Index Vakbarát Hírportál

Reggel iskolába menet megsiratom a gyereket

2013. október 17., csütörtök 10:06 | aznap frissítve

Egy budapesti gimnáziumban „elméleti testnevelést” és „sétáló testnevelést” tartanak, mert nincs hely a tornateremben. Egy pécsi iskolában talán egy sátorban tarthatják majd a télen a mindennapos testnevelést. Az Indexhez érkezett újabb levelek továbbra is zavaros állapotokról számolnak be, pedig már október van. Van, ahol még mindig tankönyvekre vadásznak, az ötödikeseknek pedig négy nulladik órája van. Egy szülő viszont azt írta, hogy náluk minden klappol, mert a tanárok jókedvvel hidalják át a nehézségeket, és olyan levelet is kaptunk, amiben valaki keményen kiosztotta a panaszkodó tanárokat.

Negyvennegyedik napja tart a tanév, de úgy tűnik, az iskolákban tényleg nincsenek rendben a dolgok. Ez derül ki a hétfői cikkünkre érkezett levelekből is. Mostanra egyértelművé vált, hogy a mindennapos testnevelés csak egy előszeretettel emlegetett kormányzati szlogen, a feltételek azonban nagyon nincsenek meg ehhez.

Elméleti testnevelés és sétáló testnevelés

Fiam budapesti gimnáziumba jár, nagy iskolába, ahol évfolyamonként öt osztály van, viszont csak egy tornaterem. Náluk a mindennapos testnevelésre az alábbi  megoldás született: heti két „elméleti testnevelés”, amikor a friss diplomás, most felvett testnevelő tanár felügyelete alatt szabadfoglalkozás van a tanteremben, heti egy „sétáló testnevelés” , amikor az iskola körül róják a köröket, majd heti két valódi testnevelés, amikor tornateremhez jutnak.

Egy soproni iskolában 4 évfolyamon van heti 5 testnevelésóra, erre azonban már most nincs teremkapacitás. A tornatermet megosztották, de ez sem elég. A kötelező órákat megpróbálják kora délutáni programokkal pótolni, amelyek alól eddig írásban lehetett felmentést kérni. A tervek szerint jövőre, amikor még több osztálynak kell majd testnevelést tartani, a városi csarnokban fog helyet bérelni az iskola. A gyógytestnevelés-órák most elmaradnak, mert a gyógytesit intéző intézmény tanárainak státuszai egyelőre tisztázatlanok.

Egy budapesti iskolában mindennapos testnevelés címszóval inkább csak ökörködés zajlik:

Természetesen annyi tornaterem meg tornatanár a világon nincs, amennyi egy ekkora iskolába elég lenne a mindennapi testneveléshez, minden osztály számára, így a mindennapi testnevelést többnyire az jelenti, hogy 100-150 gyereket vegyesen lehajtanak az iskolaudvarra, egy vagy két tanár felügyelete mellett ökörködni, lökdösődni, verekedni.

Hasonló problémákról nemcsak az állami iskolákban számolnak be, hanem az elvileg jobb körülmények között lévő egyházi iskolákban is. Egy pécsi katolikus iskolában nincs tornaterem. Az Indexhez forduló szülő szerint ők a legjobb példa arra, hogyan lesz egy olyan alapvetően örömteli dolog, mint a mindennapos testnevelés, kínlódás és állandó mérgelődés forrása. A gyerekek leginkább csak az iskola környéki utcákban futnak a tanár felügyeletével, de arról fogalmuk sincs, mi lesz télen. Talán egy sátrat fognak fölállítani az udvaron, ha a püspökségnek lesz rá pénze. Ez lesz az ideiglenes tornaterem.

Négy nulladik órája van egy héten

Az iskoláknak idén több feladatot kell ellátniuk, ez a gyerekek órarendjét is erősen összesűrítette. Egy budapesti szülő nagyon sajnálja harmadikos és ötödikes gyerekét.

A tanév azzal kezdődött, hogy a gyerekek hazahozták az új órarendjüket, amitől máris kikészültem. Nagyobbik fiam olyan kiváló órarendet kapott, hogy nem egy, nem kettő, de nem is három nulladik órája van egy héten, hanem egyenesen négy! Egy ötödikes gyereknek!!! Ez magyarul annyit tesz, hogy hetente négy alkalommal kell megjelennie az iskolában 7:30-ra, a nulladik órára felkészülten. Emellett csütörtökön nem kevesebb, mint nyolc tanórája van. Szabályszerűen megsiratom ezeken a reggeleken, ahogy hajnalok hajnalán döcög az iskola felé, hátán a baromi nehéz iskolatáska, az egyik válláról lóg a tornazsák, a másikról az úszószerelés.

