December 1-jétől egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy az állam eladhasson egy sor olyan értékes ingatlant, amelyek egy részét eddig az Erzsébet-programban használták, egy másik része pedig elhanyagoltan árválkodik valahol a Balaton-partján. A hírhedt őszödi vagy a siófoki szálloda november végén már kongott az ürességtől. Pedig csak egy éve, 2015 végén az állam még arra készült, hogy nagy felújítás, korszerűsítés lesz. EU-s támogatásból el is költöttek bő 700 millió forintot mindennek az előkészítésére.
November vége felé a Balaton-parton már jól látszott, hogy nem a szokásos ősz végi-téli szezonban járunk az Erzsébet-szállodákban, nem olyanban, amilyet tavaly a Pesti Srácoknak az Erzsébet utalvány plusz támogatásával készült, hangulatos videója megörökített. A siófoki Aranyparton és Őszödön most egyaránt a bezárásra készülődtek 24-én. A parkolók üresek voltak.
Siófokon még a nyitott ajtón át a portáig be lehetett jutni, Őszödön már a kerítéstől visszafordítottak, amikor megnéztük volna, vannak-e még utolsó vendégek a szállodákban. Az Erzsébet Program honlapja szerint mindkét hotelben december 1-jéig tartott az utolsó foglalható turnus. Ez a nap volt a hivatalos fordulópont: ekkortól kerültek ki az ingatlanok az Erzsébet Vagyonkezelő Kft. fennhatósága alól.
November közepén járta be a sajtót a hír, hogy eladni készül az állam az Erzsébet-program egyes üdülőit. A hír alapja egy parlamenti válasz volt Fónagy Jánostól egy jobbikos kérdésre. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának levelében annyi volt az újdonság, hogy az MNV fő szabályként versenyeztetéssel próbálná majd értékesíteni az Erzsébet-programban szereplő állami tulajdonú ingatlanokat, miután átvette azokat az Erzsébet Vagyonkezelő Kft-től.
Önmagában az a tény, hogy az ingatlanok december 1-jén vagyonkezelőt váltanak, már jóval régebben eldőlt.
Az Erzsébet-programról szóló törvény mellékletében sorolták fel tételesen, helyrajzi számok szerint az Erzsébet Vagyonkezelő Kft. vagyonkezelésében álló állami vagyont. A lista kezdeteben, 2014. január 1-től 35 tételből állt. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi különböző, állami tulajdonú szálloda volt a programban, hanem sok esetben ugyanannak a komplexumnak a különböző részei jelentek meg külön tételként, külön helyrajzi számon. 2015. január 1-vel a lista balatonőszödi és szemesi tételekkel kiegészülve 40 tételesre bővült, ekkor volt a leghosszabb.
A fogyatkozás több lépcsőben ment végbe. Egy tavaszi törvénymódosítás döntött arról, hogy így lesz. Első lépésben – idén áprilisban – a balatonberényi tábor és három zánkai tétel került ki az Erzsébet Vagyonkezelő fennhatósága alól. A berényi tábor alacsony hatékonysággal működött, a zánkai ingatlanok pedig a Nemzeti Földalaphoz tartoznak, és közvetlenül nem hasznosíthatók a programban, így magyarázta a lépést tavasszal a parlamentben az előterjesztő, Palkovics László államtitkár.
A második lépcső ideje szeptember 1-jén jött el: akkor a többi zánkai tételt (lényegében a gyermeküdülő-várost) és a fonyódi tételeket (az ottani tábort) húzták le a listáról. Ezek maradtak az Erzsébet-programban, de az ingatlanok az állam tulajdonából egy alapítványhoz kerültek át, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványhoz.
Ennek a magyarázata hiányzott a törvényjavaslat indoklásából, és a parlamentben is csak azért került szóba, mert az egyik ellenzéki képviselőnek szemet szúrt, hogy nem jön ki a matek, és addig-addig bogarászott a helyrajzi számok között, amíg észre nem vette, mi hiányzik.
„Jelentem, megtaláltuk azt az egy ingatlant, az egy zánkai legelő, ami valahogy kézen-közön eltűnt” – mondta a tavaszi ülésen az MSZP-s Lukács Zoltán. Palkovics őt azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a legelő szeptember 1-jével visszakerül a Földalapba, „ez az aggódás, hogy a legelőn valamilyen másfajta dolgot teszünk, hogy a gyerekek fociznak rajta vagy egyéb másra használják, (...) nem igazán megalapozott”. Lukácsot ezzel nem szerelte le. „Bennünket ez nem nyugtat meg, mert utána majd eladják” – szólt vissza, de persze a törvényjavaslatot ettől még gond nélkül végigvitte a parlamenti többség.
