Abból a különleges kávéból kérnék, amit szoktam! – kacsintott oda Szanyi Tibor az elegáns Pozsonyi úti kávézó pincérének, de nem virágnyelven rendelt rumra vagy viszkire, hanem koffeinmentes kávéra gondolt. Csalódottságunkban ezért gyakorlatilag két interjút készítettünk a szocialisták EP-listavezetőjével. Az egyiket kizárólag a piálós imidzséről, az ivási szokásairól és a parlamenti italozásról – ez a jobboldali hasábban olvasható. A másikat pedig minden másról: elárulta, hogy magát marxistának tartja, Bajnait és Gyurcsányt viszont a tőke emberének. Egészen Pharell Williamsig jutottunk el, közben pedig szó volt a tisztújításról, hogy miért hívta ki Mesterházyt, és indul-e ellene újra, a Jobbik előretöréséről és az MSZP felelősségéről, Szanyi és a média furcsa viszonyáról, a feltétel nélküli alapjövedelemről és még a Blurred Lines-ról is.
Gyakran szokott fogadni?
Várjunk, most valakivel... el is vesztettem, ugye?
Igen, főszerkesztő-helyettesünknek jön egy karton viszkivel. A fogadás arról szólt, nyer-e az ellenzék országosan 50, vagy Budapesten 10 egyéni körzetet. Országosan végül 10-et, Budapesten 8-at sikerült.
Az az igazság, hogy nem nagyon szoktam fogadni. Életemben ez volt a második eset. De hát ezt elbuktam. Megajánlottam a viszkit, le fogom szállítani természetesen.
Hogy áll most az itallal? Tavaly azt nyilatkozta, szereti a jó italokat, „mint mindenki″.
Igen. De ennek van egy menetrendje. Amikor este 22-23-kor hazaérek és másnap reggel 5-6-kor kelek, nem nagyon fér bele. A hétvége kicsit más. De most a kampányidőszak alatt megmondtam mindenkinek, bárkit hajlandó vagyok kirúgni a piálás miatt. Kampányidőszakban nem iszom, mert bármikor szembejöhet egy mikrofon.
A Facebook-bejegyzései karcosabb részét többen az alkohollal magyarázzák.
Ezek többnyire éjfél és hajnali kettő között születnek. Ez sem a piálás időszaka. Az ember tele van mindennel, és még fel is bosszantanak különböző beírásokkal, elsül hát egy-két ilyen mondat. Elmondom, mikor szoktam jó húzósokat inni! Amikor nyár van, és mondjuk már pénteken délután megérkezem a balatoni nyaralónkba, és ott van az egész család. Akkor megy a dínom-dánom.
Hogy alakult ki az a kép önről, hogy masszív alkoholista?
Mondanak mindent. Egy évben 50 ezer kilométert vezetek saját magam. Hosszú évtizedeket nem lehetett volna kibírni úgy, hogy egyszer se legyen rendőrségi problémám. Ez a matematikai része. A másik meg, hogy nekem tényleg van egy olyan hanghordozásom, hogy számtalanszor megyek ki a tévéből, és már otthon fogad a hír, hogy na, a Szanyi megint be volt rúgva. Ez az imidzs egyértelműen a szélsőjobbról jön. 2001-2002 környékén volt egy MIÉP-es önkormányzati képviselő a kerületben, akit egy utcai verekedésben helybenhagyták és utána azt nyilatkozta, a támadók a Szanyi törzskocsmájából jöttek. Ennyi elég volt ezt megalapozni: nyilván akinek törzskocsmája van, az rendszeresen iszik.
Van törzskocsmája?
Hát ez például, a Dunapark, amennyiben ez kocsma. De igen sokszor itt vagyok.
Bántják a beszólások?
Amíg megmaradnak a csipkelődés szintjén, nem. De amikor a megítélést veszélyezteti, idegesít. Fábry Sándort például bepereltem, mert elsütötte velem szemben kétszer is. Másfél millióra elmeszelték.
Szekeres Imre nem perelt a Gripen-átadós felvétele miatt? Fábry arról is beszélt elég sokat.
