Közel félszáz, Magyarországon élő menekült a CEU OLIve elnevezésű oktatási programjának köszönhetően kapott esélyt az újrakezdéshez: fejleszthették nyelvtudásukat, folytathatták egyetemi tanulmányaikat. Egy giroszosként dolgozó kurd diák így tudta beteljesíteni álmát, hogy filozófiát tanulhasson. A Stop Soros miatt az egyetem kénytelen volt leállítani a programot. Az Abcúgnak mesélő nyelvtanár szerint esélye sem volt a CEU-nak, hogy folytathassa a menekültek oktatását.
Mirembe még a menekültválság előtt, 2013 őszén érkezett Magyarországra. A huszonéves srác Ugandából menekült, LMBTQ-aktivistaként veszélyben volt az élete, többször megfenyegették, kereste a rendőrség. “Levadásztak minket” – mesélte. A The Guardian cikke szerint Uganda egyike azoknak az országoknak – többek között Irak, Irán és Oroszország mellett – , ahol komoly veszélynek vannak kitéve a homoszexuálisok. Az afrikai országban 2014-ben fogadtak el egy törvényt, ami alapján akár életfogytiglani börtönbüntetés is kiszabható a melegekre. A Friends Ugandan Safe Transport Fund korábbi jelentése szerint 2014 és 2016 között 1800-an hagyták el hazájukat a melegek üldöztetése miatt.
Mirembe is egyike azoknak a menekülteknek, akik a Közép-európai Egyetem (CEU) Open Learning Initiative – University Preparatory Program (OLIve UP) elnevezésű, kifejezetten regisztrált menekülteknek szóló oktatási programjában tanultak. Szírek, afgánok, ugandaiak, irániak, nigériaiak vettek részt benne: több mint 20 különböző nemzetiségű diák, összesen 40-45-en. A program esélyt adott nekik az újrakezdéshez: segítséget kaptak, hogy elfogadtassák korábbi tanulmányaikat, az angol nyelvi felzárkóztatáson túl pedig arra is felkészítették őket, hogy valamelyik európai egyetem mesterszakán tanulhassanak tovább. Ez a diákok többségének sikerült is. A program anyagi támogatást is biztosított számukra: ingyen lakhattak a CEU diákszállóján, fizették a BKV-bérletüket, ezenfelül 90 ezer forint költöpénzt is kaptak.
Többféle kurzust (szociológia, informatika, üzleti tanulmányok) kínált a program, ahhoz illeszkedve, hogy mit tanultak otthon, illetve milyen területen akartak mesterszakot végezni. Mirembe 2016 elején került be az OLIve-ba, először a 18 hetes hétvégi programban tanult, azután pedig az egyetemi képzéshez hasonló “full time” részben. Szociális munkásként végzett Ugandában, jelenleg a CEU-n tanul közpolitika (public policy) mesterszakon. Elmondása szerint nemcsak a tanulási lehetőség miatt jelentett sokat neki az OLIve, hanem mentálisan is; olyan emberekkel találkozott, akik megértették, mert hasonlókat éltek át, mint őt. Nagyon jó volt a közösség, sok barátja lett így.
Ezt a programot szüntette meg nagy hirtelenséggel augusztus végén a CEU. A magyar kormány által szorongatott egyetem szűkszavú közleményében azt írta, büszkék a programban végzett munkájukra, és az európai menekült és migrációs folyamatok terén végzett kutatásaikra, és mindent megtesznek, hogy ezt a munkát a jövőben is folytathassák.
A program bezására mögött a nyáron elfogadott Stop Soros áll. A törvény homályos megfogalmazása miatt nem egyértelmű, hogy a CEU menekülteknek meghirdetett oktatási programjára is vonatkozik-e az abban előírt 25 százalékos bevándorlási különadó. És ha igen, akkor mit vesznek figyelembe: a program vagy az egyetem teljes költségvetését. Mindenesetre a CEU döntése összefügghet azzal, hogy továbbra sem tisztázott az egyetem jövője; a magyar kormány még nem döntött arról, hogy maradhat-e Budapesten a CEU.
A hír nagyon rosszul érintheti azokat a menekülteket, akik idén szeptemberben kezdtek volna a programban. A hvg.hu számolt be Ananya Azad esetéről; a bangladesi menekült férfi nemrég felmondott munkahelyén, kiköltözött hamburgi albérletéből, hogy Budapestre jöjjön tanulni az OLIve programban. A bloggerként dolgozó Ananyanak azért kellett elhagynia hazáját, mert az ország alkotmányára hivatkozva ragaszkodott a jogához, hogy ateistának vallja magát. Számos társát meggyilkolták, őt pedig életveszélyesen megfenyegették. Három éve emigrált Németországba, ahol menekültstátuszt kapott.
Több olyan diákot kerestem meg, akik korábban a most megszüntetett programban tanultak. Egyedül Mirembe vállalta, hogy mesél tapasztalatairól. Mind félünk, magyarázta az ugandai menekült. Nem tudja megmondani, pontosan miért, de “van ez az érzés”, mert látják, mi történik az országban és az egyetemmel. Inkább nem beszélnek, nehogy “elveszítsék azt a keveset, amijük van.” Kérésére ő sem valódi nevén szerepel a cikkben.
A program más résztvevőihez hasonlóan Mirembe is törvényesen tartózkodik Magyarországon. Törökországon és Bulgárián keresztól menekült Ugandából, Belgrádból taxival utazott a déli határig, ahol elfogták őt és társait a magyar rendőrök. Másfél évet töltött a debreceni menekülttáborban, ennyi időbe telt, mire a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal elbírálta menedékkérelmét. Addig több interjún esett át, a hatóság felderítette, hogy igaz-e a története.
A táborból kikerülve Budapestre jött, hónapokig egy hostelben lakott, mert a menekültként kapott segélyből alig élt meg, nem volt pénze albérletre. Később három másik menekülttel bérelt egy lakást. A Menedék Egyesület segített neki munkát találni; egy Airbnb-n hirdetett lakás ügyeit intézte. Ha nem lett volna az OLIve, talán most is ezt csinálná, mondta. Családja Ugandában maradt, ők biztonságban vannak. Skype-on tartják a kapcsolatot, nem telik el nap, hogy ne beszéljenek. Kevés rá az esély, hogy újra találkozhasson velük, értelemeszerűen ő nem mehet vissza Ugandába, a családjának pedig nagyon drága lenne Magyarországra utazni. “Minden nap” – vágta rá Mirembe, amikor arról kérdezte, nincs-e honvágya. Az biztos, hogy Magyarországon képzeli el a jövőjét, itt akar élni és dolgozni.
Beszéltem egy tanárral, aki külsősként tartott angol órákat az OLIve-os diákoknak. Sokak életútját megismerte, miért kellett elmenekülniük hazájukból, illetve hogyan kerültek Magyarországra. Elképesztő sztorikat meséltek, mondta. Egyik szír diákját fogva tartott az Iszlám Állam, tanítványai közül sokan megjárták Asszad rezsimjének börtöneit is. Más olyan súlyos traumákat élt át, hogy egy szóval sem akart beszélni a vele történtekről. “Ők egyszerűen csak tanulni akartak. Na, ezt akadályozza meg ez a kormány.”
Egy kurd menekült is a diákja volt, aki egy giroszosnál dolgozott, de egész életében fiozófiát akart tanulni – a programnak köszönhetően felvették a leideni egyetemre. Teljesen ledöbbent, hogy a menekült diákok milyen jól beszélték a nyelvet. Sokuk az angolol kívül még legalább 2-3 nyelvet beszélt, egyikük tolmácsként dolgozott Afganisztánban. Inkább az íráskészségüket kellett fejleszteni, hogy később az egyetemen is megállják helyüket. Oktatási szempontból az jelentette a legnagyobb kihívást számára, hogy egy normál nyelvtanfolyamhoz képest sokkal heterogénebb volt a csoport összetétele. Nem volt meglepetés a program leállítása, mondta. Már az indulásnál azt érezte, hogy “necces lesz a jövő”, szerinte esélye sem volt a CEU-nak.
Borítókép: Central European University/Facebook