Nyár közepén tartotta XVI. kongresszusát a Jobbik, ahol Vona beszédét közvetítésből írta a szerkesztőségből egy kollégám, én pedig a helyszínen néztem körül. Ott láttam Havas Henriket, ahogy az épület előtt szelfiznek vele jobbikosok, jobbikos képviselők mennek hozzá oda kezet fogni, majd egy hölgy kíséretével ő is elindul befelé. Akkor a bejáratnál megkérdeztem tőle, hogy miért van itt, azt mondta - jegyzetfüzetét mutogatva -, ő az ATV munkatársa, lehet, hogy ír egy beszámolót. Vona beszéde után újra láttam: akkor Kisberk Szabolccsal, a jobbikos N1TV főszerkesztőjével beszélgetett hosszan Vona beszédéről, egy elkapott mondatfoszlányban azt ecsetelte Havas, szerinte melyik rész nem volt erős, melyik igen.

Nem nagyon tudtam hová tenni a dolgot, bennem akkor ott hirtelen olyan vad dolgok is felmerültek, hogy Havas elment tanácsadónak a Jobbikhoz, bár furcsa lett volna, ha mindezt úgy művelné, hogy közös fotókat lő előtte jobbikosokkal, de később kiderült, sokkal egyszerűbb a dolog: könyvet ír Vona Gáborról.

A könyv a héten jelent meg, és vele együtt rögtön valami más is napvilágot látott: a Való Világban ismertté vált, korábban a Bár második évadában is feltűnő Baukó VV Éva a Facebookon jelentette be, hogy nyolc évvel ezelőtt szexuálisan molesztálták. A posztban nem nevezi meg zaklatóját, de az Indexnek telefonon elmondta, hogy Havas Henrikről van szó, akinek pár hónapon át volt a személyi asszisztense.

Ezt a történetet 2011-ben egyszer már elmesélte Baukó, de állítása szerint most azért vette elő újra, mert akkor senki sem figyelt fel rá. Havas Henrik szerint pedig nem kell hozzá sok ész, hogy lássa az ember: az ő könyvének megjelenésére időzítették a lejárató sztorit, de egészen konkrétan Ómolnár Miklós, a Fidesz  bulvárfelelőse  csinálja. Lazán kapcsolódik: már a könyv 33. oldalán a Marton László-ügyről kérdezi Havas Vonát.

Hogy igaz-e, amit Baukó Éva állít, vagy igaz-e, amit Havas állít, azt mi most biztosan nem fogjuk tudni itt megállapítani, de ha már elkészült a könyv, elolvastuk. Bár Havas szerint "ez egy jó könyv", azért ez barokkos túlzásnak tűnik. Ráadásul ő maga is elmondta, mozgalmas könyvet szeretett volna, mindenhová kísérgetni Vonát, beszélni családtagokkal, gyerekkori barátokkal, de ez nem jött össze egyáltalán. A Jobbik-kongresszuson volt jelen végül, majd a kieső nyár után szeptemberben és októberben tudtak beszélni.

A könyvben, amikor Vona személyes dolgokról beszél, az interjú formátumban van, amikor politikai dolgokról, az Vona-monológ. Az arányok viszont eléggé megborultak: majdnem az egész könyv Vona-monológ, az pedig elég fárasztó a századik oldal után. Azért megpróbáltam összeszedni az érdekesebb részeket.

Mi lesz a régi nagy-magyarországos, árpádsávos szimbólumokkal?

A könyv jó nagy részében érthető módon a Jobbik néppártosodásnak mondott folyamata van körüljárva. Havas felveti, hogy a Jobbikhoz kezdetben nagy lendülettel csapódtak a radikális fiatalok, hiszen szívesen fogadták őket, meg is lettek szólítva rendesen, és ennek a közösségnek megvolt a maga szimbólumrendszere; Nagy-Magyarország-matrica, árpádsáv stb. A kérdésre, hogy akkor ezekkel most mi van, Vona általánosságban válaszol, úgy, mint aki már túllépett ezeken:

"Szerintem most nincsenek olyan szimbólumaink, amelyek a XXI. századi Magyarországot lelkesítenék. XX. századi szimbólumaink vannak, és ezek közül válogat mindenki politikai ízlés, családi indíttatás vagy egyéb dolgok alapján" - mondja Vona és hozzáteszi, hogy ő maga sem tudja egyelőre, hogy milyen szimbólumai lesznek "egy XXI. századi, kooperatív, versenyképes gazdasággal, szociális biztonsággal, tudás alapú társadalommal rendelkező (...) Magyarországnak".

Navracsics dicsérete, Gyurcsány radikalizáló hatása

Vona a könyvben azt mondja, hogy a Jobbik Gyurcsány 2006-os beszédével, illetve a megalakult Magyar Gárdával fordult radikális irányba, és a mostani néppártosodással igazából visszatalál saját gyökereihez. "A 2006 és 2013 közötti radikálisabb évek igazából a Gyurcsány-kormányra adott válaszból és az útkeresésből születtek"- mondja. Majd elmeséli, hogy mit mondott Navracsics Tibor neki egy kávé mellett még 2006-ban a "radikális felfutásuk" előtt:

Nagyon ügyesen csináljátok, fiúk, mert igaz, hogy radikális a Jobbik, de az a vád nem érhet titeket, hogy rasszisták vagytok

– idézi Navracsics szavait Vona. De Gyurcsány utcára vitte az embereket, és szerinte valami hiányzott a "tragikomédiába süppedő utcai tüntetésekből", így megalakult a Magyar Gárda, aminél sem zsidók, sem cigányok szóba sem kerültek, "egyértelmű, hogy a gárda a Gyurcsány-kormánnyal szemben jött létre" – mondja Vona, ahogy azt is, a gárda végül kezelhetetlenné vált.

