A történteket nézve több szempontból sem állja meg a helyét a Mediaworks Zrt. hivatalos magyarázata arról, miért kellett szombaton váratlanul beszüntetni a Népszabadság működését. A hivatalos indoklás szerint a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal csökkent, 2007 óta pedig több mint 5 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Ezt a magyarázatot vette át a Fidesz kommunikációja is. A párt szerint a lap megszüntetése ésszerű gazdasági döntés volt, és épp az lenne a sajtószabadság megsértése, ha beleszólnának egy médiatulajdonos döntéseibe. Ez a narratíva azonban logikailag sem stimmel.
Az addig teljesen racionális és költséghatékony döntés egy médiatulajdonostól, hogy több mint 400 dolgozóját, napilapjai és magazinjai szerkesztőségét egy helyre költözteti. A viszont egészen más kategória, hogy ezt a dolgozók egy részének kiiktatására használják. A lapot a dolgozók átverésével, jól szervezett puccsként szüntették meg péntekről szombatra virradóra.
A lapnál dolgozók hónapok óta tudták, hogy október elején a Mediaworks Futó utcai irodaházából visszaköltöznek a Bécsi úti székházba. Az átköltözés logisztikai feladatai pontos menetrend szerint zajlottak. A lap egyik munkatársa az Indexnek ezt mondta:
A múlt héten hoztak dobozokat, mindenki bepakolta a cuccait, felcímkéztük a székeinket és a számítógépeinket. Készült ülésrend a Bécsi úti székházba, és megkaptuk a parkolóhelyek kiosztását is.
A dolgozóknak azt mondták, vasárnap délután mindenki menjen be a Bécsi úti székházba, ellenőrizze, hogy megvannak-e a dolgai, működik-e a számítógépe, hozzáfér-e a szerkesztőségi rendszerhez, hogy hétfőtől rendben folytatódjon a munka. A cég vezetése kis ünnepséget is ígért vasárnapra, amire már a pizzarendelést is intézték.
Az előkészítettségre és a puccsszerű szervezettségére utal, hogy szombaton az újságírók otthonába egyenként futárok kézbesítették a Mediaworks levelét. A levél nem a kirúgásukról szólt, hanem a munkavégzés alóli felmentésükről. A levélben azonban furcsa módon arra is felhívták az újságírók figyelmét, hogy nem fognak tudni bejutni a cég Bécsi úti telephelyére, és nem használhatják a szerkesztőségi rendszert sem. Emellé egy titoktartási klauzula is társult, miszerint erről nem beszélhetnek senkinek.
Azonnal megszűntek a hozzáférések a szerkesztőségi levelezéshez is. "Az emailen van az egész szakmai kapcsolatrendszerem, a jegyzeteim, de miután egyetemre járok, ide kapom az órabeosztásokat is. Most semmihez nem férek hozzá" - mondta a lap egyik újságírója.
Miután pénteken senkinek nem volt rossz előérzete, a dolgait, jegyzeteit, személyes tárgyait a felcímkézett dobozokban hagyta.
Most azt sem tudom, hol vannak a dolgaim. A régi székházba szóló belépőkártyánkat már pénteken le kellett adnunk, oda tehát már nem mehetünk vissza, a Bécsi útról pedig ki vagyunk tiltva.
A magyar sajtótörténetet nézve számos példa van arra, hogy a médiatulajdonosok váratlanul szeretik bejelenteni egy-egy orgánum megszüntetését. Ennek két oka lehet. Egyrészt tarthatnak attól, hogy a szerkesztőség vagy néhány újságíró még valamilyen partizánakciót hajt végre, és a tulajdonosnak káros cikket, publicisztikát jelentet meg. A másik ok: így lehet elkerülni, hogy az újságírók a tulajdonos érdekét sértő belső információkat vigyenek magukkal.
