„Az ellenzék durvaságban felülmúlhatatlan”,

hozzájuk képest a mi kommunikációnk, Németh Szilárdét is beleértve, visszafogott, már-már „puha és bársonyos”

– ezt nyilatkozta Gulyás Gergely, a Fidesz új frakcióvezetője a kormánylap Magyar Hírlapnak adott kétoldalas interjújában. Az apropó, hogy Gulyás hétfőtől veszi át a képviselőcsoport vezetését, és amikor azt kérdezik tőle, ez milyen állomás a karrierjében, hiszen például Áder is betöltötte ezt a tisztséget, és lám, már köztársasági elnök, Gulyás szerényen azt válaszolja:

Lehet, eljött az ideje, hogy legyen valaki, akinek a frakcióvezetés az utolsó politikai tisztsége.

Arról nem beszél azért, hogy visszavonulási tervei lennének, de ha a közbeszéd színvonaláról van szó (ebben éppen Áder emelte ki óvatosan a kormánypártok felelősségét a közelmúltban), szerinte, mint láttuk, az ellenzék a főkolompos. Konkrétan az Orbánt és társait gengszterező jobbikos plakátokat, illetve az Orbán és Ceaușescu (Botka), illetve Orbán és Rákosi (Vona) közötti párhuzamokat tartja felháborítónak.

A közbeszéd romlásában egyébként Gulyás a bíróságokat is felelősnek tartja, mert szerinte túl kiterjesztően értelmezik a véleménynyilvánítási szabadságot, és nem védik eléggé a közszereplők becsületét.

És végül az utolsó kérdés, vajon nem üthet-e vissza Mészáros Lőrinc meggazdagodása, vagy Matolcsy fiának félmilliárdos uniós támogatása?

Az a logika, amit az ellenzék, illetve az ellenzéki média alkalmaz, vagyis hogy egyes vállalkozókra egész egyszerűen rásüti a kormánypártiság bélyegét – ami akár lehet igaz is –, és onnantól az illető által elnyert bármilyen megbízás elfogadhatatlannak számít, helytelen.

(Mészáros Lőrinc ugye az a felcsúti gázszerelő, aki ha olyan tempóban vagyonosodik tovább, mint ahogy most halad, hét év múlva a világ leggazdagabb embere lesz.)