Én az Imrét a büdös életben nem láttam piálni. Horn Gyulát is ugyanezzel szóba hozzák, a híres „egyedül vagyunk, Tibor” miatt. Hatkor volt a fórum. Nem tudom, miért, a Gyula már háromra odajött a Berzsenyi Gimnáziumba. Ott ültünk a könyvtárban, kávéztunk, szódáztunk. Még ha részegen is jött oda, három óra alatt kiszelídül az ember. Hót józanon jött. Gyulával nagyon sokat voltam együtt, Gyulának a kezében nem láttam piát. Abban az időszakban legalábbis, amikor én ismertem. Hogy korábban mi történt, arról nem tudok nyilatkozni, de szerintem akkor sem nagyon. Egyszer Németországban láttam, ahogy visszautasított egy pálinkát.
Pálffy Istvánról ne is kérdezzünk inkább?
A Pista az külön eset. Most én nem állítom senkiről, hogy részeg. Ha valaki bort iszik, és rám lehel, azt megérzem. A sört kevésbé, de a bort igen. De azért, mert valaki esetleg ivott bort, nem fogom feltételezi, hogy be van rúgva. Pláne nem, hogy alkoholista. Lehet, hogy a Pista minden ebédhez megiszik egy bort, de hát ez semmi. Lehet, hogy az ő legendája ebből fakad, nem tudom. Én a Pistát se láttam még sose részegen.
Senkit nem látott soha se részegen, de még csak inni sem. A parlamenti piálás ezek szerint csak egy legenda?
Olyat el tudok képzelni, hogy valakinek valamiért be kellett jönnie, és éppen be volt piálva. De hogy ott kezdjen el italozni, képtelenség. A parlamenti étteremben van, hogy valaki megiszik egy pohár bort. Ezzel mi a gond? Italozást egyszer sem láttam a parlamentben a 16 év alatt.
Mi a kedvenc itala?
Én koktélokat iszom. A legkülönbözőbb ízvilágokat. Valamilyen alkoholféle, az lehet vodka, gin, tehát ezek az alaptörténetek, tequila vagy bacardi. És utána rászínesítünk. Ilyen dzsúz, olyan dzsúz, kóla, miegymás. Édesszájú vagyok inkább. Se a sört, se a bort nem szeretem igazán. A vasárnapi ebédhez maximum egy pohár bort. De arra is kólát iszom, hogy semlegesítse.
A piálós imidzsét nem tartja nagyon károsnak?
Abban az országban, ahol a szabad pálinkafőzésért csatába megyünk, mi bajom lehet?
Az EP-választásra esetleg egy újabb fogadásban benne van-e?
Hahaha.
Milyen volt az április 6-ája?
Amikor a 13 órás részvételi adatok nem túl rokonszenvesen alakultak, a trend már látszott. Volt egy mondás, ha 60 százalékos vagy alatti a részvétel, akkor tuti a bukta, ha 70 százalék vagy fölötte, akkor tuti a nyerés. A feleségem a megmondhatója, délután már depressziós lettem. Külön csalódás, hogy Budapesten tizedszázalékokkal maradtunk le. Persze ha másképp alakul, akkor sem a választói akarat lenne más, mert egy-két szavazat ide vagy oda, az nem a választói akarat. Nagyon szép például, hogy a Varga Laci győzött Miskolcon, de azok az eredmények 30,8 százalék, 30,7 százalék és 30,6 százalék. Na most mi a népakarat? Rengeteg ilyen hely van, ahol majdnem takkra ugyanannyit kaptak a jelöltek. Nem sok választott el minket attól, hogy akár taroljunk is több helyütt. Pont ezért most sem látom alaptalannak az optimizmusom.
Mennyire optimista, hány százalékot ér el az MSZP május 25-én? Ez most nem fogadás.
Most négy képviselőnk van, a szubminimális elvárásom az öt. De jóval többet szeretnék, és ez benne van a pakliban, mert ez egy arányos választás. Adja isten, hogy ne tévedjek, de alacsony lesz a részvétel, 60 százalék helyett 30 százalék. És nem mindegy, melyik fele vesz részt. Arra számítok, az elvontsága miatt az internettel rendelkező, középiskolánál erősebb végzettségű állampolgárok mennek el, ők viszont fel is fogják, miről döntenek. Azaz a baloldalnak komoly növekedési potenciálja van.