A történetben azonban az a logikai csavar, hogy a Mediaworks szombaton azt közölte a lap főszerkesztőjével, Murányi Andrással, hogy lehet szó a folytatásról, de csak abban az esetben, ha olyan stratégiát és üzleti tervet tesz le az asztalra, amely alapján biztosítható a hosszú távú gazdaságos működés. Most lépjünk túl azon a tényen, hogy az ilyen üzleti terveket nem a főszerkesztők, legalábbis nem egyedül, és nem egy nap leforgása alatt szokták összeállítani, nullszaldós tervet pedig egyszerűen botorság követelni ilyen piaci körülmények között.
Ha pedig valóban az újraindítás és a gazdaságos működés a célja a kiadónak, miért kell ehhez bezárni a lapot? Miért nem tudja ezt a lap fenntartásával, elemzések elkészítésével, hosszas meetingek eredményeképpen a saját berkein belül megoldani? Mi érdeke vajon egy kiadónak bezárni egy lapot, amiből néhány óra múlva a magyar sajtószabadságról szóló nemzetközi botrány lesz? Valljuk be, gazdaságilag nem túl racionális ennyire rossz döntést hozni.
A megszüntetés nagyon nem vág egybe az elmúlt hónapok fejleményeivel sem. A nyomtatott Népszabadság példányszáma, ahogy a nyomtatott lapoké általában a világban, valóban csökkent az elmúlt években. A továbbra is meghatározó brandnek számító lap online kiadását azonban épp idén tavasszal kezdték el fejleszteni.
Nagyszabású tervek készültek a Nol.hu megerősítésére. És ezek nemcsak tervek voltak. Információink szerint a kiadó jelentős forrásokat áldozott a online kiadás felfuttatására. Jó nevű újságírókat igazoltak, akiknek a feladata a lap nyomtatott cikkeinek futtatása, és önálló, internetes tartalom elkészítése volt. Még augusztusban, sőt szeptemberben is vettek fel új embereket a Nol.hu-hoz. Sőt, olyan is volt, aki november elsejétől erősítette volna a csapatot. Nekik azt mondták, a kiadó elszánt az internetes kiadás fejlesztése mellett, ami akkor még valóban úgy is volt.
Fejlesztették a szerkesztőségi rendszert, és küszöbön állt a Nol.hu új dizájnjának bevezetése is. Ehhez képest mindenkit hidegzuhanyként ért a Nol.hu leállítása. Vajon milyen racionális gazdasági érdek áll amögött, hogy egy kiadó egy ilyen projektre nem kevés pénzt és energiát áldoz, majd mindenkit - főleg az azon dolgozókat - hátba szúrva, egyik napról a másikra megszünteti az egészet? Feltehetőn ezért is mondott fel Rónai Balázs, a Mediaworks vezérigazgatója.
A Népszabadság valóban veszteséges volt az elmúlt években. 2012-ben 513 milliós, 2013-ban 1,4 milliárdos, 2014-ben pedig 481 milliós veszteséget könyvelhettek el. A Céginfó szerint azonban 2015-ben 134 milliós mérleg szerinti eredményt ért el a Népszabadság Zrt.
Ez azonban nem a lap kiadásából származott. A Népszabadság kiadását ugyanis 2015. áprilisában üzletág átruházás keretében átadták a cégcsoporthoz tartozó Mworks Print Zrt.-nek, majd ezt követően a mintegy 60 Mediaworkas-kiadvány kiadását egy cégbe, a Mediaworks Zrt.-be vonták össze. Az átruházás után a Népszabadság Zrt. főtevékenysége a Bécsi úti saját tulajdonú irodaépület bérbeadása lett. Ez módosította a 2015-ös mérleget, amit így nem is lehet összevetni a korábbi évek (negatív) eredményeivel. (Cikkünk eredeti verziójában a 2015-ös mérleg szerinti eredményt önmagában értékeltük, de többen felhívták a figyelmünket arra, hogy ezt a fent olvasható átstrukturálás okozta.)
A nyomtatott lapokat ma már nehéz nyereségesen fenntartani. Még ha a Népszabadság veszteséges is, a brand sokat ér, a lap cikkeinek máig fontos jelentősége van a közélet alakításában. Ha a tulajdonosnak fontos ez a meghatározó orgánum, a lap veszteségeit elvileg az ország egyik legnagyobb médiacsoportja - a hatékonyság javításával - tudná finanszírozni más forrásból származó nyereségeiből, ahogy eddig is tette.
