A vadászok és a túrázók mindig is előítélettel voltak egymás iránt. A vadászok lábatlankodó szerencsétleneknek tartják a turistákat, a túrázók pedig passzióból gyilkolászó pökhendi alakoknak a vadászokat. A novemberben kezdődő (társas)vadászati főidény rögtön meg is hozta az első konfliktust, amire az elmúlt években egyre növekvő túrázási igényeknek köszönhetően egyre gyakrabban lehet számítani. A Kikerics Kéktúra Mozgalom egyik vezetője így írta le a találkozást a puskacsövekkel:

A hétvégén a Cserhátsurány-Nógrádsipek-Hollókő Országos Kéktúra szakaszt terveztük megtenni, az idilli, ködfoltos időben. Tucatnyi felnőttet összefogó társaságunk Cserhátsurányt elhagyva körülbelül egyórás kaptatás után ért fel a csitári patak forrásvidékére, amikor egy, az erdőből üvöltő, ismeretlen hangra lettünk figyelmesek: „Tűnjetek el innen, épp vaddisznóhajtás folyik, az erdő tele van puskás emberekkel!” Egyikünk hamar feleszmélve még bátortalanul megkérdezte, hogy merre menjünk mit csináljunk, de a rövid, „Menjetek vissza, ahonnan jöttetek!” válasz végére egy közvetlen közelünkben elsütött puska durranása tette a felkiáltó jelet. Újabb nyomatékot a hajtott vaddisznókonda robaja adta.

Az addig lelkes csapat őrült tempóban igyekezett vissza az addig is követett kijelölt kék ösvényen. Mikor újra kiértek az erdőből a szántóföldek szélére, keresték, kutatták nyomát a folyamatban lévő vadászatra figyelmeztető kiírásnak, jelzésnek vagy tiltó táblának, de nem volt ilyen. Ezután az összes szóba jöhető vadásztársaság honlapját átböngészték, de nem találtak a hajtásra utaló hírt. A lenti térképen a faluból a Kéktúrán megtett út, és a pataktól nem messze a visszafordulás pontja:

Hogyan fordulhat elő, hogy a budapesti szmogtól megcsömörlött, kikapcsolódásra vágyó fiatalok csoportja, fényes nappal közvetlen életveszélybe kerül az erdőben? – tette fel a kérdést Batta Gábor, a Kikerics Kéktúra Mozgalom főszervezője, aki közölte, hogy az eset után másfél órával bejelentést tettek a szécsényi rendőrkapitányságon, de az előadott súlyos gondatlanság és veszélyeztetés gyanúja nem ütötte meg az intézkedési ingerszintet. 

Először is megpróbáltuk megkeresni a hajtás szervezőjét, hogy meghallgassuk az ő verzióját. A területen a Kelet-Cserhát Vadásztársaság működik, de mint megtudtuk tőlük, nem ők szervezték a vadászatot. A térség az Ipoly Erdő Zrt. kezelésében van, ahol szintén annyit tudtunk meg, hogy nem az ő szervezésükben esett meg a hajtás. Végül a területi vadászkamara elnökéhez fordultunk, mert ha valakinek, neki tudnia kellett a vadászatról.

Szabó László, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád megyei Területi Szervezetének elnöke lapunknak elmondta, hogy kérdésünk után megvizsgálták az esetet: az egyik vadász valóban elítélhető módon beszélt a turistákkal, viszont szerinte a kirándulók részéről is volt egy kis csúsztatás. 

Mindkét félben volt egy kis sikítás 

– tette hozzá.

Szabó László közölte, hogy a megfelelő kultúrát elvárják a vadászoktól, viszont a turistáknak is el kell fogadni a saját érdekükben, amit a hajtás idején a vadászok mondanak. Mint mondta, a vadászatot minden esetben be kell jelenteni a vadászati hatóságnál és a rendőrségen, ez meg is történt a hétvégén. Ezenfelül valóban ki kell táblázni vagy útőrt kell állítani az érintett turistaútvonal két végére. 

A helyi vadászkamara elnöke úgy tudja, hogy a mostani esetben nem is ott volt a vadászat, ahol a konfliktus történt, ráadásul figyelmeztető lövés sem volt a tudomása szerint. Szabó László szerint érdemes tudni, hogy Nógrád megyében sűrű a novembertől januárig tartó vadászati idény, ezért ha nagyobb turistacsoport halad át a területen, nem árt, ha jelzik a szándékukat a rendőrségen vagy a vadászati hatóságnál, és akkor el lehet kerülni az ilyen összeütközéseket. Szabó szerint ideális esetben az ilyen találkozásoknak úgy kellene lezajlani, hogy a turisták találkoznak a vadászati terület szélén őrt álló emberrel, aki udvariasan felajánlja, hogy kerülő úton elvezeti őket, vagy megkéri a kirándulókat, hogy egy-két órára üljenek le pihenni, amíg vége a hajtásnak.