Százalékban mit jelent ez?
Én nagyon szeretném, ha hármassal kezdődne. Legalább hármassal.
1956-ban született Budapesten, 1989-ben diplomázott, az MSZP-be azonban csak 1998-ban lépett be. Előtte agrár- és külkereskedelmi területen dolgozott, illetve 1994-ben a Margitszigeten létrehozott egy úgynevezett Európa Házat, amely amellett, hogy az EU-s csatlakozást népszerűsítő központként működött, találkozóhelye lett a Horn-kormány tagjainak is.
MSZP-s politikusként többször volt államtitkár, kormánymegbízott: 2002–2004 között az októberi kormányváltásig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára, 2003-2004 között vidékpolitikai kormánymeghatalmazott, 2004 októberétől 2006-ig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára volt.
Legnagyobb eredménye azonban, hogy 1998 óta minden országgyűlési választáson megválasztották egyéni képviselőnek a 13. kerületben. Még 2010-ben is hozta választókörzetét, amikor két MSZP-s egyéni képviselőjelöltön kívül csak fideszes nyert aaz egész országban. 2010-ben kampányfőnöke lett az önkormányzati választásoknak, jelenleg a párt európai parlamenti listavezetője, kampányfőnöke, és majdani delegációvezetője.
Első házasságából két felnőtt fiúgyermeke van, 2013-ban újraházasodott, ebből a házasságból ismét fiúgyermeke született.
Rekorder volt a parlamentben, négyszer egymás után jutott be egyéni győztesként. Nem nehéz elengednie Újlipótvárost?
Több okból sem. Egyrészt nem megyek el. Kevesen tudják rólam, de egy hónapban én eddig is háromszor-négyszer voltam külföldön. Nem gondolom, hogy havonta 15 napnál többet kellene nekem Brüsszelben lennem. Két ciklusban gondolkozom az EP-ben, de úgy, hogy egy vadiúj kultúráját akarom megteremteni az európai képviseletnek, ami szorosan kötődik a választókhoz. Meg fogom tartani ugyanúgy a fogadóóráimat itthon. Még nem tudom, melyik szakbizottságba ülök be, de lehet, ez akár ki is marad, annyi dolgom lesz a hazai visszacsatolásokkal. De leginkább a gazdasági területen érezném jól magam.
Aktív halott akar lenni a kádertemetőben, ez dicséretes.
Nagyon téved! Nézze meg, kik a jelöltek a különböző országokból: mindenütt a belpolitikában frontembereket rakták be minden oldalról. Korábban a lista közelébe sem akartam menni, mert ugyanazt gondoltam, mint ön. De már teljesen más a lisszaboni szerződés óta, valódi döntések születnek Brüsszelben.
Akkor ezért cserélik le személyében is az MSZP delegációját.
Igen, így is lehet mondani, de nyilván ennek sok oka volt. Legfőképpen az, hogy minden frakciónkat lecseréltük, a budapestit, a szegedit, a parlamentit, nem lógott ki ez sem a sorból.
Az EP-ben viszont hosszú évek kellenek az elismerés kihívásához. Hogyan jutnak majd érdemi szerephez meg komoly feladatokhoz az új arcokkal?
Tévedés azt hinni, hogy csak nálunk van ez. Az EP nagyobbik hányada lecserélődik. Majdnem mindenki érzi a tétet, többnyire otthoni belpolitikában edzett harcosokat delegálnak.
Az MSZP-n belüli pártkarrierjét feladja?
Nem. A listavezető egyben a kinti magyar szocialista delegáció vezetője is lesz, az pedig hivatalból is tagja a pártelnökségnek. Tehát ha azt mondom, semmi mást nem akarok csinálni, akkor is ott fogok ülni, nem választott tagként, nem szavazó tagként, de állandó meghívottként.
Alelnök szeretne lenni?
Én mindig azt mondtam, a portástól az elnökig bármi.
Szóval az elnöki poszt is jöhet?
Pályáztam már egyszer, mutattam, hogy....
November-decemberben tisztújítás lesz. Indul újra?
Ezt október 6-án fogom megmondani, őszintén mondom, most fogalmam sincs. Nem tudom, mi lesz ennek a két választásnak az eredménye. Ha rosszul szerepelnénk az EP-választáson, azért az az én ambícióimat is bekorlátozná, akármi is lenne az én ambícióm. De biztos vagyok, az elnöknek is nagyon érdeke, hogy ez jól sikerüljön. Ha frivol módon akarnám megfogalmazni, az elnöknek több érdeke fűződik hozzá, mint nekem.
Ön volt, aki utoljára kihívta Mesterházy Attilát 2012-ben, előtte nem is volt nyílt verseny az MSZP vezetéséért. Bár mondták az elejétől, hogy nagyon sok esélye önnek sincsen.
Fene tudja, én akkor is hittem benne.
Miért hívta ki Mesterházyt?
Mást kellett csinálni. 2012-ben elment a ciklus fele és a párt semerre sem mozdult ki. Tudom, hány irodánk volt, hány irodánk lett. Tudom, hány tagunk volt, hány tagunk lett. 12-14 százalék körül volt az MSZP támogatottsága az összlakosságban. Ez az adat az egyetlen, amit elhiszek a közvélemény-kutatóknak. Olyan egyenes volt a görbe, mint egy halottnak! Se nem csökken, se nem emelkedik, engem ez dühített föl. Ez nem azt jelenti, hogy Mesterházy jó vagy rossz elnök, ez csak egy egyszerű ténymegállapítás volt. És pont ezért gondoltam, hogy akkor tessék, megpályázom az elnöki posztot. Most elővettem és elolvastam a választási vereség után az akkori programomat. Hát meglepődtem, amikor szembesültem a koherenciájával. Például én mindenképpen a mozgalmi jelleget szerettem volna kidomborítani. Zászlóshajóvá szerettem volna avatni a Népszavát. Mert a Népszava pártlap, most akárhogy is színezzük.
Pártlap. Csak így?
Felvállalom, hogy pártlap. Egy szocdem napilap nem lehet más, mint a szocdem közösség lapja. Most ne bogarásszuk a tulajdonost, tartalmilag ez egy pártlap. Ahogy a Metropolt osztogatják, legalább a pártirodákban lehetne kint minden nap egy stóc a Népszavából, amit el lehet vinni. Sokat panaszkodnak a szimpatizánsaink, hogy nem kapnak kellő mennyiségű muníciót. Tessék, ott a Népszava!
Volt egy emlékezetes kommentcsatája a Népszabadság egyik fiatal újságírójával, akinek felpanaszolta, miért izélgeti az MSZP-t a lap, amikor pártpénzen működik.
Nagyon le van egyszerűsítve így, nekem nem ez volt a problémám. Tartottam egy sajtótájékoztatót fontos kérdésekről, mindenki le is hozta. Kivéve a Népszabadságot. És én azt kértem, ha már részben tulajdonosok vagyunk, annyi udvariasság szorulhatna belétek, ha már mindenki más lehozta a sajtótájékoztató tartalmát, akkor ti is megtehetnétek. Felőlem értékelhették volna úgy is, hogy hülyeségeket beszélt a Szanyi. De az, hogy tettek magasról az egészre, na ez fölbőszített.
Velez Árpád MSZP-pártigazgató is erre panaszkodott egy nemrég kiszivárgott hangfelvételen: „ne kelljen könyörögni azért, hogy egy cikk bekerüljön”. Ugyanazt mondja.
A sajtómunkában van olyan, és ne tagadják le önök se, igenis tudnak úgy dolgozni, hogy időnként azt kéri valamelyik politikus akármelyik oldalról, hogy ezt a témát kicsit nyomjuk meg. Hogy nem lenne rossz, ha lenne róla valami írás.
Speciel minket nem kért meg még politikus ilyenre. Hogy megy ez?