A hanukai üdvözlet kockázata

A Jobbik néppártosodása és vezeklése valamikor a zsidó felekezeteknek küldött hanukai üdvözlet és a cigányok és zsidók elleni kirohanásaik miatti elnöki bocsánatkérés között lehetett. A könyvben Vona elmeséli, hogyan jött a hanukai üdvözlet ötlete és a döntés, és ezt érdemes szó szerint elolvasni, hidegrázós, hogy így a 2010-es években egy parlamenti pártban milyen dilemmák vetődnek fel teljesen komolyan egy hanukai üdvözlőlevél miatt:

„Karácsony alkalmából küldtünk üdvözletet a történelmi egyházaknak, és akkor odajött az említett munkatársam: »Gábor, fölmerült, hogy küldjünk-e hanuka kapcsán a zsidó felekezetnek üdvözletet?« Ezt kérdezte a folyosón, én gondolkodtam öt másodpercig, és azt mondtam, hogy igen. Megkérdezte: »Mindenkinek?« Mondtam: »Igen.« Éreztem a politikai kockázatot, és nem azért, mert én ezt nem kívánom őszintén és örömmel, hanem hogy lesz-e erre fogadókészség. Öt másodperc alatt lepergett bennem az egész, minden kockázatával és nyereségével, de mivel belülről jónak éreztem, igent mondtam."

A Fidesz segített letisztítani a képet

Havas felveti, neki úgy tűnik, hogy amikor a Fidesz a Jobbik bomlasztásán dolgozik, akkor igazából jót tesznek Vonának, mert ezzel hamarabb megszabadulhat a szélsőségesektől. Vona erre eléggé világossá teszi:

"Így van, ahogy mondja. Nekünk kifejezetten előnyös, ha egyértelművé válik, hogy van a Jobbik és van a szélsőjobboldal.

Volt pár év, amikor nekem rendre mások »hülyeségei« miatt kellett magyarázkodnom. Ebből elegem lett. Szerencsére a kép letisztult, és tudható, hogy mi a Jobbik és mi az, ami nem.

Néhány oldallal arrébb pedig már azt mondja Vona, a valódi szélsőjobboldali szavazóbázis egy jelentős része már a Fidesz és Orbán Viktor szimpatizánsa.

Tehát a helycsere, amiről sokan beszélnek, megtörtént: a Jobbik ma egy felelős néppárt, a Fidesz pedig szélsőséges

– mondja Vona. Szerinte a Fidesz is érzi ezt, nem véletlenül változtattak a lejáratás stratégiáján: eleinte azzal kezdték támadni, hogy "buzi", hogy nem is radikális, sőt, Soros-bérenc, mostanra viszont inkább a fasisztázás megy a Fidesz részéről, és óriásplakátjaikon is már inkább Hitler-bajszot rajzolnak neki. Hozzáteszi, úgy tudja: a Fidesz központilag vásárolt permetezőket, amivel elérik a magasabb helyen lévő plakátokat is, hogy le tudják festeni.

Új név, új logó?

Havas felteszi a kérdést, hogy gondolkodtak-e Vonáék azon, hogy megváltoztatják a párt nevét és logóját. Vona azt mondja:

Én már gondolkodtam ezen. Szerintem a Jobbik ma már többet és mást jelent sok szempontból, mint amikor megalakult. Nem könnyű új nevet találni. Valami olyasfajta mixtúrára gondolok, amiben benne van az, hogy új, modern, néppárt, ugyanakkor a Jobbik szónak azért meg kell maradnia.

A logó megváltoztatására azt mondja Vona, hogy bár nagyon szereti a mostanit, szép a szimbolikája, 

de már nem elég friss.

Szerinte változtatni kellene a logón és a néven is, hogy kifejezze "azt a politikai érést, politikai folyamatot", amin keresztülmentek.

A könyvben Vona elmondja, hogy a külföldön dolgozó és élő magyarok komoly szavazói tartalék a Jobbiknak, illetve az LMP-nek is. Nem véletlenül nehezítette meg az ő szavazásukat a Fidesz, és könnyítette meg a határon túliaknak, ahol tudja, hogy többségében a Fideszre szavaznak. Ezért a Jobbikban egy egész csapat dolgozik azon, hogyan lehetne ezeket az embereket aktivizálni, szavazásra buzdítani. Havas felveti, azt hallotta, Simicska pénzén bérelnek majd chartergépeket, de Vona ezen csak nevet a könyv szerint. 

Az utószóban és interjúkban Havas elmagyarázta, hogy miért Vonáról írt könyvet: szerinte Orbán már rég nem érdekes, Botka eltűnt, a kisebb pártok vezetői, miniszterelnök-jelöltjei pedig súlytalanok. Így egyértelmű szerinte, hogy a mostani politikai felhozatalból Vona a legérdekesebb szereplő.

A könyv legmélyebb pontja

Egy párbeszéd, ami a következőképpen hangzik:

Havas: Írtam már könyvet a prostitúcióról. Eszembe jutott a KDNP, ők nagyon erősek ebben a műfajban.

Vona: A kreált "Terry Black-ügy" idején kaptam egy KDNP-s képviselő homoszexualitását bizonyító anyagot. Akkor nagyon sokan azt mondták nekem, hogy üssél vissza, mert azt fogják tisztelni, aki visszaüt. Én nem tettem meg. Gyerek van, család van, csupa ártatlan. Tényleg egy ilyen országban akarunk élni? Megköszöntem a segítséget, és azt mondtam, lehet, hogy én vagyok a balek, de nem akarok ilyen visszavágót.

(Borítókép: Vona Gábor Facebook oldala)