Reggel azonnal rávetettem magam a Story magazinra, hátha látom benne a lakását felújító Mesterházyt vagy a rezsicsökkentési hirdetményt a lakásában kiszögelő Orbánt, de csalódnom kellett: három hét van a választásig, de a legnépszerűbb bulvármagazinban egyetlen politikus se vett magának még egy nyolcadoldalnyi cikket sem!
Na mindegy, lássuk, mit is írnak a „komoly” lapok!
ahol Borókai Gábor egy még az ő mércéjével is meredek vezércikkben a megújuló „lélekemelő” Kossuth terében látja meg az ország mai helyzetének metaforáját. Épül-szépül az ország, de vannak, akiket a „változás mindig bőszít, felháborodásra sarkall”. Pedig a változtatások nagyon is rendben vannak, József Attila láthatja, hogyan is úszik el a Dunában az a bizonyos dinnyehéj, „a proletárdiktatúra szálláscsinálója” helyét pedig méltán foglalhatja el „a merénylet áldozatává vált kétszeres miniszterelnök”, azaz Tisza István.
Fókuszba természetesen Simon Gábor meg úgy általában a most futó szocialista ügyek kerültek, itt csak a cikk leadjét idéznénk:
a hazudozónak tartott Zuschlag János hétfőn megjelent könyve is lehet hiteles
Van egy irreálisan előnyös képekkel illusztrált interjú is Rogán Antallal, aki belengeti a választások utánra a konszolidációt.
szívesebben kormányoztunk volna nyugodtabban, de a Gyurcsány–Bajnai-korszak öröksége nem engedte.
Ha valakinek ismerős az ígéret, akkor ne csodálkozzon, ez minden év elején elhangzik. Hogy miért nem sikerül? Ezt két éve Kis János mondta el a legtömörebben:
Valódi konszolidációt azonban csak a hatalmi önkény alkotmányos és demokratikus korlátainak helyreállítása hozhatna.
Rogán arról is beszél, hogy „tisztább és átláthatóbb” a választáson induló pártok helyzete, és „nem lenne helyes, ha a választójogi rendszer csak a parlamenti pártokat támogatná”. Az is kiderül, hogy a frakcióvezető a parlamenti folyosón találkozott az áfabotrányt kirobbantó Horváth Andrással, de
sajnos az derült ki, hogy egy sikertelen NAV-alkalmazott, akinek a munkáját a társai és a felettesei részéről sok kritika érte.
Azért megígéri, hogy ha az ügyészség talál valami gyanúsat, akkor a következő ciklusban feláll majd a vizsgálóbizottság.
A HVG is kampányüzemmódba kapcsolt, vezető anyagként rukkolt elő oligarchatérképével, melyen a nemzeti nagytőkések vagyonát és kapcsolatait szedi össze.
A hetilap üdvözli az AB szólásszabadság vs. közszereplők kérdésében hozott liberálisabb döntését, és utánajárt az április 1-jével felállítandó Magyar Nyelvstratégiai Intézetnek is, mely ugyanúgy a Lázár-portfólióba fog tartozni, mint a Szakály-féle Veritas vagy Bíró Zoltán Rendszerváltás Történetét Kutató Intézete. Úgy tűnik, az évi 100 millió forintból gazdálkodó MaNYSI inkább a nyelvművelést, mint a nyelvtudományt fogja szolgálni.
Az is kiderül, hogy mostanában rekordmagasságúra engedik a Balaton vízszintjét, ami tizenöt települést veszélyeztet, pedig az Országos Vízügyi Főhatóság pont az idegenforgalom miatt tartja zárva a Sió csatornát.
A Magyar Narancs két borongós vezércikkben is elemezgeti a kampányt. Az elsőben a Szerk. azt fejtegeti, hogy a magyar közvélemény alapérzülete az, hogy
a Fidesz ne maradjon kormányon, de az MSZP (az Összefogás/Kormányváltás) se győzzön.
Ami tragikus, az a mozdulatlanság; sem a pártrendszer, sem a pártok, sem a társadalom nem volt képes az önkorrekcióra, az MSZP lényegében 1998 óta változatlan, a Fidesz pedig önmagához képest is leromlott.
A második értekezésben azon háborog a Szerk., hogy Zuschlag János és Simon Gábor tettei számítanak a kampányban, nem az, hogy "merre menjen az ország” De ezt mi hagytuk, "joggal dörzsölik a tenyerüket az orbánviktorok, habonyárpádok, simicskalajosok". Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a prognózis is igen komor:
Április 6-áig van még három hét, olyan mocskosak leszünk a végére, hogy nincs az a fertőtlenítő, amivel elviselhetővé tudjuk utána suvikszolni magunkat. De nem árt tudni: így kellünk, ilyennek.
A lap érdekesebb anyagai még a Zsámbékról Vácra települt Apor Vilmos Katolikus Főiskola körüli furcsaságok felderítése, melyek közül nagy terjedelemben van szó arról, hogy a rektor – aki nem mellesleg Erdő Péter érsek húga – disszertációjával sincs minden rendben. De ha valaki veszi a Narancsot, akkor azt tudom neki javasolni, hogy egyből lapozzon a 29. oldalra, ahol Barotányi Zoltán végre megválaszolja az elmúlt húsz év legkínzóbb konyhai kérdését: valóban veszélyes a mikrohullámú sütő?