A szülő mindkét gyermeke egyébként „enyhe, de határozott Asperger-szindrómával küzd”. Ez nem könnyíti meg a helyzetüket általában sem, de eddig többé-kevésbé élvezték tanáraik jóindulatát. Az idei első szülői értekezlet előtt azonban félrehívta az iskola igazgatóhelyettese az irodába, ahol a gyermekvédelmi felelőssel az oldalán azt közölte, hogy a köznevelési törvény idéntől nem teszi lehetővé az iskolában Asperger-szindrómás gyerekek oktatását, úgyhogy hálásak lennének, ha másik iskolát keresne a gyerekeinek. Mindezt persze szeptember közepén közölték.

Majd egyszer talán megjön a két ragasztó

Magunk sem hittünk volna el, de több levél erősíti meg, hogy még most, október közepén sincs mindenhol tankönyv:

Egy XVIII. kerületi általános iskola 26 fős 2. osztályából 7 diák egyáltalán nem kapott semmilyen tankönyvet szeptember 1-jén. Ugyanebben az iskolában a kb. 78 első osztályos közül szeptember 1-jén összesen 17 fő kapott tankönyvet. Október elején a szülők megelégelték a várakozást, és személyesen keresték meg a könyvtárellátót. Aznap megkaptuk a könyveket.

Már többször írtunk róla, de bizony az iskolák központi irányítás alá vonása a legtöbb esetben csak nehezíti a működést.

Minden sokkal bonyolultabb, mindent kérelmezni kell, papír, ragasztó stb., a takarítás olyan, amilyen – béka segge alatt –, és nem is lesz jobb.  Szeretnék a takarítást kiszervezni, de nem lesz belőle valószínűleg semmi. A karbantartónk szerencsére lelkiismeretes, így néha saját költségén is megjavítja a dolgokat. Kiszámíthatatlan, hogy mire kap az iskola engedélyt. Néha 1-2 ezer Ft-os dolgokat visszadobnak, néha több 10 ezer Ft-os dolgokat engedélyeznek.  Ha kell 2 ragasztó, először nyomtatványon kell kérelmezni, majd egyszer talán megjön a 2 ragasztó.

Nyavalygás nincs, csak hivatástudat és jókedv

Azért jó olvasói levelekből cikket írni, mert így ki tudjuk bontani az igazság minden részletét. Például a pozitív dolgokat, amiket problémaérzékeny cikkeinkből gyakran hiányolnak. „Egy jókedvű tanáranyuka” arról írt, hogy ők szerinte nem is Magyarországon, hanem tán Kánaánban élnek. A budapesti agglomerációs város „liberális” általános és középiskolájában. Ugyan Kánaánban is előfordul, hogy az órarend egyelőre kissé labilis, azaz nem mindig az az óra van, ami azon fel van tüntetve, de a helyzet ezenkívül szinte ideális:

Cuki, vicces tanítónéni tartja az erkölcstant, és mivel hittanra alig jelentkeztek, elsős fiamnak aranyélete van egy szintén nagyon kedves, a gyerekek nyelvén jól beszélő katolikus világi hitoktatóval. A kopott, de csillogóan tiszta menzáról a gyerekek úgy beszélnek, mintha szállodában lennénk. Külön konyhás néni irányítja a tempót: igen, szűkös az idő, de jókedvű a néni – felmerült bennem a gyanú, hogy egy önkéntes nagymama lehet az, akinek csak az a dolga, hogy kedvesen sürgeti őket, és segíti a tálcát vinni a vékonykább elsősöknek. A konyhás nénik nevetősek, a gyerekek mindig mesélik, mennyit visonganak – nyilván nem a bércsökkenésnek örülnek, hanem úgy általában szeretnek élni....A pedagógusok tehát nálunk végzik a dolgukat, és megoldják. Nyavalygás nincs, csak hivatástudat és jókedv. Ha kínlódnak, azt nyilván egymás között teszik, de nem hárítják a szülőkre és a gyerekekre. Ilyen is van.

