Emésztőgödörbe, kukába vagy a sertések elé is dobtak már újszülött csecsemőket Magyarországon, novemberben egy konténer mellett hagytak egy kisbabát Nyíregyházán, szeptemberben pedig a miskolci temetőben egy másikat. Túl gyakran találkozunk olyan hírekkel, amikor egy anya megöli vagy kukák mellé dobja újszülött csecsemőjét, pláne, hogy a magára hagyott babának szinte esélye sincs a túlélésre. De vajon mi késztethet arra egy anyát, hogy titokban tartsa terhességét és mihamarabb megszabaduljon az újszülöttől?
November végén egy társasház előtt lévő konténer mellett hagytak egy halott csecsemőt Nyíregyházán. Az újszülött babáról még a köldökzsinórt sem vágták le rendesen, és még élhetett, amikor magára hagyták a hideg kövön. A szülőket nem találják, emberölés gyanújával nyomoz a rendőrség.
Szeptemberben egy halva született 22 hetes lánycsecsemőt találtak egy miskolci temetőben két sírhely között, műanyagzsákba csomagolva, testét egy bordó színű szoknya takarta. Az anyát keresik.
A felsorolást még hosszan lehetne folytatni. Az Országos Rendőr-Főkapitányság statisztikája szerint 2017-ben eddig 16 csecsemőgyilkossági ügyet zártak le, 2016-ban pedig 17-et. És ez csak a megtalált csecsemők száma. Ez a szám valószínűleg még magasabbra tehető az ismeretlen és felderítetlen csecsemőgyilkosságok miatt.
Cseres Judit kriminológus Az Eltékozolt életek című könyvében 286 újszülött gyilkossági esetet vizsgál, amik 1982 és 1999 között történtek. Ebben azt írja, a titokban szülés leggyakrabban a konyhában, belső mellékhelyiségben vagy (vidéken) külső mellékhelyiségben, árnyékszéken történik. Több olyan esettel találkozott, hogy miközben a nő a lehető leghalkabban magányosan szült valahol a házban, addig
Gyakran az okozza az újszülött halálát, hogy a születés után rögtön valamilyen textildarabba bugyolálják be a csecsemőt, hogy senki ne hallja meg a felsírását, ettől pedig az megfullad. De előfordul, hogy az anya annyira kimerült, hogy nem tesz semmit az újszülött érdekében, így az elvérzik a köldökzsinóron keresztül, vagy a hideg időben kihűl.
„Az anyák inkább hagyják meghalni az újszülöttjüket, s ritkábban bántalmazzák őket, de ha igen, akkor nagyon” – írja a kriminológus. Ilyenkor általában kézzel vagy az el nem vágott köldökzsinórral fojtják meg a kisbabát, vagy valamilyen kemény tárgyhoz, padlóhoz vágják őket.
Arra is megoldást kell találniuk, hogy tüntetik el a holttestet.
„Legtöbben becsomagolják valamilyen textilbe a csecsemőt, és valamilyen táskába – többnyire nejlonszatyorba helyezik el, úgy rejtik el különféle helyekre.
A falusiak főleg árnyékszékbe vagy emésztőgödörbe vetik a gyermeket, a városiak inkább kukába. De van, aki a szeméttelepre viszi, elégeti vagy a sertések elé veti
– állítja a kriminológus.
2013-ban egy Nógrád megyei faluban egy nő az éjszaka közepén újszülött lányát egy pelenkával körbetekerte, majd betette a fürdőszobai szekrénybe és magára hagyta. Később a már halott csecsemőt a ház kandallójába tette, és a benne lévő papírokat meggyújtotta. A kisbaba teste azonban nem égett el, így a nő szatyrokba csomagolta, és a padláson egy papírdobozba rejtette el az újszülött tetemét.
2017 februárjában egy nő közvetlenül szülés után megölte kislányát. Az anya később rosszul lett, a kórházban derült ki, hogy pár nappal korábban szült. A rendőrség a házkutatás során talált rá a halott csecsemő testére egy melléképületben, az anyja előbb megpróbálta elégetni, elásni, végül egy kartondobozba rejtette.
A gyerekek kidobása vagy elhagyása bűncselekménynek minősül. Az újszülöttgyilkosságok pontos száma azonban nem ismert, mivel 2001 óta nem szerepel önálló kategóriaként, azóta a 14 évnél fiatalabbak ellen elkövetett életellenes cselekmények között tartják számon.
Egy szülő különböző okok miatt dobhatja ki, ölheti meg az újszülöttjét. Herczog Mária szociológus és gyermekvédelmi szakember szerint lehet szó a nem kívánt terhességről, vagy arról, hogy a terhes nők félnek családjuk és környezetük elutasításától. Sok esetben nagyon későn veszik észre hogy terhesek, vagy tudatlanságból egyáltalán nem, például a nagyon fiatal lányok, akik gyakran nem eléggé tájékozottak a fogamzásgátlásról sem.
"Sajnos Magyarországon sem a testtudatosság, az önismeret, sem a reproduktív jogokkal kapcsolatos ismeretek nem széleskörűek és nem jó minőségűek. Nincs ingyenes fogamzásszabályozó szer, a kondom is pénzbe kerül, iszonyú a tudatlanság, és sokak számára az abortusz sem reális alternatíva" – mondja Herczog Mária. A magzatelhajtás a szociológus szerint főleg azoknál a nőknél nem jöhet számításba, akik például olyan kistelepülésen élnek, ahol orvoshiány van, vagy a közlekedést nem tudják egyszerűen megoldani, hogy eljussanak egy közeli rendelőbe. De ok lehet a rendezetlen családi háttér, a pénz hiánya és a már nem vállalható családméret is.
Az anyáknál gyakran felléphet szülés utáni pszichózis, mondja Váradi Hajnalka pszichológus, amikor a kismamáknak megszűnik a kapcsolata a valósággal, és olyan tudatállapotba kerülnek, amikor már nem vonhatók felelősségre tetteikért. A szülés utáni depresszió szintén egy ok lehet, hiszen az anyák ilyenkor nem tudnak józanul dönteni, és hanyagolják szülői kötelezettségüket.
Cseres Judit kriminológus könyvében legmeghatározóbb oknak a családtagok közti kommunikáció hiányát látja. A csecsemőgyilkosságok kulcsmozzanata szerinte a terhesség titokban tartása. A nők a teherbeeséstől kezdve titkolják állapotukat, nem szólnak családtagjaiknak, gyerekük apjának, és nem keresik fel a terhesellátást és az orvost sem.
Ennek a titoknak a megtartásában viszont a terhes nő környezete is hatalmas szerepet játszik – a kriminológus szerint ugyanis
Miközben a várandós nő a terhesség ideje alatt úgy él, mintha nem is várna gyereket, közben a környezete is végig tagad, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Egészségügyi okokra fogják a meghízást, stílusváltásra az új, bő ruhákat.
A könyvben vizsgált esetek többségében a férfiaknak bár fontos a nemi élet, de hallani sem akarnak gyerekről, a fogamzásgátlás felelősségét viszont a nőre hagyják, és a már megtörtént bűncselekményt szinte teljes egészében a nőkre hárítják.
Az ilyen körülmények közé születő babák túlnyomó többsége már a születés után életét veszti. A magára hagyott csecsemők a megszületésüket követő tíz órában halnak meg, és nagyon kevesen maradnak csak életben – ez főleg attól függ, mikor találják meg őket, és milyen körülmények között hagyják el csecsemőiket a szülőanyák.
Az elhagyott újszülöttek védelméről szóló jogszabály szerint azok a szülők, akik nem bántják újszülöttjüket, és a szülést követő egy hónapban biztonságos helyen átadják őt az arra jogosultaknak (például kórházi személyzet, rendőrörs) nem büntethetők.