Akkor még egyszer. Én írok egy cikket. Ha én elküldöm önöknek, szerintem halál udvariasságból ezt le is hozzák. De az, amikor már a tizedik cikket küldöm, és tizedszerre mondják, hogy tűnjek a fenébe... És én tudom azt, van olyan újság, ahol nyolcadik éve csak negatív kontextusban lehet leírni a nevemet. És baráti lap! Hogy finoman fogalmazzak. Az egyik újságíró kottyantotta el: nézd cimbora, nálunk egy direktíva van. Volt erről egy szerkesztőségi döntés. Van ilyen.
A vereség elemzésénél többen arra jutottak, saját média kell az MSZP-nek, akkor tud erős lenni. Tehát ön szerint is.
Én erre javaslatot is tettem a régi pályázatomban: akár a Népszava bázisán kell legyen hetilap, meg annak rádiós, tévés, internetes ága. Bár én ma már egy könnycseppet sem ejtenék, ha nem lenne nyomtatott verzió, olyan mérhetetlenül tör előre az internet.
Ott van az Egyenlítő blog, nem most fedezi fel az MSZP az internetet.
Van egy blogom, hurrá! Hát egy blog akkor kezd el működni, ha reklámozod. Mert nem mindegy a kiterjedtsége, elérhetősége. Nem véletlen, hogy a buszra föltették Kálmán Olga Egyenes Beszédét. A Coca-Cola is attól lett ekkora, hogy jól reklámozták. Százezer évekig kibírták az emberek Coca-Cola nélkül, és nem volt emberpusztulás.
Az emberiség az MSZP nélkül is remekül kibírta jó sokáig. Kibírná a jövőben is.
Ez így van, de a Fidesz nélkül is.
Térjünk vissza a 2012-es tisztújításhoz: ha úgy alakul, hogy az ön programja nyer, nagyon más lenne most a végeredmény? Vagy akár az elmúlt két év? Ott lett volna Gyurcsány egy Szanyi Tibor vezette szövetségben?
Egy közös pont volt. Attilával mindketten kimondtuk: a választásra tető alá hozzuk a kormányváltó szövetséget. Hogy kik annak a tagjai, ebben voltak eltérések. Mint látjuk, Attila elsősorban a pártok világában kereste a szövetségeseket. Én pedig már akkor is a civil szervezetek, szakszervezetek felé léptem volna. A mi 13. kerületi sorozatos győzelmünk titka, hogy megállapodásunk van vagy 150 civil szervezettel. Ez azt is jelenti, hogy elmegyünk a közgyűlésükre és fölvesszük nekik a telefont, ha hívnak. Ez hosszú-hosszú éveknek a szőttese. Utólag belátom, szükségszerű volt ezt az ötösfogatot összehozni, különben a kampány arról szólt volna, hogy ezek egymás közt is versenyeznek. De szerintem még az is lehet, kevesebb szavazatot kapott az öt, mint amennyi szavazatot kapott volna az MSZP, ha külön indul. Ezt sem zárom ki.
Gyurcsány és Bajnai most az ellenfelei, ők vezeti a DK és az Együtt-PM európai parlamenti listáját. Őket baloldalinak tartja úgy, ahogy ön a baloldaliságot érti?
Vegyük tudomásul, a szociáldemokrácia nagy kísérlete, hogy megpróbálja összebékíteni a munka és a tőke dolgait, nem sikerült. A jóléti állam a social dumping irányába ment át. Nincs erre magyar szó, ez a társadalom lenyomása. Ez az, amikor 10 ezer ember birtokolja a világ vagyonának 70 százalékát. Vagy ezer ember. Vagy mit tudom én, ilyen extrém dolgok. Én azt mondom, a béke az soha nem kötött béke, az mindig kiharcolt béke. A neoliberális filozófia szerint viszont nincsenek szabályok, hadd menjen a szabad verseny, és majd a nyertesek valamit visszaadnak a veszteseknek, ne is harcoljunk. Na ez torkollott a social dumpingba.
Tehát baloldali Bajnai és Gyurcsány vagy sem?
Bajnai és Gyurcsány is a tőke embere. Komoly baloldali érzékenységük van, de összességében a politikai bázisuk egy tőkeoldali szabadpiaci gondolkodás. Amit nem tudok elfogadni.
Ez elég elvont. Konkrétan miben jelenik meg a különbség?
Mondok egy példát, és nyugodtan végig lehet kérdezni minden politikust, mit gondol. Ez egy legitim, európai szocialista gondolat, a PES-nek (Európai Szocialisták Pártja) a manifesztójában benne van: ott adózol, ahol a profitodat szerzed. Látszólag egy szikár mondat. De ha megnézzük a következményeit, benne van nem csak az, hogy helyben adózol, de az is, hogy nincs adózatlan tőketranszfer. És van még egy lépés: a tranzakciós pénzügyi adó százezer euró fölötti utalásokon fél százalék. Na most próbáld meg ezt meghirdetni Magyarországon! Beszéld ezt meg a Gyurcsánnyal vagy a Bajnaival, mennyire tetszik nekik! Én a saját választmányomban sem merem fölnyitni ezt a vitát, de ettől még ott van a manifesztónkban.
És mit képvisel Mesterházy Attila? Ő baloldali?
Igaza volt Gúr Nándornak: Mesterházy gondolatai, tézisei sokkal erősebben baloldali fundamentumokkal bírnak, mint bármelyik másik korábbi elnökünknél. Horn azért egy nehéz eset, mert az egy tök más történelmi szituáció volt. Ő privatizőr is lett, de az egy gazdasági kényszer volt. Mesterházy ténykedését viszont nagyon megbélyegzi, hogy elnökként jó arcot kellett mutatni a liberális irányba tartó erők felé is.
A vereséget értékelő választmányi ülésen felmerült valamiféle rendpártiság, ez mégis micsoda?
Ez egy szóhasználati félreértés. Abból indultunk ki, hol tarolt a Jobbik. Főként az elöregedett falvakban, ezt lássuk be, az országos átlaghoz képest is feleannyi volt a Jobbik támogatottsága a városokban. Budapesten 12 százalék vagy valami, a falvakban meg 70-80 százalék is lehetett szélső esetben. Ott a sok védtelen kis öreg, aki azt várja, mondja már neki valaki, hogy nem fogják elvinni a tyúkját. Arra nem válaszolt az MSZP, hogy a biztonság, a közbiztonság ideológiai szinten is fontos. Pintér kijelentette, hogy itt aztán két héten belül rend lesz. És mi nem rezonáltunk, hogy nemhogy négy éven belül nem lett rend, hanem még nagyobb gáz van. Nem volt erős mondásunk, a Jobbiknak bezzeg igen.
Mit kellene akkor a Jobbiktól eltanulnia az MSZP-nek?
Semmit. Viszont azt nagyon szeretném üzenni a Fidesznek, ne vihorásszon azon, hogy mit tudom én hány helyen megelőzte az MSZP-t a Jobbik, mert ahol az MSZP-t megelőzte a Jobbik, ott már a Fidesz nyakában van. Most a Jobbik érzi a mi jeges leheletünket a tarkóján, viszont a Fidesz meg a Jobbikét. Úgyhogy ezen gondolkozzon el Orbán Viktor, meg az összes többi hasonszőrű.
Az MSZP–SZDSZ-kormány idején mentek a pénzek az autópálya-építésbe, kicsit az SZDSZ-pártkasszába is, ahogy erre Medgyessy is utalt, de a kis falvakba éppen nem, sőt. Nem az önök kormányzása hagyta magára ezeket az embereket, akik a Jobbik karjaiba menekültek?
Ön ezt mondja, én mást. 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, 6 év után a hosszú távú dolgokat nem lehet számon kérni. Az vesse ránk az első követ, aki azt mondja, nem kellett volna kiépíteni az országos infrastruktúrát. Ami már megvan, az viszont tök természetes az embereknek. Ha nem lenne ott az a sztrádahíd, megőrülne az ország.
A kis falvakba viszont nem jutott el a fejlesztés.
Ezt én értem, de álljon meg a menet! 2004-ben léptünk be, 2006-ban indult meg a vidékfejlesztési fordulat, kis utakra nem lehetett költeni például. Az EU-nak hétéves fejlesztési ciklusa van. Az előző hét év az új tagországokban a gerinchálózat, autóút, vasút, villamosítás kiépítését preferálta minden szinten. 2007-től 2013-ig ez egy béklyó volt, a csatlakozás előtt volt elfogadva a terv, nem volt beleszólásunk.
Ha már a vasutak is szóba kerültek, a neoliberálisnak mondott Kóka János minisztersége idején elég sok szárnyvonalat bezártak. Kóka János államtitkára ön volt, ha jól emlékszem. Ezt hogy rakja rendbe a lelkében?
Először is a bezárt szárnyvonalakat a Fidesz se nyitotta újra. Sőt még be is zártak újabbakat. Semmiféle racionalitás nem hozta fel, hogy ezeket újranyissák. Én azt mondtam, és ezt a mai napig tartom, most figyeljen: ha a vonatkozó közlekedő lakosságnak taxibérletet adok, még az se kerül ezredannyiba se, mint annak a szárnyvonalnak a fenntartása! De én 2006-ig voltam ezért felelős, hogy utána ki mit csinált, hadd ne legyen az én sztorim.
Nincs összefüggés aközött, hogy kistelepüléseket leválasztottak az ország közlekedési vérkeringéséről, leromlott az intézményrendszer, a közbiztonság – és megerősödött a Jobbik?
Biztos van összefüggés.
Akkor meg is van, mi az önök felelőssége.
Állj, állj, állj! A mi számlánk a Jobbikkal kapcsolatban legfeljebb 2010-ig írható meg, azóta a Fidesznek a sara.
A számlán az áll, hogy az MSZP–SZDSZ kormányzása 16 százalékra hozta fel őket, 2014-ben a négy évvel korábbihoz képest csak 4 százalékponttal kaptak többet.
Ebben nagyon téved, mert 2006-ban például a Jobbik szellemi elődje, a MIÉP nem jutott be. Az, hogy 2010-ben mi történt, abban nem csak a szocialista kormányzás van benne, hanem egy kőkemény gazdasági válság, egy majdnem 10 százalékos GDP-visszaesés is. Hogy munkahelyek tűntek el 2008–2009-ben, nem csupán a kormány hibája. Izlandon a lakosság elvesztette a vagyonának az egyharmadát, egyik óráról a másikra, a mai napig ezt nyögik.
De hát maga a közbiztonsági probléma, ami most szóba került az MSZP választmányán, hogy nem volt rá receptjük 2014-ben, ott volt már 2010-ben is!
Ez nem csak közbiztonsági probléma. Az, hogy legyen rend, sok mindenre kiterjed. Példának okáért legyen rend a törvényhozásban, legyen rend a kórházakban, legyen rend az utcákon. A rendpártiság a law and order, ami viszont totál félfasiszta kifejezés. Én még kommunistaként is rendet tudok rakni a lakásomban, kitakarítani, mégsem leszek filozófiailag rendpárti!
Hoppá, akkor most térjünk át arra, hogy ön ezek szerint kommunista. Az?
Nem. De marxista igen.
Marxista.
Maximálisan, igen. De pontosítani szeretném. Marxnak a gazdasággal kapcsolatos nézeteit vállalom. Viszont nem szeretnék belebonyolódni abba, mi van például leírva a Kommunista kiáltványban. Mert ha hiszik, ha nem, az a maga módján egy fricskapamflet volt, nem úgy komoly irodalom, ahogy. Marxista vagyok, amennyiben ez a gazdasági és osztályszerkezeti analízisét adja a társadalomnak. Ez nem azt jelenti, hogy Marx minden betűjét vállalom. Ez olyan, mint hogy Mick Jaggert is imádom, de nem minden dalát.
Ha már Mick Jagger és zenei ízlés, kik a kedvencei?
Nekem most nagyon tetszenek ezek az új amerikai énekesnők. Katy Perry például. Nem csak zeneileg, az előadásban is. Nézze meg a Katy Perry legutóbbi három klipjét! Abban nagyon sok modernitás van, a zenetechnológia meg minden, majdnem azt mondom, iránymutató.