Állítólag ez 30 százalékos béremelés

Azt nem tudjuk, mennyit nyavalyognak a gyerekeknek azok a tanárok, akik nekünk írtak a nehézségekről. Egy 20 éve dolgozó tanár eddig sem kapott államtitkári fizetést, nem volt kiemelkedően sok túlórája, a végzettsége szerint megadható kategóriában az eltelt évek szerinti bért kapta néhány pótlékkal kiegészítve. Most megnézte, hogy idén január és május között mennyi volt a számlájára érkezett legkisebb összeg. Szomorú eredmény született, mert most, a béremelés után 3000 forinttal kap kevesebbet ennél. Jövőre már nem lesz osztályfőnök, így bruttó 16 ezerrel még tovább csökken majd a bére. A tanár szerint rá nem fog vonatkozni a kompenzáció, mert „a papírakrobatika kimutatja, hogy az alapbér emelkedett”. Nem a többletmunkával van a baja (bár van ahol a több munkáért több pénz jár), hanem azzal, hogy állítólag ez 30 százalékos béremelés.

Egy másik levélírónknak hiába van főiskolai szintű pedagógusi végzettsége, őt pedagógiai asszisztensként foglalkoztatják. Helyettesíthet felsőben: testnevelés, angol, informatika, magyar, alsóban német, rajz, honismeret vagy bármilyen órákat, viheti a heti öt reggeli ügyeletet, heti tíz tanszobát, mert belefér a negyvenórás munkarendjébe. Mi történik, ha többet dolgozik ennél akár nyolc-tíz órával? Semmi. A túlórákat most kurtítani kell, mert nem lehet több a nyilvántartási lapon mint az előírt! Mennyit  fizetnek mindezért? Bruttó 122 000 forintot.

Hol élnek ezek?

Szintén a kiegyensúlyozottság jegyében közöljük egy olvasónk levelét, aki rendesen kiosztja a síró tanárokat és azokat, akik arra panaszkodtak, hogy a gyesen töltött éveiket nem számítják be. Így ha visszamennek tanítani, később tudnak csak magasabb fizetési fokozatba, pedagógus 2.-be kerülni.

Még az előléptetésbe is be kellene számolni az otthon töltött éveket? Hol élnek ezek? Menjenek akkor a versenyszférába dolgozni, ahol mindkét gyerekem születése után 6 hónapot kaptam (finoman szóltak, hogy vagy visszamegyek, vagy nem lesz állás, mire én tervezek visszamenni). Az összes pedagógus ismerősömnek pedig évekig tartották az állásokat, amíg visszamentek. Ez hol fair ? Mindent akarnak a pedagógusok ? Akkor menjenek a versenyszférába dolgozni ahol papíron 40 óra a munkahét és a valóságban 45, és egész nyáron dolgozunk, nem a lábunkat lógatjuk. Fel vannak háborodva hogy 32 órás a munkahét? Akkor a versenyszférában dolgozók mit szóljanak? Én a nyáron 2 hét szabadságot tudtam kivenni, és a 2 gyerekemet egész nyáron meg kellett oldjam valahogy. Miközben a pedagógus ismerőseim egész nyáron a lábukat lógatták.

Ezt a levelet helyettünk egy fiatal pedagógus párja válaszolja meg, aki leírja, mennyit is dolgozik igazából egy tanítónő, aki ugyan már 3 éve tanít és osztályfőnök is, de most mégis gyakornok kategóriába került:

Aki ezt a 32 órás kötelező dolgot előírta, vagy teljesen hülye (bocsánat a kifejezésért) vagy soha életében nem tanított. (...) Ő jelenleg, ahogy hazaér, leül a számítógép elé, és készül a következő napra. Este 10-11 körül fejezi be a készülést a következő napra, úgy hogy amiben tudok, segítek én is neki. Lelkiismeretesen készül minden napra, mert szereti ezt csinálni. (Javasoltam neki más munkát, de ő nem szeretne mást csinálni.) Ez így megy minden nap, még hétvégén is, mert akkor is készül. Valamikor elosztja a két napra, valamikor csak szombaton, de akkor egész nap. Ehhez hozzáteszem azt, hogy gyerekünk még nincs, de nem is tudom, mikor jutna rá ideje a páromnak ilyen munkabeosztás mellett. Ennyit a fiatalok gyermekvállalásának a támogatásáról.

Rovatok