A tavasszal megszavazott átalakulás utolsó lépcsője volt december 1-je, ekkortól szűnt meg az Erzsébet Vagyonkezelő alá tartozni az utoljára megmaradt pár tétel is. Mik voltak ezek? A transzformátorházakat leszámítva, és az egy komplexumhoz tartozó különböző helyrajzi számokat egyben kezelve lényegében a következő hat ingatlanról van szó:
Az utolsó két ingatlanról az sem igazán volt benne a köztudatban, hogy egyáltalán léteznek, illetve hogy az Erzsébet programhoz közük lenne. A parlamenti vitákban sem kerültek szóba. A törvénymellékletben megadott helyrajzi számok alapján próbáltuk őket azonosítani.
Siófokon a kikötő közelében, a Damjanich utcában találtunk rá az elhagyatott, többszintes épületre, ami a tervek szerint hamarosan gazdát cserélhet. A tárva nyitva hagyott kapun egy kézzel írott üzenet fogadta az embert: „Ha lehet, ne rakj ide kajamaradékot, mert büdösödik!!! Etess máshol macskát! Köszönöm!”
A balatonszemesi ingatlan az egykori Minisztertanács Központi Üdülő. Egy ugrásra a vízparttól, a szép Pósa Lajos utcában van, de az sem úgy nézett ki, mintha a közelmúltban használták volna.
Az emberi erőforrás minisztérium által benyújtott javaslat indoklásában az állt: a kikerülő „ingatlanok Erzsébet-program keretein belül történő hasznosítása a program több éves működésének tapasztalatai alapján indokolatlan”.
Hogy milyenek is ezek a tapasztalatok, pontosan mire gondolhatott itt az előterjesztő, azt hiába próbáltuk megkérdezni. Amikor a köszönéskor elmondtuk, hogy újságírók vagyunk, Siófokon is, Őszödön is a portánál rögtön az Erzsébet Program sajtóirodájához irányítottak tovább bennünket.
Megkérdeztük például, hogy a balatonszemesi Pósa Lajos utcai és a siófoki Damjanich utcai épület – a látszat ellenére – használatban van-e, ha igen, milyen célra, ha nem, mióta állnak üresen. Szerettük volna megtudni többek közt azt is, készült-e értékbecslés az Erzsébet Vagyonkezelő Kft. vagyonkezelése alól kikerülő ingatlanokról, illetve hogy végeztek-e azokon jelentősebb felújítást az utóbbi időben. Arról is voltak kérdéseink, milyen kihasználtsággal működtek ezek az üdülők az Erzsébet-programban, és mik voltak azok a tapasztalatok, amelyek alapján indokolatlannak látszott továbbra is az Erzsébet-programban hasznosítani őket.
Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik válasz nélkül maradtak. Az Erzsébet-szállodákhoz kapcsolódó ügyek enyhén szólva is átláthatatlanok. A közérdekű adatnak minősülő információkra kíváncsi újságírók régóta falakba ütköznek. Az ellenzéki képviselők is.
„Én az Erzsébet-program ügyében hosszú-hosszú hetek óta levelezek különböző minisztériumokkal, és még egyszer azt kell mondjam, hogy csak falakba ütközünk, és semmiféle érdemi információt nem adnak ezek a minisztériumok. Nagyon komoly az a gyanúnk, hogy itt megint kormányzati segédlettel és ellenőrizetlenül nagyon komoly pénzek tűnnek el az Erzsébet-utalvány rendszeréből, és lesznek közpénzből magánvagyonok” – fakadt ki tavasszal a parlamentben a szocialista Lukács Zoltán, akinek például azt sem sikerült a szavazás előtt kiderítenie, mennyit érnek egyáltalán a szóban forgó ingatlanok.
(Az Erzsébet Vagyonkezelő legutóbbi 2015-ös évről szóló cégbeszámolójában egy összesített adat szerepel a kft. által vagyonkezelt ingatlanok bruttó értékéről. A 2015-ös záróérték 9 milliárd 416 millió 960 ezer forint volt, de ebben feltehetően nemcsak az üdülők voltak benne, hanem a budapesti Erzsébet tér is.)
Az elzárkózás ügye már a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot (NAIH) is megjárta. A NAIH elnöke, Péterfalvi Attila kimondta: jogellenes megtagadni a választ arra a kérdésre, kikkel kötött 5 millió forintnál nagyobb értékű szerződést az Erzsébet Üzemeltető Kft (melynek az Erzsébet Vagyonkezelő Kft. a 100 százalékos tulajdonosa).
Hiába, a hivatalos felszólítások is eredménytelenek maradtak, és a NAIH csak annyit tehetett, hogy 2016 márciusi jelentésében rögzítette, mi a helyzet. „Bízom benne, hogy a fenti jelentés alkalmas lesz az ügyben az információszabadsághoz fűződő joggal összefüggő jogsérelem orvoslására és a jövőben hasonló jogsértések elkerülésére” – zárta derűlátóan a jelentést Péterfalvi, de ahogy a helyzet azóta áll, most biztosan csalódott.
Egy másik állami társaság jóvoltából viszont valamennyire mégis csak bele lehet látni, mennyit költöttünk az utóbbi időben azokra az erzsébetes ingatlanokra, amelyektől most megválik, megválna az állam. Az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. nevű állami cég 2015-ben egy KEOP-projekt kedvezményezettjeként bruttó 800 millió forint támogatást költhetett el az Erzsébet-program három ingatlanjára, az őszödi, a siófoki és a zánkai komplexumra. A cég honlapján közérdekű adatként elérhetők a projekttel kapcsolatos információk és szerződések.
Az Új Széchenyi Terv részeként létrejött, ÉMI-féle Erzsébet Projekt lényege energiahatékonysági beruházások előkészítése volt. A projektismertető szerint a háttérben az volt, hogy az európai uniós energiahatékonysági irányelv és a kapcsolódó hazai szabályozás alapján kötelező lesz javítani egyes állami tulajdonú középületek energiahatékonyságát.
A zánkai, az őszödi és a siófoki öreg ingatlanegyüttesekre igencsak ráférne az energiahatékonysági felújítás. „Az épületállomány jelentős része épületenergetikai szempontból leromlott állapotú (beázó falak, huzatos ablakok, alacsony hatásfokú hőellátó rendszerek miatti rossz hőérzet stb.), ami nem csak magasabb fenntartási költséget jelent, hanem a közép/hosszú távon a feladatellátás minőségét is rontja” – írja le a helyzetet az ÉMI projektismertetője.
Megbízott egy céget projektmenedzsment tanácsadással, egy másikat tervellenőri, minőségbiztosítói feladatokkal, valamint elvégeztette Zánka, Őszöd és Siófok energetikai felmérését. Ezt az öt szerződést 2015 augusztusában kötötték meg, átalányárasként. Bruttó 23,2 milló és 31,4 millió forint között mozgott a szerződéses összeg.
A maradék három, 2015 decemberében aláírt szerződés tárgya "energetikai audit, tervezési és egyéb feladatok elvégzése volt", az első Zánka, a másodiké Siófok, a harmadiké Őszöd esetében. Mindháromnál egyformán 189 millió 865 ezer forint átalányárat kapott a vállalkozó, a TSPC Technical Supervision and Planning Consulting Hungary Kft. Ezért a pénzért vállalták, hogy tavaly év végéig készítenek többek közt például
Úgy volt, hogy a felújításra magára majd a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programból lesz pénz (KEHOP), legalábbis a TSPC-vel kötött szerződésekben benne van egy zárójeles félmondat: „a tervek alapján történő kivitelezések megvalósítása várhatóan a 2014-20 programozási időszakban történik KEHOP-ból”.
Bár a projekt gazdája az ÉMI volt, és a szerződéseket is az ÉMI kötötte, a szerződésekbe belefoglalták, hogy az érintett ingatlanok az Erzsébet Vagyonkezelő Kft. kezelésében állnak, és ezért a szerződő vállalkozóknak együttműködési kötelezettséget kell vállalniuk velük is.
Ami a KEOP-programot illeti: a pénzt kifizették, a munka elkészült, a projekt rendben lezárult. "A projekthez kapcsolódó valamennyi szerződés szerződésszerű teljesítése megtörtént"- közölte az Index megkeresésére november végén Tóth Péter főmérnök, az ÉMI műszaki igazgató-helyettese.
Az állam viszont mostanra mégiscsak inkább megválna ezektől az ingatlanoktól (Zánkát már át is vette az alapítvány). Palkovics tavasszal már a parlamentben azt mondta: az ingatlanok hatékony működtetése az épületek leromlott állapota miatt nem vagy csak jelentős ráfordításokkal lehetséges.
Valami megváltozott három évvel ezelőtthöz képest, amikor Rétvári Bence, a közigazgatási minisztérium államtitkára még így osztotta ki az átláthatatlanságot felpanaszoló ellenzéki képviselőt: „az állami tulajdonban lévő szállodák nem lebomlanak, hogy utána majd láncostul együtt, mint az a '90-es években divat volt, akár a legelején, akár a Horn-kormány idején, a baloldali milliárdosok, ugye, kivitték az állami vagyont az üdülők tekintetében, hanem az állam kezelésében marad, felújítjuk, és jobb állapotban lesz. És nem lesz megint az a hivatkozási alap, hogy lám-lám az állam kezelte, milyen rossz állapotba került, az állam rossz gazda, inkább privatizáljunk. Hát most nem privatizáltunk, hanem fejlesztettünk”.
Az Erzsébet Vagyonkezelőnél lévő ingatlanok eladása nem jelenti az állami üdültetés végét. Az megy tovább azokkal a programba korábban bevont, és ezzel egy időben gyakran megdráguló - szállodákkal, amelyek eddig sem állami kézben voltak. „Az Erzsébet-programba pályázó nyugdíjasok, nagycsaládosok és fogyatékossággal élők számára az üdülés továbbra is biztosított lesz a programban részt vevő, mintegy 40 szálláshelyen” – ígérte Fónagy államtitkár.