Vasárnap délután a II. kerületi Hidegkúti útról életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba azt a férfit, akivel szemben fegyvert használtak a rendőrök. Az akkori közlés szerint a rendőrök több bejelentést kaptak arról, hogy egy ittas férfi fegyverrel hagyta el az otthonát. A férfi lánya is telefonált a rendőrségnek többek között.
Akkor küldjön nekönk képet, videót vagy rövid beszámolót az tema@mail.index.hu címre!
Felhívásunkra helyszíni beszámolót is kaptunk, íme:
"A Hidegkúti úton haladtam Hűvösvölgy irányába Feleségemmel és kislányommal, amikor a rendőrautókkal lezárt szakaszhoz értünk, és megálltunk. Kb. tőlünk 10-15 méterre állt három rendőr, pisztolyukat a főútra merőleges mellék utca felé irányították. Egyszer csak Hűvösvölgy felől érkezett egy mentő, és abban a pillanatban dördült el a rendőr irányzott lövése a mellékutca irányába. A cél személy nem látszódott onnan ahol álltunk. Igazából csak ekkor fogtuk fel minek is vagyunk szemtanúi. Két gondolat fogalmazódott meg bennem e pillanatban: 1.- nagyon szervezetten, és precízen dolgozik a rendőrség, még arra is gondolnak, hogy a mentőautó azonnal ott legyen, ha előre látható, hogy nem kerülhető el a fegyver használata. 2.- egy kicsit távolabb kellett volna lezárni az utat, mert így bizony 7 éves lányom is az első sorból nézte a történést. Összességében kb. egy percet tölthettünk ott, amint tudatosult bennünk, hogy mi történik az orrunk előtt, megfordultunk, és elhajtottunk onnan. Üdv, Benyó."
A korábbi rendőrségi beszámolóból tudjuk, hogy amikor a rendőrök kiérkeztek, az 58 éves férfi előbb a kiérkező rendőrök irányába lőtt, majd fegyverét maga felé fordította. Azt többszöri felszólítás ellenére sem tette le, a rendőrök ezért használták szolgálati fegyverüket.
Később hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt nyomozást rendelt el a Központi Nyomozó Főügyészség.
Az 58 éves férfinak volt fegyvertartási engedélye. Szomszédja azt mondta, a férfi vadász volt, a fegyvereit otthon tárolta.
"A Hidegkúti úton haladtam autóval Solymár felé, amikor megláttam egy lengén öltözött (felül csak egy narancssárga rövidujjú póló volt rajta), meglehetősen koordinálatlan mozgású férfit, amint az egyik mellékutca (Dózsa Gy. u.) leágazásánál épp a földre esik.
Volt mentősként reflexszerűen azonnal megfordultam és leparkoltam az autót a szemközti oldali parkolóban, majd a férfi segítségére siettem. Csak ekkor vettem észre, hogy pisztoly van nála, amit - még a földön fekve - kb. 1 méterről rám fogott, így azonnal hátrahőköltem a Hidegkúti út felé, a kőkerítés fedezékében, majd át az utca másik oldalára, és rögtön hívtam a 107-et.
A férfi közben feltápászkodott és elindult a Hűvösvölgy irányába, majd befordult egy másik mellékutcába. Egy kis idő múlva lövés dördült, de nem lehett látni, hogy kire/mire - feltehetően csak a levegőbe, hiszen más sérültről nem szóltak a hírek. Majd újra előbukkant, és visszafele tartott. Ott téblábolt a buszmegálló környékén, a pisztolyát lóbálva, néha az időközben fokozatosan összegyűlt bámészkodókra fogva.
Annyira szürreális volt az egész jelenet, hogy kapásból nem is éreztem félelmet, amikor rám fogta a pisztolyt még egyáltalán nem, csak utána kezdtem távolságot tartani. De volt, aki egész közelről (kb. 10-15 m-ről) követte, amikor Hűvösvölgy felé sétált, hiába üvöltött neki a párja, hogy jöjjön már vissza. Aztán végre-valahára megérkeztek a rendőrök, két kis Opellel. (Én már a második vagy harmadik bejelentő lehettem, úgy tűnt, az előző bejelentést/bejelentéseket nem vették túl komolyan - nekem annyit mondtak, hogy najó, akkor továbbítják a rendőrségnek. MI?? -kérdeztem, a 107 nem a rendőrség? - Ja,ja hát gondolhatnám mi lenne, ha minden hívás közvetlenül oda futna be. A lényeg, hogy az én hívásomtól még legalább 10 perc telt el mire végre megérkeztek.)
A rendőrök eléggé pánikhangulatban üvöltöztek felé, hogy "Dobja el a fegyvert!", de a pasast ez nem hatotta meg különösebben. Először a fejéhez tartotta, majd a rendőrökre fogta. Ekkor én godoltam, megtettem amit tehettem, megjöttek a rendőrök úgyhogy továbbálltam, a további történésekről már csak a hírekből értesültem. Valahogy számomra nem tűnt veszélyesnek, inkább szerencsétlennek, sajnálom, hogy így alakult."