Különleges ügy került csütörtökön a Kúria elé. Itt fog eldőlni, hogy a magyarországi, remény nélküli tényleges életfogytiglant embertelenné nyilvánító strasbourgi döntés milyen következményekkel jár az egyén szintjén. Az ügyészség és a védelem ugyanazt kéri: a rablógyilkosság miatt elítélt Magyar Lászlónak adják vissza a reményt, csak abban van vita, hogy 25 vagy 30 év után vizsgálják meg először, feltételesen szabadon lehet-e esetleg engedni. A Kúria egy hét múlva dönt. Egyetlen embert sem lehet tárgyként kezelni, mondta a bíráknak Magyar, aki ha minden reménye valóra válik, 64 éves korában lehet újra szabad ember.
Miközben Orbán Viktor nemrég a halálbüntetést dobta be újra a közbeszédbe, a magyar igazságszolgáltatásnak még az eggyel enyhébb büntetéssel van egy fontos feladata: el kell dönteni, hogy a tényleges életfogytiglanról szóló strasbourgi döntés után egy évvel mit kezdjünk azokkal az emberekkel, akiket erre ítéltek.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly májusban kihirdetett ítéletében kimondta: a magyar Btk. legszigorúbb büntetése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan (tész) az emberi jogok európai egyezményébe ütközik. A strasbourgi döntés szerint nem önmagában az embertelen, hogy valaki élete végéig rács mögött maradjon, hanem az, ha a tészeseknek reményük sincs a szabadulásra, ha soha nem vizsgálják felül a büntetésüket.
A magyar kormány válasza erre egy újfajta kegyelem bevezetése volt 2014 végén. Ez az újítása a reménytelenség-problémát azzal oldaná meg, hogy a negyvenedik leült év után automatikusan elindul egy kegyelmezési eljárás, és ha az elítélt nem kapja meg a kegyelmet, innentől kezdve kétévenként újra és újra megismétlik a procedúrát.
Ettől függetlenül viszont igazságot kell tenni annak a konkrét embernek ügyében, akinek a panasza kivitte a magyar tész ügyét Strasbourg elé: ő Magyar László. Magyar egy rablóbanda tagjaként magányos idős emberek ellen követett el támadásokat 2001-ben és 2002-ben. Társaival megkötözték az áldozataikat és addig verték vagy fenyegették őket, amíg el nem árulták, hol vannak az értékeik, azután magukra hagyták őket összekötözve. Többen nem sokkal a támadás után meghaltak.
Magyart 2002-ben fogták el, ekkor 36 éves volt. Az első ítéletet 2005 májusában mondták ki rá Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Társtettesként elkövetett emberölésben, ezen kívül még több tucat más személy, közrend és vagyon elleni bűncselekményben találták bűnösnek, többszörös visszaesőként. Első-és másodfokon is életfogytiglant kapott, a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségéből kizárták. Az első tészesek egyike volt. Mikor odáig jutott az ügy, a döntést a Legfelsőbb Bíróság is fenntartotta 2010-ben.
Magyar még abban az évben, 2010 decemberében benyújtotta a kérelmét Strasbourghoz. Majdnem négy évet várt, mire az emberi jogi bíróság héttagú tanácsa egyhangúlag kimondta: sérültek a jogai, mert büntetése sérti a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát, nyolc évig húzódó tárgyalássorozata pedig a tisztességes eljáráshoz való jogát sértette meg. Strasbourg a magyar államot arra kötelezte, hogy nem vagyoni kártérítésként 2000, költségtérítésként pedig további 4150 eurót fizessen meg neki.
Miután ősszel a strasbourgi döntés véglegessé vált, a magyar Legfőbb Ügyészség elkészítette a felülvizsgálati indítványt Magyar ügyében, erre hivatalból köteles volt. Szinte ugyanakkor elkészült a védelem felülvizsgálati indítványa is. Mindkettő arról szólt, hogy a Kúria változtassa meg az ítéletet, mellőzze a feltételes szabadságot kizáró rendelkezést, és állapítsa meg, leghamarabb mikor szabadulhatna Magyar.
