Interjút adott a Magyar Nemzetnek Horváth Miklós történész, aki az 1956-os emlékév egyik történész szakértője volt. Az emlékezetes, "ki van az '56-os plakáton: Dózsa László vagy Pruck Pál?"- ügyben Schmidt Mária, az emlékévet szervező közalapítvány egyik vezetője őt nevezte meg bűnbakként. Míg Horváth Miklós elismerte tévedését, Dózsa László is elnézést kért, Schmidt Mária és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom KutatásáértKözalapítvány máig kitart amellett, hogy a képen Dózsa László színész látható kamaszkorában. Az ügyben abszurd bírósági per is zajlik. 

Horváth Miklós  a Magyar Nemzetnek azt mondta: feladata az emlékév során az volt, hogy  támogassa a tudományos kutatásokat. A szerződésében a „vezető-irányító” kifejezés nem szerepelt. A kutatócsoport munkája fölött egyértelműen egy kutatási igazgató diszponált. 

Amikor azonban kitört a botrány, a nyilatkozatokban őt emelték az emlékév szakmai vezetőjévé, hogy a tévedést az ő hibájaként kommunikálhassák. Miután jelentkezett a Pruck-család, hogy az országszerte terjesztett plakátokon nem Dózsa László szerepel, Horváth elismerte hibáját. Szerinte vállalni kellett volna az anyagi ráfordítást is igénylő következményeket, ki kellett volna cserélni a plakátokat, falfestéseket:

De nem ez történt. Ehelyett a közalapítvány vezetője, Schmidt Mária úgy ment neki a Pruck családnak, a történészszakmának és a sajtónak, hogy a család igényének jogosságát meg sem vizsgálták.

Pruck Pál lánya beperelte a Terror Házát is fenntartó közalapítványt apja kegyeleti jogainak megsértése miatt. Horváth Miklós ekkor azt a feladatot kapta Schmidt Máriától, hogy ellenőrizze Pruck Pál életét. Erre utalt a perben Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója és Tallai Gábort, a Terror Háza programigazgatója is. Horváth erre nem volt hajlandó, amiből kiabálásig fajuló vita lett.

(Schmidt Mária) szemrehányásokat tett, például ki vagyok én, hogy ilyen szinten nem vagyok lojális az intézethez, és nem vagyok hajlandó azonosítani Dózsát. Erre közöltem vele, nem azért dolgoztam harminc évet, hogy egy hazug ember védelmében kockára tegyem a hitelességem.

Horváth azt mondta: nem tetszik neki, hogy a közalapítvány ilyen helytelenül, nem szakmai módszerekkel kezeli az ügyet.

Hogy fogadta Schmidt Mária az észrevételeit? – Maradjunk abban, nem szerette, ha vannak az ő véleményét nem támogató hangok.

Horváth arra a kérdésre, hogy szerinte véleménydiktatúra van-e a közalapítvány intézeteiben, azt a választ adta: "ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném".