"Putyin és Orbán nem bízik egymásban, és nagy kérdés, mikor érzi úgy Oroszország, hogy már eleget invesztált Magyarországba, úgyhogy eljött az idő, hogy learassa a gyümölcsöt." Négy Oroszország-szakértő beszélgetett csütörtök este közvetlenül az Orbán-Putyin találkozó után egy vitaesten a Momentum szervezésében körülbelül 300 ember előtt, Radnóti András moderálásával, és nagyjából ez volt a közös álláspontjuk a két ország viszonyát és a Putyin-látogatásról.

"Fontos lenne tisztázni, hogy mi a felfogása a két vezetőnek erről a viszonyról. Putyin tisztességes KGB-ügynök, nem felejti el, hogy Orbán szovjetellenesként indult, erre építette a karrierjét", adta meg az alaphangot például Feledy Botond.

Szerinte szó nincs bizalomról a két vezető között. "Merkellel lehet vitája Orbánnak, de lehet benne bízni. Ott nem az a kérdés, vesztemre tör-e. Van ennek egy furcsa szimbolikája, hogy teljes hidegháborús retorika van, Putyin feltöri a fél világot, van egy helyzet, amiben

mosolygunk, de kicsit a Trónok harca ez, amikor az esküvőn benn még vidámak, de kinn már gyilkolnak a katonák.

Sz. Bíró Zoltán pedig erre rákontrázva azt mondta, nehéz kölcsönös bizalmat feltételezni, például a Hídfő.ru-n megjelent Magyarország-ellenes álhír

jól mutatja, hogy minden további nélkül felülírható a barátság.

"De itt van egy másik sztori: Szerbia és Montenegró ügye. Októberben választások voltak Montenegróban, majd a montenegrói ügyészség beazonosított két orosz GRU-embert, akik puccsra és merényletkísérletekre készültek a miniszterelnök-jelöltek ellen. Szélsőnacionalista csoportokat akartak bevetni, ezért érdekes a magyarországi Nemzeti Arcvonal sztorija is. Kockázatos, hogy nem tudni, mikor mire vetnék be őket, destabilitást okozni."

Zgut Edit már a konkrét találkozót elemezve azt mondta, érdekes volt megfigyelni, hogy Orbán a sajtótájékoztatóján úgy beszélt, mintha a semmiből nőtt volna ki oroszellenesség, egyfajta divat lenne. "Inkább az itt tevékenykedő titkosszolgálatokról kellett volna beszélgetniük.

Itt igenis felforgató tevékenység zajlik, amiről nem hajlandóak a magyarok hivatalosan tudomást venni,

pedig a régióban kirajzolódik egy oroszbarát szélsőséges, paramilitáris hálózat."

Zgut szerint ezt a magyar kormánynak is be kellene emelnie a közbeszédbe. A csehek például tudatosak ebben, ellenstratégiát építenek, kiberhadsereget csináltak, nemzetbiztonsági auditot rendeltek, aminek része a külföldi titkosszolgálati tevékenység is.

Deák András úgy vélte, az Orbán-Putyin-kapcsolat egy "valamit valamiért kapcsolat". A veszélyforrás, hogy magyar oldalról ezt üzleti, gazdasági ügynek tekintik, de Putyin nem így gondolja. "Putyin úgy gondolja, befektettem ebbe az országba, az amerikaiak kiszálltak, kié ez az ország? Az enyém.

Vajon nem jöhet-e el egy pillanat, hogy az oroszok azt gondolják, eleget invesztáltak, most learatjuk a gyümölcsöt?

A KGB-kultúra csak azt ismeri, hogy enyém-tied." 

Kérdés, mennyire irreverzibilis ez a dolog, ha például Paksból nem tudunk kilépni csak úgy, tette hozzá. "Van milliárd pici ügy, például hogy mit tud a titkosszolgálatuk a magyar vezetésről. Úgy gondolom, magyar vezetés még mindig tart az orosz vezetéstől".

A beszélgetésen emellett elhangzott az is, hogy 

• Putyinnak azért fontos a látogatás, mert Magyarország EU- és NATO-tag, és egyre jobban odafigyelnek rá Európában a migránshelyzetben képviselt álláspontja miatt, Orbánnak pedig azért, mert egy szuperhatalom szövetségese lehet, és gazdasági előnyöket várhat.
• Ezt mutatja, hogy a sajtótájékoztatón Putyin beszélt a nemzetközi ügyekről, Orbán a gazdasági kapcsolatokról.
• A sajtótájékoztatón két kormányhoz közeli orgánum kapott szót, az a lehetőség, hogy valaki kritikusan viszonyuljon a találkozóhoz, nem volt lehetőség.
• Ukrajnát illetően kifejezetten tapintatlan volt Orbán a sajtótájékoztatón. Azt a 2015-ös Minszk II szerződést emlegette, ami Oroszországra semmilyen kötelezettséget nem ró, és ami Ukrajna jövőjéről sem tesz említést. Egyébként is kicsit olyan, mint az élveboncolás, amikor arról beszélnek, hogy egy létező államból ki milyen területet akar.
• Feszültséget okozhat, hogy még a régión belül is nagyon eltérően kezelik az országok Oroszországot, a Balti államok például fenyegetésként érzékelik, míg Orbán szövetségesként. Ez a probléma nincs kezelve.
• Az oroszellenes szankcióknál továbbra is a német-francia tengely véleménye a meghatározó, akkor is, ha ez ügyben egyre hangosabban ellenkezik Magyarország. Hiába mondja Orbán, hogy politikai ügyet nem lehet gazdasági eszközzel kezelni, Európának nincs más eszköze, mint ez, hiszen háborúzni senki nem akar.
• Trump első félévéből valószínű nem tudjuk még majd megítélni, mi lesz a Trump-Putyin viszonyból. Magyarország és Oroszország szempontjából is vegyes a kép, nem egyértelmű, mit hoz majd.