A Mediaworkshöz tartozik a Világgazdaság, a Manager Magazin, Orbán Viktor kedvenc lapja, a Nemzeti Sport, valamint olyan értékes, hirdetéseket vonzó kiadványok is mint az Autó-Motor, a Lakáskultúra vagy a Hot Magazin. A cégcsoport ráadásul idén szeptemberben nagyot nőtt. Nyolc eddigi megyei napilapja és online portálja mellé megvásárolta a Pannon Lapok Társaságát, amihez négy megyei napilap (Fejér Megyei Hírlap, Napló, Vas Népe, Zalai Hírlap), a Dunaújvárosi Hírlap, vasárnapi kiadványok, megyei online portálok és számos ingyenes kiadvány tartozik.
Ez jelentős befolyás- és értéknövelő beruházás volt a Mediaworksnek. Ezzel a portfólió már a politikának is értékessé vált, hiszen a vidéken élőkre ( azaz a választókra) nem az országos, hanem a megyei lapok gyakorolnak igazán hatást. A lap újságírói közül néhányan igencsak rossz előjelnek tartották, hogy a Nyugat.hu értesülései szerint a Médiaworks vezetése a múlt héten egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó szállodába hívta össze a Pannon Lapok Társaságának vezetőit.
Az elmúlt hónapokban többször is szárnyra kaptak hírek arról, hogy az osztrák Heinrich Pecina kezében lévő Mediaworks iránt két cégcsoport is érdeklődik. Mindkettő közel áll a kormányhoz. A 444.hu szerint az egyik a Közgép kiszorítása után állami építőipari megbízásokkal felnövelt Duna Aszfalt, amelynek számos közös üzlete van Mészáros Lőrinc cégeivel. A másik lehetséges érdeklődő az Opimus Press Zrt., ami a pénzügyi csalás miatt bedőlt Buda-Cash nevű brókercég tulajdonosainak volt az ernyőcége. Ebben a cégben tavaly decemberben Kajmán-szigeteki és nigériai tulajdonosok jelentek meg, de a szekszárdi fideszesek Status Capital nevű cége is tulajdonrészt szerzett. A 444.hu szerint megjelent az Opimus több cégénél is Csík Zoltán, a korábbi gyilkossági nyomozó, akinek felbukkanása számos cég esetében megelőzte már Mészáros Lőrinc tulajdonszerzését.
Az eladásáról szóló pletykákat a társaság idén augusztusban egy közleménnyel igyekezett cáfolni. Mint közzétették: a Mediaworks tulajdonosi struktúrája a csoport 2014 szeptemberi megalapítása óta változatlan. Adás-vételi szerződéssel kapcsolatos tárgyalás nem volt, és szerződést sem írtak alá. A legvalószínűbb szcenáriónak most mégis sokan azt tartják, hogy a Mediaworks küszöbön álló eladásánál a tulajdonos akkor kapja a legjobb árat, ha a portfólióból kiiktatja a kormánynak rendkívül kellemetlen sztorikat megíró Népszabadságot.
A legvalószínűbb az, hogy a politika ismét beintett a sajtószabadságnak. Az Origo kvázi állami hírportállá szabása és a TV2 propagandaszócsővé alakítása mellé a Mediaworks vidéki lapcsaládja a fontos. A fővároson kívüli szavazókat a bulvárportállá silányított, még nem is olyan régen Lázár János londoni kiruccanásait firtató Origóval (jut eszünkbe: bele is buktak) nem lehet elérni, a TV2 nézettsége alacsonyabb, mint azelőtt volt, hogy Habony Árpádék rátették volna a kezüket, a helyi nyomtatott lapokat viszont igenis olvassák vidéken.
És a kormány tegnapi üzenete is világosan átjött: ne ugrálj, mert vannak a gazdasági racionalitás álruhájába öltöztetett eszközök arra, hogy befogjuk a szádat.