Már a parlament előtt van az Igazságügyi Minisztérium tervezete a tényleges életfogytiglan reménytelenségét feloldó újfajta kegyelmi eljárásról. A büntetés-végrehajtási törvénymódosítási csomagban van benne, amelyet a netadóval gyakorlatilag egyszerre, múlt kedden nyújtottak be. Kedden ennek általános vitájával kezdődik majd a parlamenti ülés.

A tényleges életfogytiglanhoz (tész) kénytelen volt hozzányúlni a kormány, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság májusban kimondta, hogy a magyar Btk. legszigorúbb büntetése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan embertelen. Alapvetően nem azzal volt bajuk, hogy előfordulhat: valaki élete végéig rács mögött marad. Strasbourg a reményhez való jogot kérte számon, azt hiányolták, hogy a magyar jogrendszerben nincs olyan elem, ami kötelezően előírná a tészesek büntetésének időnkénti felülvizsgálatát. Erre lenne válasz az újfajta kegyelmezési eljárás, amelynek a kidolgozását már az új minisztérium felállásakor megígértek.

A régi fajta, már ismert kegyelmezési rendszer megmaradna, amellé jönne be az újdonság kifejezetten csak a tészeseknek. Ez a kegyelmi eljárás nem az elítélt kérelmére, hanem automatikusan, kötelezően elindulna a negyvenedik leült év után, hacsak az elítélt kifejezetten nem tiltakozik ellene.

Amikor letelik a büntetés első negyven éve, a tervezet szerint a börtönnek össze kell szednie jó néhány iratot: egy kockázatértékelési összefoglaló jelentést, különféle értékelő véleményeket, az elítélttel szemben indított fegyelmi eljárások dokumentációját, egészségügyi papírokat. Ezekhez hozzávennék az eredeti büntetőügy iratait, a környezettanulmányt arról, milyen közegbe kerülne a rab, ha szabadulna, illetve ha netán lenne kint munkája, akkor az erről szóló nyilatkozatot a leendő munkáltatótól.

A paksamétát érdemben egy öttagú kegyelmi bizottság vizsgálná meg. A bizottság tagjai olyan bírák lennének, akik a Kúrián vagy ítélőtáblán büntetőügyekben döntenek. A kegyelmi bizottságba csak olyan bíró kerülhetne be, akinek ez nincs ellenére, és eleve kizárnának mindenkit, akinek az eredeti bűnügyben szerepe volt: például bíráskodott, ügyész volt, esetleg az elítélt vagy az áldozat rokona.

A kegyelmi bizottságnak arra a kérdésre kellene majd választ adnia: alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja a további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A törvény azt is megmondaná, mit kellene ehhez figyelembe venniük: az elítélt kifogástalan magatartását, azt a készségét, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, a személyi és családi körülményeit, egészségi állapotát.

Az elítélt mentális állapotára különösen figyelni kellene: ebben a témában a bizottság köteles lenne szakorvos vagy pszichológus szakértő közreműködését kérni.  A kegyelmi bizottság köteles lenne meghallgatni magát az elítéltet is.

A bizottság a terv szerint egyszerű többséggel dönt, majd az állásfoglalását az összes irattal együtt elküldi az igazságügyi miniszternek, aki az egészet felterjeszti a köztársasági elnöknek. Az államfő azonban szabadon dönthetne, bárhogyan. A kegyelmi bizottság állásfoglalása őt nem kötelezné semmire. Ha az elítélt nem kapná meg a kegyelmet, két év elteltével az egész eljárás elölről kezdődne.

Répássy Róbert, az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára korábban azt mondta: a törvényt még idén elfogadhatják, és jövőre életbe léphet. A büntetés-végrehajtási törvényjavaslat elfogadásához kétharmados többség kell majd.