Feje lelógott a járdáról, szemöldökén alvadt volt a vér. A tűző napon feküdt, egyenletesen lélegzett, már ameddig erre esélye volt a mellette 20-30 centire elguruló autóktól. Jó ideje feküdhetett a zebrán. Egy anyuka épp átlépett rajta kisfiával, és átsiettek a négysávos úton. Már nem tudom, hogy a gyorsan pirosra váltó lámpa miatti kényszerű várakozásnak köszönhetem, hogy nem futottam én is tovább, vagy az átlépő gyalogosok látványa volt túlságosan nyomasztó, mindenesetre bekínlódtam a férfit az árnyékba. Ezután odajött egy fiatal pár, sőt, még egy autós is megállt azzal, hogy segíthet-e. Az addig csak bosszantó testből, ami miatt félre kell kapni a kormányt, mert a végén még összevérezi a kocsit, amit át kell lépni, mert nyilván részegnarkósnaplopó, egy pillanat alatt mindenki szemében ember lett, mert valaki segíteni próbált.
Akkor ezt csak tanulságos érdekességnek gondoltam, nem tudtam, hogy ezt kísérletképpen is megcsinálták a világban többször. És pont így zajlott le: sokáig észrevétlenül hevert a segítségre szoruló ember a földön, aztán amikor valaki végül segítőn fordult hozzá, már mások is érezték a késztetést, hogy segítsenek, azok is, akik addig azzal takaróztak, hogy nem tudták, mi is van az illetővel, nem is értenek a segítséghez, talán majd mások elvégzik.
Mindez csak a Jószolgálat-díj idei nyerteseiről készült könyv bemutatóján jutott eszembe, amikor szerdán a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a 2018/19-es év Jószolgálat-díj nagyköveteként az író, irodalomtörténész és könyvkiadó Nyáry Krisztián beszélt erről a pszichológiai és társadalmi kísérletről annak bizonyítására, hogy túl a közvetlen segítségen miért is fontos az az áldozatos munka, amit a díj idei nyertesei és rajtuk kívül sokan mások is végeznek.
„Ők nem vártak másra, ahogyan a II. világháborúban az embermentők sem, akik nagyon sokfélék voltak, katolikus konzervatívok vagy baloldaliak” – ők azok, akik kérdés nélkül segítséget nyújtanak. „Ők sem dicsekedtek aztán azzal, hogy segítséget nyújtottak, de nekünk fontos hírét vinni annak, hogy oda lehet fordulni és segíteni a földön fekvő embernek” – mondta Nyáry, aki után a Jószolgálat-díj másik nagykövete, Balla Eszter beszélt. A színművész elmondta, nem csak egy színész életében, de a mindennapokban is fontos, hogy visszajelzést kapjunk környezetünkből mindarról, amit teszünk. Az elismerés ezt a visszajelzést adja az önkéntesen vagy hivatásból szociális munkát végzőknek, akik szinte láthatatlanul teszik jobbá nem csak azok életét, akiken közvetlenül segítenek, de a szélesebb környezetét is.
A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány által létrehozott Jószolgálat-díj nem véletlenül szeptember 5-én mutatta be a könyvet a 2017/18-as év nyári díjazottjairól: ez a nap Kalkuttai Szent Teréz halálának napja és magyar kezdeményezésre jótékonysági világnap.
A könyv bemutatója után a Március 15. téren az Jószolgálat-díj médiatámogatójaként is szereplő Index fotóriportereinek képeiből kiállítás nyílt a díj idei nyerteseiről és az általuk végzett munkáról. A kiállítás ezután Veszprémbe, Miskolcra, Szegedre, végül Győrbe megy majd.
Hiába jelent meg a fényképezés a 19. században, a fényképes tudósításokra évtizedeket kellett várni, még az I. világháborúba is festők mentek, hogy képet adjanak a hadihelyzetről – mondta a megnyitón Nyáry Krisztián. A könyvkiadó, író, irodalomtörténész elmondása szerint ezt akkoriban azzal magyarázták, hogy a fénykép személytelen dolog volt, míg a festett kép valóságtartalmára a garanciát a szerző neve adta meg.
Idő kellett, mire a fénykép is szerzői alkotássá vált. "Most, a fake news korában egy képnél nem lehetünk biztosak abban, hogy az igazságot látjuk, nem csak annak egy olvasatát, ezért ismét mindennél nagyobb szükség van a festőre, vagyis az olyan fotósra, aki a nevét adja a képhez. A sajtófotó legjobb képviselői a nevükkel garantálják, hogy amit látnak, az a valóság" – helyezte a kiállítást szélesebb kontextusba Nyáry.
Szeptember 5. és november 30. között a Jószolgálat-díj oldalán ismét lehet embereket és szervezeteket jelölni a 2019-es díjakra. Ha ismer a környezetében olyan szervezete vagy embert, aki ön szerint kimagaslóan sokat tesz az elesettekért, ne habozzon jelölni! A díjazottak február 10-én, az alapítvány névadójának születése napján vehetik majd át a díjat.
Borítókép: Bődey János / Index.