Ugye mennyi minden történt már az áprilisi országgyűlési választás óta? Szavaztunk az EP-ről, és teljes erővel rohanunk az önkormányzati kampányba. A Policy Solutions elemzőintézet kedden publikált tanulmányában azonban arra hívja fel a politika iránt érdeklődők figyelmét, hogy érdemes lenne kicsit lassítani, és alaposabban kiértékelni a 2014-es országgyűlési választások egyéni választókerületi eredményeit. Ezek ugyanis pontosan megmutatják, milyen frankón működik Orbán Viktor centrális erőtere. 

Az elemzés szerint kétféle forgatókönyv létezik a baloldal győzelmére. Az egyik a Fidesz szocialistákéhoz hasonló teljes összeomlása esetén következhet be, de erre nincs sok esély. A Policy Solutions azt is megállapítja, hogy

a baloldalnak nem lesz sok köze ennek bekövetkeztéhez. Ez nem stratégia, hanem fatalizmus.

A másik – realistább – forgatókönyv úgy szól, hogy a baloldal meghatározza prioritásait, az új választási rendszerhez alkalmazkodva a nyerhető körzetekre koncentrál, és nem fordít szükségtelenül nagy erőforrásokat a listás vagy esélytelenebb körzetekben való jó szereplésre.

A Policy Solutions tulajdonképpen azt mondja, ma már csak a rendszer paszománya az arányos elem, és értelmetlen vegyes választási rendszerről beszélni:

A választási rendszer zsenialitása ugyanis éppen abban rejlik, hogy azt sugallja a választók felé, hogy van jelentőségük a listás szavazatoknak, miközben viszonylag csekély a jelentőségük.

Ezek a tanulságok

• Nem a Fidesz ereje a feltűnő, hanem a stabilitása: 2006-hoz képest nem veszített a törzsszavazóiból. Csak 106-ból 3 körzetben volt jelentős gyengülés.
• Mivel van egy csomó olyan térség, ahol 2002 óta nem veszített, ezért ha egyszer országosan alul is marad, akkor is számíthat arra, hogy több tucat választókerület tud majd megtartani.
• A fenti két pont következtében a baloldal mozgástere igen szűk: csak a 2006-ban biztosan hozott körzeteinek visszaszerzésével van esélye a győzelemre – az elemzés a politológiailag értelmezhetetlen 2010-es eredmények helyett inkább 2006-ot tekinti bázisnak.
• A baloldal azonban 2014-ben még a minimális szintet is csak felemásan tudta teljesíteni. Annak a 40 egyéni választókerületnek, amelyben a baloldal 2014-ben leginkább megközelítette a 2006-os eredményt, majdnem a fele fideszes kerület volt 2006-ban, és alig több mint egyharmada volt csak baloldali akkor. 
• Ezzel szemben azonban a 40 egyéni választókerület közül, amelyben a baloldal a legkevesebbet erősödött 2006-hoz viszonyítva, 29 választókerület volt régebben a baloldalé, és 4-et lehetett akkor a billegők közé sorolni.
• A fenti két eredmény azt mutatja, hogy hiába a nagyvárosokban való erősödés,

ha az egyoldalú növekedés tendenciája folytatódik, akkor kilátástalan a parlamenti többség

• Ezenkívül feltűnő az a tendencia – erről mi is írtunk már –, hogy a korábbi kelet-magyarországi szocialista fellegvárakban a baloldal helyét átvette a Jobbik. Azaz itt tényleg nem a Fidesszel kell vetélkedni, hanem a szélsőjobboldallal, ami nyilván nem teszi egyszerűvé a baloldali politizálást.

A Jobbik a centrális erőtér kulcsa

A Policy Solutions érdekes megállapítása, hogy a Fidesznek a Jobbik egy dupla védőhálót jelent. Egyfelől a kormánytól elforduló szavazók nem tömbszerűen vándorolnak át egy kormányváltó erőhöz, hanem megoszlanak. Ezt nehéz másképp érteni, minthogy

Ez a módszer az elemzés szerint már 2014-ben is kiválóan működött. Több körzetben is annak köszönhetően tudott nyerni a Fidesz, hogy senki nem tudta monopolizálni a kormányellenes szavazókat. 

Ezért jelentős támogatottsága ellenére a Jobbik markáns jelenléte a centrális erőtér fenntartásának egyik kulcsa, ha megmarad középpártként, akkor a Fidesz választásról választásra meg tudja osztani az ellenzéket.

Ha pedig önmagában mégsem tudna többséget szerezni a Fidesz, akkor jön a második védőháló szerepe, és a Jobbik mint koalíciós partner vagy egy fideszes kisebbségi kormány külső támogatójaként kerül a képbe.