Ez persze mind szép és jó, de előfordulhat, hogy a túrázó nem akar várni, mert mondjuk óriási esőfelhő közeleg, hamarosan leszáll az este, vagy csak egyszerűen el akarja érni a vonatát. Meddig mehet el az őr, hogy visszatartsa a célkereszt elé igyekvő turistát, és meddig mehet el a túrázó, aki úgy gondolja, hogy nem kötelessége kivárni az előre nem is jelzett vadászatot?

Több szakértővel folytatott beszélgetést követően az derült ki, hogy

1. a vadászok kötelessége bejelenteni a hatóságoknál a vadászatot, és legalább egy útőrt állítani a hajtási területen áthaladó turistaösvények belépési pontjaira (de ha lehet, inkább elkerülni a forgalmasabb turistautakat);
2. a vadászoknak ajánlott ezen felül táblákkal jelezni, hogy vadászat van, és ajánlott ezt a honlapjaikon is feltüntetni;
3. a vadászok ajánlott még felkészülni arra, hogy ha mégis jön túrázó, akkor kerülőutat tudjanak mutatni, vagy végső esetben saját járművel a késedelmet szenvedő turistát el tudják szállítani pl a vasútállomásra;
4. a vadászoknak nincs joga megtiltani, hogy szélsőséges esetben a túrázó belépjen a hajtási területre, ilyen esetben a hajtást fel kell függeszteni;
5. a vadászoknak tudomásul kell venni, hogy az erdő a turistáké is, és a túrázás közjóléti szolgáltatás.

Emellett viszont

1. a túrázóknak ajánlott a túrázás előtt utána nézni, hogy a területen számíthat-e vadászatra, és ezt beleszámítani a túrázási időbe (a megyei vadászati hivatalokat érdemes keresni, ez esetben például a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága, Vadászati és Halászati Osztálya illetékes);
2. a túrázóknak ajánlott elfogadni, amit az útőr ajánl (kisebb pihenő, kerülőút, esetleg szállítás);
3. a túrázóknak nem ajánlott bemenni a hajtási területre, mert ezzel maga és társai életét veszélyeztetheti, ha a vadászok nem értesülnek időben a hajtás felfüggesztéséről;
4. a túrázóknak tudomásul kell venni, hogy a vadászat nem passzió, hanem a vadgazdálkodás része, aminek elmaradásával néhány éven belül használhatatlanná válik számára is az erdő.

Ezekből a pontokból egyértelműen leszűrhető, hogy mind a vadász, mind a túrázó akkor jár a legjobban, ha felkészül az esetleges találkozásra, és egy kompromisszumos megoldással előzi meg a konfliktust. Információink szerint a Magyar Természetjáró Szövetségnél jövő őszre készül el az az alkalmazás, ami megmutatja a túrázóknak, hogy a tervezett útjukon a tervezett időben kell-e számítani vadászatra, vagy sem.

Közben kiderült, hogy a vadászatot a Kőbérc Vadásztársaság szervezte. Batta Gábort e-mailben megkereste a társaság elnöke, aki egyben Iliny falu polgármestere is, jelezve, hogy az ügyet kivizsgálták. Eszerint minden a törvényi előírások betartásával történt, a lőállások és a meghatározott lőirányok nem veszélyeztették a kéktúrázókat. A nem megfelelő hangnemben tájékoztatást adó fizető vendégvadász nevében a vadásztársaság elnézést kért a túrázóktól.

A vadásztársaság elnöke hangsúlyozta, hogy a vadászok is természetkedvelők, és minden túrázóval jó kapcsolatra törekednek. Minden vadászaton kiemelten fognak foglalkozni az erdőben túrázó emberek megfelelő, udvarias, és mindenre kiterjedő tájékoztatásával, és erre felhívják vendégvadászaik figyelmét is.

A Nógrádi Rendőr-főkapitányság eddig nem válaszolt kérdésünkre, hogy indítottak-e eljárást a panaszos bejelentés nyomán.

Frissítés: Megjött a rendőrség válasza

Eszerint a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központ munkatársa a hatályos jogszabályok alapján tájékoztatta a bejelentőt. A bejelentés alapján az illetékes rendőrkapitányság értesíti a Nógrád Megyei Kormányhivatal Élelmiszerbiztonsági és Földművelésügyi Főosztályát a történtekről.