Így került az ügy és maga a rab, a mindhárom kísérőjénél robosztusabb, de mindenki másnál halkabban beszélő Magyar csütörtök délelőtt a Kúria Molnár Gábor Miklós vezette öttagú tanácsa elé. A bírósági folyosón az őr mindenkit arrébb terelt az ajtótól, amikor a most 49 éves rab közeledett. Bent a teremben a tanácselnök hiába kérte, hogy lazítsanak a szíjakon, a feketébe öltözött kísérők elmondták: azt az utasítást kapták, hogy nem lehet. Végül a kézbilincs lekerült.
A tárgyalás nem volt hosszú, nagyjából másfél órán át tartott. Ritka az ilyen ügy, amikor az ügyészség és a védelem gyakorlatilag egy oldalon áll. Érdemi különbség abban volt közöttük, hogy mennyi idő eltelte után kellene biztosítani Magyarnak a büntetése felülvizsgálatát, vagyis mikor lehessen legkorábban feltételes szabadságra bocsátani.
Az ügyészség szerint a régi Büntető törvénykönyvet kell alkalmazni, azt, amelyik hatályban volt a rablások és a régi ítélethozatalok idején. A régi Btk. pedig el nem évülő bűncselekmény (az emberölés ilyen) miatt kiszabott életfogytiglannál 30 évben húzta meg ezt a legkorábbi időpontot. A védelem szerint a strasbourgi gyakorlatot kell alapul venni, 25 év a „civilizált közmegegyzés”, ennyi idő után kellene megadni Magyarnak a szabadulás lehetőségét. „Az állam az idődet elveheti, a reményedet nem” - mondta az ügyvédnő. A Kúria feladata a szavai szerint „ a kibicsaklott jogrend helyreállítása”.
Magyar maga kétszer állt fel beszélni a tárgyalás alatt, egyszer az ügyvédje kérdéseire válaszolgatott, egyszer egy papírból felolvasva pár percig összefüggően beszélt. Ilyenkor szinte néma csend volt a teremben, az emberek a hallgatóság padjaiban épp úgy kicsit előrehajoltak az ülésen, mint a tanács tagjai a pulpituson. De hiába volt a megfeszített figyelem, csak foszlányokat lehetett hallani abból, amit Magyar mondani próbált. Olyan halk volt, hogy egy cipő nyikordulása el tudta nyomni a hangját. „Bíró úr, keveset kommunikálok” - mondta bocsánatkérően.
Az ügyvédi kérdéseknél annyi derült ki, hogy a összesen öt évet töltött egyedül, zárkatárs nélkül, odabent dolgozik, papírokat ragaszt, munkán kívül olvas, évente egyszer jönnek el meglátogatni. „Nem kéne akkor sem úgy kezelni, mint egy tárgyat” - válaszolta, amikor azt kérdezték tőle, miért fordult Strasbourghoz.
A papírról olvasott beszédből is csak töredékek hallatszottak:
A Kúria jövő csütörtökön, június 11-én délután hirdeti ki a döntését. Ha visszaadják Magyarnak 25 vagy 30 év elteltével a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét, az sem jelenti mindenképpen azt, hogy a férfi nem a fegyházban fog megvénülni és meghalni. Csupán annyit garantálnának neki, hogy 25 vagy 30 év után majd megvizsgálják, indokolt-e még mindig rács mögött tartani. Ha úgy ítélik meg, hogy igen, akkor marad a fegyházban. Magyar azonban addig is megkapná a reményt arra, hogy egyszer majd még talán kiengedik. Ha minden reménye valóra válik, 25 év után felülvizsgálják az ügyét, és rögtön meg is kapja a feltételes szabadságot, 64 éves lesz, amikor elhagyja a fegyházat.