Bemutatták kedden a Fővárosi Állat- és Növénykert új, hím aranyhasú mangábéját, Dextert, amelyet azért hoztak Budapestre, hogy frissítsék a fővárosi intézmény majompopulációjának vérvonalát.

A Texasból érkezett hím állatot a napokban kezdik összeszoktatni a nyolc budapesti nősténnyel. Dexter az első pillanatoktól kezdve magabiztosan viselkedett, szállítódoboza kinyitása után azonnal birtokba vette az egyelőre csak számára kijelölt helyet és perceken belül nassolni kezdett a kikészített gyümölcsökből. Az összeszoktatás hetei alatt kiderül, befogadják-e a nőstények a leendő tenyészhímet. Ha igen, akkor akár egy éven belül szaporulatra számíthat a fővárosi intézmény. Amennyiben viszont ellenségesen fogadnák Dextert, a gondozók a másik most érkezett hímmel, Tukallal tesznek próbát.

A Magyarországra szállított majomcsapat másik három tagját - két nőstényt és egy hímet, Daphnét, Tylert és Tukalt - egyelőre karanténban tartják. A két nőstényt később Hollandiába szállítják, ahol egy francia hímmel alakítanak csapatot, a másik hímet pedig egy francia állatkert kapja meg - mondta el az MTI-nek Vidákovits István, a fővárosi állatkert körzetvezetője.

Persányi Miklós főigazgató hangsúlyozta: a majmokat a texasi San Antonió-i állatkert ajándékba adta a budapesti intézménynek, így ezekkel együtt jelenleg hivatalosan összesen 12 aranyhasú mangábéval büszkélkedhet az állatkert. Állománya jelenleg is a legnagyobbak és a legszaporábbak közé tartozik világviszonylatban is. Az Amerikából érkezett állatok olyan vérvonalat képviselnek, amely nem áll közeli rokonságban az európai állatkertekben élő mangábéékkal.

Az olyan ritka és kis egyedszámban tartott fajoknál, mint amilyen az aranyhasú mangábé is, a rokontenyésztés és a genetikai leromlás elkerülése érdekében feltétlenül szükség van a kontinenseken átívelő együttműködésre is. Az aranyhasú mangábé (Cercocebus chrysogaster) ugyanis kritikusan veszélyeztetett, a Nyugat-Afrikából származó igen ritka majomfaj, amelyből jelenleg csupán 37 példány él állatkertekben a világ nyolc városában. Vadon élő egyedszámuk sem ismert pontosan, az őshonos országokban ugyanis - például a Kongói Demokratikus Köztársaságban - terepi kutatásuk számos akadályba ütközik.