Vannak napok, amik jól indulnak, de akárhogyan igyekszünk, a végére mégiscsak azt kívánjuk: bárcsak ki se keltünk volna az ágyból!

Így lehet ezzel L. I. is, aki egy szép tavaszi napon, 2013. április 27-én fogyasztott egy kis kábítószert, majd elindult nyakába venni a várost (Tatát).

Útközben meglátott egy BMW-t, amiből tulajdonosa épp kiszállt, ám a slusszkulcs benne volt. „Na, ezt a slusszkulcsot bizonyára nekem hagyta itt a sors!” – gondolhatta magában L. I., mert egy mozdulattal beült a kocsiba, beindította a motort, és már épp elhajtott volna vele, amikor ott termett a BMW tulajdonosa. Kirángatta L. I.-t a kocsiból, megmentve az autót, L. I. pedig elmenekült.

Nyugtával dicsérd a napot!

– gondolkozhatott tovább L. I., és nem hagyta, hogy egy ilyen elfuserált lopási kísérlettel kelljen álomra hajtania fejét. Az esti órákban sétálgatva meglátott egy hölgyet, táskával a vállán. „Na, akkor ezt a táskát, na ezt már biztos nekem kínálta fel a sors!” – morfondírozhatott tovább L. I., és nem volt rest, arcon ütötte a nőt, és közben a táska után kapott. Egy valamire azonban nem számított: a nő az ökölcsapásra válaszul rúgni és karmolni kezdte őt. „Jó, akkor megütöm még egyszer!” – de hiába ütötte meg, a táskát továbbra sem tudta elvenni, ezért aztán fogta magát, és elmenekült erről a helyszínről is.

Nem az enyém ez a nap, látom, hogy egy új nap hívogat!

– na ezt már hiába gondolta L. I., ugyanis a sértettek sem ma jöttek le a falvédőről, mindketten feljelentették őt, a Tatai Járási Ügyészség pedig „rablás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt” szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Így lesz hősünkből L. I. Télt.