Elkaszálhatja a strasbourgi emberi jogi bíróság a magyar tényleges életfogytiglani szabadságvesztést, ha kedden úgy döntenek, hogy ez kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősül. A döntés semmiképp sem jelenti azt, hogy a súlyos bűnözők azonnal szabadulnának: csak annyit, hogy időnként felül kell vizsgálni, indokolt-e még a fogva tartásuk.
Magyar Lászlót 2005-ben ítélték tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre (tészre) több ember meggyilkolásáért, rablásért és több más bűncselekményért, 2010-ben a Legfelsőbb Bíróság fenntartotta ezt az ítéletet. A Szegeden fogva tartott negyvennyolc éves elítélt ezután fordult a strasbourgi bírósághoz, mert egy korábbi ítéletben a testület kimondta: a felülvizsgálat lehetőségét kizáró életfogytiglani börtönbüntetés ellentétes az emberi jogokkal.
Ez nem azt jelenti – ezt a korábbi angol ügyben hangsúlyozta a bíróság – hogy azonnal el kellene engedni a súlyos bűncselekmények miatt elítélt embereket. Csak annyiról van szó, hogy biztosítani kell a későbbi felülvizsgálat lehetőségét, és nem lehet előre megfosztani az elítélteket a reménytől, hogy valaha kiszabaduljanak. A bíróság hozzátette, hogy a legtöbb európai országban, ahol van életfogytiglani börtönbüntetés, időnként, általában 25 év után felülvizsgálják ezeket a büntetéseket, hogy indokolt-e még az emberek fogva tartása.
Ez egy elvi kérdés, mert az elkövetett cselekménytől függetlenül mindenkinek jár, hogy meghatározott időszakonként felülvizsgálják, hogy indokolt-e még az ő büntetésének fenntartása
– mondta Karsai Dániel, Magyar ügyvédje. Az ügyvéd is hangsúlyozta, hogy a keddi strasbourgi döntés semmiképpen sem jelenti azt, hogy ki kellene engedni a súlyos bűnözőket: csak annyit, hogy meg kell lennie az esélynek, hogy időnként felülvizsgálják, indokolt-e még a fogva tartásuk. A legsúlyosabb bűnözők egy ilyen rendszerben is életük végéig rács mögött maradnak, ha a felülvizsgálatok során nem látják indokoltnak az elengedésüket.
Az Alaptörvénybe is bekerült a tész, így az Magyarországon mindenképpen jogszerűnek minősül, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) sem mondhatja ki valamiről, hogy alkotmányellenes, ha egyszer benne van az Alaptörvényben. A magyar társadalom nagy többsége (például az Alaptörvény elfogadása előtti kérdőívre válaszolók 90 százaléka) támogatja a tészt.
Ez azért érdekes kérdés, mert 2010-ben – még az Alaptörvény 2012-es hatályba lépése előtt – az AB foglalkozott a tésszel, de ítéletet nem hoztak. A Társaság a Szabadságjogokért be is perelte a testületet, hogy adja ki az ülések jegyzőkönyveit, ezt a kérést azonban elutasította a Fővárosi Törvényszék. Így nem lehet tudni, hogy az AB az Alaptörvény hatályba lépése előtt mit gondolt a tészről.
Európában tizenegy országban van tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre hasonlító megoldás a strasbourgi bíróság 2013. júliusi gyűjtése szerint.
Hat országban van olyan rendszer, mint Magyarországon: itt az életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek alapesetben egy idő után feltételesen szabadlábra kerülhetnek, de van lehetőség tényleges életfogytiglani büntetésre is, amikor előre kizárják a későbbi szabadulás esélyét. Ilyen rendszer működik (Magyarországon kívül) Bulgáriában, Franciaországban, Szlovákiában, Svájcban és Törökországban.
Öt állam van, ahol csak tényleges életfogytiglani büntetés van, feltételes szabadságra nincs lehetőség: Izland, Litvánia, Málta, Hollandia és Ukrajna.
„Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.”
A strasbourgi bíróságot viszont nem köti a magyar Alaptörvény, a testület a Magyarország által is aláírt emberi jogok európai egyezménye alapján ítélkezik.
Karsai úgy véli, hogy ha kedden elmarasztalják Magyarországot, akkor biztos, hogy módosítani kell a büntető jogszabályokat. Szerinte szerencsésebb lenne, ha kikerülne az Alaptörvényből is a tészre vonatkozó rész, de „lehetségesnek tart olyan értelmezést, ami alapján az Alaptörvényt nem kell módosítani.”
A kisegyházakról hozott áprilisi ítélet kapcsán felvetődött, hogy a strasbourgi bíróság közvetve az Alaptörvényről is kimondta, hogy sérti az egyezményt. A kormány a kisegyházas döntést a strasbourgi bíróság Nagykamarájánál támadta meg, ami azonban leginkább csak időhúzásra jó. A Nagykamara csak a nagyon újszerű, bonyolult és jogilag nagy jelentőségű ügyekkel foglalkozik, de mivel a tészről korábban már döntöttek – és éppen a Nagykamara döntött – a hasonló, ismétlődő ügyekkel várhatóan már nem fog foglalkozni ez a testület. Arról, hogy körülbelül egy a kétezer-ötszázhoz az esélye, hogy egy strasbourgi ügy a Nagykamara elé kerüljön, ebben a cikkünkben olvashat.
A strasbourgi bíróság ítéletei kötelezőek az államokra: jogsértés esetén kártérítést kell fizetniük. A bíróság ezenkívül fel is szólíthatja az államokat, hogy módosítsák a törvényeiket, de ez nagyon ritka. Ennek ellenére egy-egy elítélés is elegendő szokott lenni ahhoz, hogy az adott állam módosítson a törvényein, két okból is. Egyrészt az emberi jogi egyezmény aláírásával az állam vállalta, hogy úgy fog működni, hogy nem sérti meg a polgárok alapvető jogait, így ha a bíróság ítélete ellenére nem módosítja a szabályokat, akkor az önmaga által vállalt egyezménnyel megy szembe. Másrészt anyagilag és diplomáciailag is kínos, ha sorra ítélnek el egy-egy országot ugyanabból az okból.