Göncz Árpád végakaratának megfelelően Mécs Imre végül egy kisebb huza-vona után beszédet mondott Göncz pénteki temetésén, de a család kérésére nem az eredeti, az aktuális politikai helyzetre is reflektáló beszédet mondta el, hanem egy másik, személyes hangvételűt. Az eredeti beszédet a temetés után a Kossuth téren pár tucat ember előtt olvasta fel.

A beszéd nagy része megegyezett a temetésen elmondottal, de volt egy rövid rész, amelyben Mécs, Göncz egykori párt-és rabtársa azt taglalta, hogy szerinte "az egykori fiatal demokraták szembefordulva az elveikkel" bebetonozták a hatalmukat, intézményesítették a korrupciót és egy új kizsákmányoló rendszert építettek fel.

Mécs azt mondta, a szeretet, amely "Árpi" életét meghatározta most üldözött, nem kívánatos. Arról is beszélt, hogy tervei szerint vissza fogja hozni - átvitt és konkrét értelemben is - a Kossuth térre az '56-os forradalomra emlékeztető öröklángot, amelyet Gönczcel együtt gyújtottak meg. A teljes beszédet ide kattintva lehet meghallgatni.

A sírnál elmondott, személyesebb hangvételű beszédében Mécs Imre végig tegező formában beszélt "Árpihoz" a sírnál. Mint mondta, Göncz Árpádot mindenki Árpinak szólította, de ebben szeretet és tisztelet volt. Mécs többször felidézte: Göncz Árpád a szeretet embere volt, de tudott kemény is lenni - leginkább a gyűlölettel és a széthúzással szemben.

Mécs szerint Göncz Árpád az 1945 utáni nehéz évtizedekben is mindig a helyes és a jó utat választotta, pedig ez akkor egyáltalán nem volt könnyű dolog. Ezt ajánlotta minden mostani politikusnak is. Mécs szerint Göncz Árpád abban az összefogásban és az egységben hitt, ami a rendszerváltás előtti időket jellemezte, ezért a temetésen azt kérte mindenkitől, hogy fogja meg a mellette álló kezét