A Bors írt reggel egy képtelennek tűnő történetről. Egy olvasó levele alapján azt írták, pénteken, a Dália nevű Nyíregyházára tartó intercity, már eleve egy műszaki hiba miatt késve indult a Keleti pályaudvarról, de ha ez nem lett volna elég, félórát állt valahol Füzesabony előtt egy pusztában. És mint kiderült, viszonylag meglepő okból. És itt adjuk át a szót a levélíró olvasónak:

El is szundikáltam, amikor arra ébredtem, hogy állunk a semmi közepén. Majd jött a kalauz, és azt mondta sűrű elnézéskérés mellett, hogy sajnos itt most állni fogunk egy darabig, mert a mozdonyvezetőnek lejárt a munkaideje.

 Elég erős lehetett ezt hallani a kalauztól, szinte már hihetetlenül is hangzik. Pláne a folytatása:

Sokan voltak a vonaton, de látszólag mindenki türelmesen várta ki a nagyjából fél órát, amíg szemből megérkezett Füzes­abonyból egy másik sofőr, akivel tovább tudtak robogni.

Tehát lejárt a műszak, kiszállt, állt valahol az IC, ami utasokkal együtt arra várt, hogy egy másik vonattal megérkezzen a váltó kolléga. A Bors azt írta, írtak a MÁV-nak, akik a műszaki hibákat elismerték, de erről a mozdonyvezetős performanszról nem írtak egy sort sem. Így mi is írtunk a MÁV-nak, hogy azért erről a részéről is mondjanak már valamit, igaz-e, hogy történt. Megérkezett a válaszuk:

A Budapest–Hatvan–Miskolc–Nyíregyháza vasútvonalon pénteken reggel két műszaki probléma (felsővezeték szakadás és biztosító berendezési hiba) miatt nőtt a vonatok menetideje. A Dália IC is ezen a vonalon közlekedik. Az érintett járaton szolgálatot teljesítő mozdonyvezető szolgálati ideje ezért járt le menet közben. Mivel a foglalkoztatásra szigorú szabályok vonatkoznak, és mert a vasúttársaság számára a vasúti közlekedés, és ezáltal az utasok biztonságának garantálása a legfontosabb, a mozdonyvezető a leváltását kérte. A vonatot Nagyút állomásig továbbította (nem a „semmi közepén” állt meg), ahova egy másik járattal megérkezett az őt leváltó mozdonyvezető. A váltásig a mozdonyon maradt, és biztosította az energiaellátást. A vonat 22 perc várakozás után az új mozdonyvezetővel folytatta útját. A kellemetlenség miatt utasai elnézését kéri a vasúttársaság.

Tehát tényleg az történt, amit a Bors és annak olvasója írt, csak most már kicsit pontosabban látjuk a dolgot: a mozdonyvezető megvárta a váltó kollégát, valamint nem 'majdnem félórát', hanem 22 percet, és nem a puszta közepén, hanem itt állt a vonat a másik mozdonyvezetőre várva: