideszhez soroltuk, a kormányváltó 14 százalékot pedig az ellenzéki pártok között osztottuk el, az E2014 5, a Jobbik és az MSZP 4-4, az LMP 1 extra százalékot kapott. Most nem akarjuk hosszasan magyarázni, miért pont így osztottuk el, de higgyék el, nem rossz ez, ráadásul a végeredményre megint csak alig volt befolyással:

Nagyon úgy tűnt, hogy a Fidesz 50 százalékos támogatottság esetén nem bír 70 százalék alatti mandátumarányt produkálni. Ezért belevettük a játékba az ellenzék számára legkedvezőbb eredményeket publikáló Medián-felmérést is, pedig ennek adatai már nem épp a legfrissebbek:

De láthatjuk, hiába van három ellenzéki párt is 10 százalék felett, a Fidesz meg 50 százalék alatt, így is kijött a kétharmad. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az egyéni körzetekben, ahol a parlament a Fidesz számára kedvezően rajzolta át a határokat, a szétforgácsolódott ellenzéknek nincs esélye a győzelemre. Ezt az MSZP és az E14 úgy próbálja kiküszöbölni, hogy külön listát állít, de az egyéni körzeteket leosztották egymás között.

Ezért érdekességképpen kipróbáltuk, mi történik, ha az összes baloldali szavazatot egy sávba toljuk bele, és feltételezzük, hogy minden LMP-s és DK-s át fog szavazni az esélyesebb jelöltre/listára. Ehhez ráadásul még jól fel is nyomtuk az ellenzék eredményét, a Fideszét pedig a legrosszabb mért eredményre állítottuk be:

Na, végül csak sikerült addig húzogatni az oszlopokat, míg elkerültük az újabb fülkeforradalmat. De még ebben az esetben is nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz simán eléri a kényelmes kormányzati többséget.

Rovatok