Az állam saját intézményeivel nem tudja betartatni a hatályos gyermekvédelmi törvényt, és ahelyett, hogy rendszerszinten kezelné a jelenséget és forrásokat biztosítani az ellátásban, inkább szigorít. A gyermekvédelmi törvény módosításával a szülőkön csattanna az ostor, teljesen értelmetlenül. Eközben a védőnők túlterheltek, egyre kevesebb a gyerekorvos, ráadásul az érintett szervek közötti együttműködés sem mindenhol elégséges.
Akár ártatlan családok meghurcolásához is vezethet, ha elfogadja a parlament a gyermekvédelmi törvény módosítását – állítják a gyermekjogi szakemberek, köztük több civil és szakmai szervezet is. A cél a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítése, ezt szolgálja a törvény módosítása – állítja a kormánypárt, a javaslatot Selmeczi Gabriella és Horváth László fideszes képviselők nyújtották be, és már a héten megszavazhatja a parlament.
Az elmúlt években a nyilvánosság több súlyos, gyermekek ellen elkövetett bűncselekményről is értesült, egyértelműen ezek országos médiavisszhangja váltotta ki azt, hogy a politika úgy érezte, lépnie kell:
A törvényjavaslat alapján úgy tűnik, annak készítői kizárólag a szülőket tennék felelőssé azért, hogy ilyen esetek előfordulhatnak. Ez azért is figyelemre méltó, mert például a fenti három bűncselekmény mindegyikénél kiderült, hogy a gyermekvédelmi rendszer eleve rosszul működött, a szereplői annak ellenére nem működtek jól együtt, hogy a jelenlegi törvény is erre kötelezi őket.
A KSH adatai szerint Magyarországon 500 000 gyerek él olyan alacsony jövedelmű családban, hogy a megélhetésükhöz pénzbeli támogatás kell. Hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben 230 000, egyébként a családjában nevelkedő kiskorú és fiatal felnőtt van. Veszélyeztetettnek pedig 131 000 gyermek számít.
A gyermekvédelmi törvény módosításának egyik legfontosabb eleme, hogy a jogalkotók egyebek mellett kimondanák:
Ha ezt nem teszik meg, akkor a hatóság lép fel velük szemben, és akár a gyereket is kiemelhetik a családból. „Semmi akadálya nem lesz így annak, hogy ha például egy várandós anyuka késve jut el a terhesgondozásra, vagy ha a szülők nem jelentek meg egy szülői értekezleten, a védőnő vagy az iskola ezeket az együttműködés megtagadásának minősítse. Ha pedig annak minősíti, a hatóság akár a gyerekek elszakításáról is dönthet. Jól működő családok szakadhatnának szét tehát akár egy-egy kimaradt szülői értekezlet vagy orvosi vizsgálat miatt” – hívta fel a figyelmet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ).
Az Abcúg egyik cikke szerint egy minisztériumi háttérbeszélgetésen Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár azt mondta, nem a családból való kiemelés kap újabb jogszabályi lehetőséget, hanem a gyermek érdekében együttműködésre szeretnénk ösztönözni a szülőket.
„Ha a védőnő felhívja a szülőt azzal, hogy másnap menne hozzá, de a szülő éppen nem ér rá, az nyilván nem fog veszélyeztetésnek számítani” – mondott egy példát az államtitkár. Csakhogy a javaslat nem konkretizálja, hogy pontosan mi számít majd az együttműködés hiányának, ezért az új jogszabály akkor is visszaélésre adhat lehetőséget, ha a jogalkotóknak nem ez volt a célja.
De miért ellenzik ezt a gyerekjogi szakemberek és több civil szervezet? Egyrészt azért, mert szerintük a szigorítás felesleges: papíron a már meglévő törvények is biztosítják a gyermekvédelmi jelzőrendszer együttműködését. Azt az együttműködést, ami a gyakorlatban nem valósul meg.
A szigorítás ellenzői szerint az ombudsman által vizsgált és országosan ismertté vált tragikus esetek is azt igazolják, hogy a szakembereknek ugyan tudomásuk volt arról, miként kell eljárniuk az egyes esetekben, mégsem azt csinálták, amire a jogszabályok kötelezték őket. Ha ugyanis egy család nem működik együtt a védőnővel, háziorvossal vagy más jelzőrendszeri taggal, akkor utóbbiakat a törvény most is kötelezi arra, hogy ezt jelezzék a gyermekjóléti szolgáltató felé, amelynek kötelessége a jelzés nyomán felkeresni a családot és kideríteni, miért nem akar a család együttműködni. Ha pedig kiderül, hogy a szülők veszélyeztetik a gyereküket, a családgondozónak ezt kötelessége jelentenie a gyámhatóság felé.
A törvénymódosítás eleve rossz megközelítésből indít, látszatintézkedés – magyarázta az Indexnek Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő. Szerinte a törvényalkotók általánosítanak, és a szülőkre olyan potenciális bűnelkövetőkként tekintenek, akik mindenáron ártani akarnak a saját gyerekeiknek. Annak ugyanis, hogy egy szülő nem működik együtt akár egy védőnővel, egy orvossal, egy óvodai alkalmazottal, nem csak az lehet az oka, hogy a gyerekének ártani akar.
A fogyatékossággal élő, speciális nevelési igényű (SNI) gyermekek esetén például jellemző, hogy a védőnőnek vagy gyerekorvosnak nincsen speciális szakértelme, így a szülők más szakember eltérő álláspontját fogadják el. De ha a javaslatot a jelenlegi formájában fogadják el, akkor akár egy ilyen eset is súlyos veszélyeztetésnek minősülhetne, függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan nem ez volt a jogalkotó célja. És elméletileg arra is lehetőséget ad, hogy ha a szülő nem megy el egy szülői értekezletre, akkor azt a rendszer úgy értékelje, hogy ártani akar a gyereknek .
„Egy gyermekvédelmi rendszernek nem lehet az a célja, hogy lebuktassa a szülőket. Egy ilyen rendszer célja, hogy már akkor tudjon a gyerekről, amikor még semmi baj nem történt. Ehhez valódi segítőhálózat kellene. Ez azonban hiányzik” – magyarázta az Indexnek Gyurkó. Szerinte az az igazi probléma, hogy a védőnők leterheltek, gyerekorvosból pedig hiány van. Ma már négyszáznál is több házi gyerekorvos hiányzik az alapellátásból, tíz éven belül pedig még súlyosabb lehet a helyzet.
Hasonló véleményen van Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke is. „A jelenlegi jogszabályok teljes mértékben lehetőséget adnak arra, hogy a védőnői ellátás igénybevételét a szülőkkel elfogadtassuk.” Csordás szerint nem szigorítani kellene, hanem az ellátórendszer meglévő szereplőinek kellene sokkal jobban együttműködniük, a védőnők például a gyermekjóléti szolgálattól várnának nagyobb segítséget.
„Az együttműködés az, ami nem valósult meg a különféle intézmények, szereplők között” – magyarázza. Példaként említette, hogy noha a törvény jelenleg is kötelezné a gyermekjóléti szolgálatot a védőnőkkel való együttműködésre, sokszor a védőnők nem kapnak visszajelzést a szolgálattól arról, történt-e intézkedés egy adott ügyben. Szerinte csak annyiban jó a szigorítás, hogy kimondja, a szülőknek kötelező elvinni a gyereket az egészségügyi állapotának vizsgálatára.
A Magyar Védőnők Egyesületének elnöke szerint amúgy sem a szülőkkel van a legtöbb probléma, szerinte a szülők 99 százaléka együttműködik a védőnőkkel. Ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy a védőnői rendszerből 400 védőnő hiányzik, a helyüket csak helyettesítéssel lehet megoldani. Az optimális az lenne, ha egy védőnőre 160-180 gondozott jutna, ehelyett egy körzetben átlagban 250 gondozott van, akik pedig helyettesítenek, azokra 300-400 gondozott is jut, ráadásul rengeteg a pluszfeladat is.
Csordás Ágnes szerint jó lenne, ha több pályakezdő érkezne, de ahogy fogalmazott, „nem csalogató ez a pálya, mert nagy a felelősség, a védőnők önállóan, a gyerekorvossal együttműködve dolgoznak, viszont a bérük jóval kevesebb, mint a szakdolgozói bértábla”.
A szigorítás azért is problémás, mert mostantól a védőnőknek akkor is jelezniük kell, ha például egy – amúgy gondos – szülő elfelejti elvinni a gyereket egy szűrésre. Márpedig a sok gyermekvédelmi jelzés között elveszhetnek majd a valóban fontos jelzések. „Félünk, hogy átesünk a ló túloldalára. Ha a szülő elfelejt valamit, jelentsük fel”? – kérdezte Csordás, aki szerint bár a végrehajtási rendeletekből, irányelvekből megtudhatják majd, hogy milyen esetekben mit kell tenniük, egy ilyen szigorú törvény nem nagyon ad mérlegelési lehetőséget.
És bár arra eddig sem volt lehetőségük a szülőknek, hogy ők maguk válasszanak védőnőt, de ha valamilyen problémájuk volt a védőnővel, akkor születhetett rá megoldás. Az új szabályozás viszont nagyon kevés mozgásteret enged majd a mindenki számára elfogadható megoldások megtalálására.
Nemcsak orvosból, védőnőkből, hanem gyermekjóléti szakemberből is hiány van. 2013 előtt a település jegyzője vette védelmébe a gyereket, a jegyző rendelte ki a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját. Ha a védelem két éven át sikertelen volt, a gyámhivatalt kellett értesíteni. Ám 2013-ban, amikor bevezették a járási rendszert, megváltozott a gyermekvédelem is: a jegyzők helyett a járási gyámhivatalok lettek az illetékesek, míg a gyermekjóléti szolgálatok fenntartása a település önkormányzatának kötelező feladata lett.
De hiába volt 2014-ben már 99 százalékos a gyermekjóléti szolgálatok lefedettsége, a szolgálatok gondozási tevékenységéhez a KSH adatai szerint csak a települések ötödén lehetett hozzáférni. A többi 2351 (!) településen az úgynevezett nyitva álló helyiségben csak heti egy-két alkalommal volt elérhető a gyermekjóléti szakember, vagy az érintett családoknak kellett egy másik, az ellátást biztosító településre utazniuk.
A jogvédők állítását, miszerint hiába szigorítják a törvényt, ha az ellátás nem mindenki számára elérhető, a hivatalos adatok igazolják. „Elsősorban a kistelepüléseken élő, veszélyeztetettségnek kitett gyermekeknél jelenthet nehézséget, hogy a helyben nem, vagy csak korlátozottan hozzáférhető ellátás mellett sok esetben a jelzőrendszer működésében érintett más intézmények (pl. oktatási, egészségügyi) sem elérhetők. Előfordulhat, hogy a gyermek lakóhelyéhez képest egy másik település oktatási, nevelési intézménye esetleg egy harmadik település gyermekjóléti szolgálata felé élhet jelzéssel” – olvasható a KSH nyilvánosan is elérhető felmérésében.