Nem büntethető az a szülő sem, aki kórházaknál elhelyezett úgynevezett babamentő inkubátorba teszi le csecsemőjét. A fűtött inkubátorokban név nélkül bárki otthagyhatja az újszülöttet. A baba elhelyezése után megszólal egy jelzőrendszer, ami értesíti a biztonsági szolgálatot. Az őr és az ápoló személyzet is csak azután léphet be a helyiségbe, miután a babát letevő személy távozott.
(Ellentétben azokkal a szülőkkel, akik például a kórház folyosóján vagy mosdójában hagyják az újszülöttet, az szintén bűncselekménynek minősül.)
Több országban létezik úgynevezett anonim szülés is, amikor azok is kórházi ellátásban részesülhetnek, akik nem akarják megtartani a gyereküket. Bár a szülő adatait felveszik, az újszülött baba örökbe adható, a gyerek nagykorúsága után pedig kikérheti ezeket az információkat. Itthon erre még nincs lehetőség.
Magyarországon – Európában elsőként – 1996-ban indult az inkubátoprogram az azóta már bezárt budapesti Schöpf-Mérei kórházban, azóta minden megyében elhelyeztek legalább egyet a "krízisterhes" anyák számára, listájuk itt található. A szaktárca egyáltalán nem válaszolt a kérdésünkre, hogy van-e statisztikájuk az inkubátorban hagyott csecsemőkről.
Mivel ebben az esetben az elhagyás jognyilatkozatnak minősül, az inkubátor-babák örökbeadása rögtön megkezdődhet, azonban a biológiai szülőnek az otthagyás után hat hétig joga van ahhoz, hogy újra jelentkezzen a gyerekéért.
A szociológus az inkubátor-programot súlyos hibának tartja, azt mondja,
inkább rontja a helyzetet, és eltereli a figyelmet a valódi problémákról.
Az Európai Unió Daphne programja szerint (újszülött és kisgyermek elhagyással foglalkozó átfogó kutatási program, Herczog Mária az egyik készítő) nincs bizonyíték arra, hogy létezésük csökkentené az újszülöttgyilkosságokat. A program kiemeli azt is, hogy nem biztos, hogy az anyák szabad akarukból hagyják ott csecsemőiket az inkubátorokban, sőt ellenkezőleg, sok esetben tudható, hogy férfi teszi oda a gyereket.
Az inkubátorok legnagyobb hátrányának a program készítői azt látják, hogy a gyerek sohasem fogja megtudni, pontosan mikor és hol született, semmit nem fog tudni biológiai családjáról, ami később akár pszichológiai és mentális problémákhoz is vezethet. Viszont ha valaki nem biztonságos körülmények között hagyja magára a csecsemőjét, azzal halálra ítéli, míg az inkubátor-babák azonban perceken belül megfelelő orvosi segítségben részesülnek, és így esélyt kapnak az életre.
Az inkubátor a szakértők szerint csak utólagos segítséget nyújt, ők a megelőzést tartják a legfontosabbnak. A pszichológus szerint európai szinten egyedüláló védőnőhálózat működik Magyarországon, és nekik van a legnagyobb szerepük ebben a történetben, hiszen ők gondozzák a kismamákat a terhesség ideje alatt és után is. Ahhoz ugyanis, hogy a kismama szociális ellátásokhoz jusson, a várandóság alatt legalább háromszor kell elmennie védőnöhöz. Náluk derül ki először, hogy melyik anya az, aki kevésbé akarja a gyereket. Szülésfelkészítő tréningek is léteznek, ahol különféle egyéb lehetőségekről tájékoztatják azokat a kismamákat, akik nem akarják megtartani a gyereküket: például az örökbeadásról.
(Borítókép: Bűnügyi helyszínelők dolgoznak 2017. november 19-én egy nyíregyházi társasháznál ahol halott csecsemőt találtak egy konténer mellett. Police.hu)