Hosszú irodalma van már az 1956-os emlékév egyik ikonikus bénázásának: az egyik óriásplakáton Dózsa László nevét írták egy fotó alá, amelyen egy sapkás gyerek látszik fegyverrel a vállán. Később jelentkezett egy férfi, hogy képen az ő 2000-ben elhunyt unokatetvére Pruck Pál szerepel. A képről egyébként maga Pruck Pál is nyilatkozott egy Népszabadság-interjúban, illetve egy 1986-os dokumentumfilmben, és a képet megjelentető LIFE magazin fotósa is Pruck Pál nevét írta a kép alá '56-ban.

A felvetésre, hogy itt valami el lett rontva, Schmidt Mária profi történészként reagált: páros lábbal szállt bele Pruck Pál családjába, '56-os történészekbe, és nagyjából mindenkibe, aki meg merte említeni, hogy a képen, akárhogy is nézzük, nem Dózsa László van, függetlenül attól, hogy ki, mit gondol Dózsa vagy Pruck '56-os, vagy az azt követő időszakban betöltött szerepéről.

Schmidt végül azt mondta, hogy ha a képpel kapcsolatos vizsgálat bebizonyítja, hogy nem Dózsa van a képen, bocsánatot fog kérni a Pruck-családtól. Az 1956-os Intézet – Oral History Archívum Osztályának jelentése végül azt mondta ki, egyértelműen kijelenthető, hogy a tavalyi 1956-os emlékév egyik plakátján nem Dózsa László, hanem Pruck Pál szerepel: "a két gyermek egykorú fotóinak részletes összehasonlítása egyértelművé teszi, hogy a képen Pruck Pál szerepel". Meglepetés: Schmidt Mária nem kért bocsánatot, ráadásul szintén mesteri, történészi választ adott:

1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel.

Jelenthet-e mást ez a mondat így ebbe a formában, mint hogy ezek szerint Schmidt Máriáék is tudták, hogy azon a képen nem Dózsa László van, de ez őket a legkevésbé sem érdekelte? Ahogy Rainer M. János, az '56-os intézet vezetője mondta: "az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét".

A nyilvánvaló ki nem mondását, sőt, megtagadását az ország szinte már majdnem el is felejtette, de Schmidt Máriát ez zavarhatta: a 444.hu szúrta ki a Pestisrácokon Schmidtel készült interjút, ahol újra elővették a témát. A következő "kérdés" - "válasz" - páros olvasható az interjúban:

PS: „A másik nagy hiteltelenítő kísérlet, a Dózsa-Pruck vita is pikáns véget ért. Miután Eörsi László neomarxista áltörténész leporolta a Kádár-rezsim egyik aljas propagandainterjúját az ominózus »bűnbánó forradalmár« Pruck Pállal, elindult egy »vizsgálat« Eörsi munkahelyén, az 1956-os Intézetben, hogy ki is van az ominózus fotón. Láss csodát, megállapították, hogy nem Dózsa László szabadságharcos- színművész volt az óriásposzteren!

Schmidt Mária:  Semmiféle vizsgálatot nem folytattak. Összecsaptak egy botrányos pamfletet, tele mondatszerkesztési és helyesírási hibákkal.  Maga Rainer M. János, és az intézet munkatársai is sokszor azonosítottak be tévesen 56-os hősöket, vagy helyszíneket. Persze mindez nem számít, csak hogy ügyeket kreáljanak. Dózsa egész életében kiállt a forradalom mellett, Pruck megtagadta azt és a kádári propaganda szolgálatába állt. Azon a kamaszkori fényképen egy forradalmár van. Dózsa László családja szerint Dózsa, Pruck Pál családja szerint Pruck. Az a ballonkabátos, vállán puskát hordó srác akkor a szabadságot védte, akárhogy is hívták őt. Ennek a szabadságszeretetnek az emlékét akarták megtámadni, és hát a fotó egy jó ürügy volt a támadásra. Rainer M. János legújabb kötetében, amit az Emlékbizottság támogatott, egyetlen képen sincsenek beazonosítva a szabadságharcosok. Az megfelel a tudományosságnak, hogy ő nem azonosít be senkit? Amikor megcsináltuk a Hősök falát, az 1956-ért kivégzett szabadságharcosok tiszteletére készített arcképcsarnokot, nekünk kellett felkutatni a kivégzettek fényképeit!”