Valamiért azt gondoltam, inkább régebbi zenéket hallgat.
Egyedül a Rolling Stonest szeretem a klasszikusok közül, mindig igyekeztem az új hajtások legjavát figyelni, amit progresszívnek tartok. Az igazi kedvenc a Blurred Lines.
Ne, tényleg szereti a Blurred Linest?
Hajajajajaj! Még utána is olvastam, Robin Thicke-nek egy színésznő volt a felesége, és külön engedélyt kért tőle, hogy a szaftosabb jeleneteket a videóhoz leforgathassa. (Egyébként Szanyi Tibor is engedélyt kért a feleségétől, hogy a lenti gifen Thicke-re montírozhassuk.) Mind a felesége, mind ő nagyon-nagyon le voltak pukkanva, Thicke nem egy mai srác, mégis sikerre tudtak vinni egy teljesen új vonalat. Úgy, hogy benne van az a kis alacsony néger is, most nem jut eszembe a neve, aki önmagában is sztár.
Pharell Williamsnek hívják, és amúgy ő is több mint 40 éves.
Igen, szóval ez megint művészi teljesítmény, kilépni egy sztár árnyékából egy harmadrangúnak. A sztori tehát nem csak az, hogy hallom a dalt a rádióban, hanem a videó, meg ahogy az egész a popkultúrába beleillik.
Az előbb azt fejtegette, mekkora marxista, most pedig a kortárs fogyasztói kultúra termékét, sőt egyik csúcsát dicséri.
Álljon meg a menet! Tudja, mi nekem a kommunizmus?
Mi a kommunizmus Szanyi Tibornak?
Amikor mindenki Mercedes C-Klasse kocsikkal mászkál. Én marxista vagyok, mert ez olyan dolog, mint hogy hiszel-e az egyszeregyben. A kapitalizmus körülményei között a társadalom osztályszerkezete egyszerűen kialakul. Ez egy gazdaságfilozófiai tudomány. A kérdés, hogy marxista vagyok-e, olyan, mint hogy most einsteinista vagyok-e, hiszek-e a relativitáselméletben. Az meg kétségtelen, hogy ezt a kapitalizmust nem lehet tovább így folytatni, ahogy van. Ebből a szempontból a garantált alapjövedelmet a legvaskosabb kezdeményezésnek tartom az elmúlt időszakból.
Az MSZP finoman csak annyit mond, hogy társadalmi vitát szeretne róla.
Eleve ennek is több irányzata van, de a fősodor azt mondja, az alapjövedelemmel párhuzamosan nincs semmilyen adó, csak áfa. Az viszont száz százalék. Tessék. Akkor mit kezdünk ezzel? Egy csomó szolgáltatásért, ami eddig ingyen volt, fizetni kellene, egészségügy, oktatás. Egyébként embrionális formájában ma is van valami Magyarországon, ami az alapjövedelemre emlékeztet: a családi pótlék. Nincs tekintettel semmire, csak arra, hogy gyereked van. A mai napig nem emésztette meg a családi pótlékot sem a társadalom: jár nekem, nem jár, mennyi jár, meddig jár - mindenki valahogy át akarja alakítani. A garantált alapjövedelemről vagy létpénzről Svájcban már kiírták a népszavazást 2019-re, de ott is hagynak négy évet a társadalmi vitára. Az alapjövedelem gyökeresen átalakítana szó szerint mindent, gyakorlatilag nincs az életünknek olyan szelete, amit ne változtatna meg.
Az ön programjában egy jóval kevésbé radikális ígéret van, az európai minimálbér bevezetése. Anglia, Németország és az Európai Parlament konzervatívjai már ezt is élesen ellenzik. Hogyan lehet ebből bármi is?
Hát na, pont ezért kell baloldali többség az EP-ben! A magyar választóknak is érteniük kell, ha az európai konzervatívokat, de főleg az őket is túlteljesítő orbáni megszorításokat meg akarják fékezni, akkor ránk, a baloldalra kell szavazniuk. Ilyen egyszerű.