A Fideszt aligha lehet megverni az április 8-i parlamenti választáson. De ne gondoljuk azt, hogy minden elemében lefutott a meccs. A baloldalon többen az életben maradásért küzdenek, a Jobbik a története fontos határhoz érkezik, de a Fidesznek is van miért izgulnia. Nekünk, választóknak a legfontosabb, kiderül-e, milyen alapvető változásokra számíthatunk a következő években. Öt fontos kérdésen keresztül tekintjük át a választás tétjét.
Nagyjából három hónap múlva parlamenti választásokat tartanak Magyarországon. A pontos időpontot csütörtök délelőtt óta tudjuk: Áder János államfő – ahogy az várható volt – az első lehetséges vasárnapra, április 8-ra tűzte ki a voksolás időpontját.
A közvélemény-kutatások alapján a választás legfontosabb kérdése eldöntöttnek látszik: a 8 éve kormányzó Fidesz-KDNP szövetség fog nyerni. Azért nem vállalunk kockázatot ezzel a kijelentéssel, mert jelenleg nehéz elképzelni azt a politikai földrengést, amely a biztos pártválasztók között most 30-40 százalékos hátrányban lévő ellenzéki pártok bármelyikét az első helyre röpítené.
A Fidesznek ráadásul rengeteg erőforrása, szervezettsége, tapasztalata van ahhoz, hogy ha lejtmenetbe fordulna a párt, akkor változtasson a folyamaton. A Fidesz győzelmére tehát simán fogadhatunk, ám arra is, hogy ennek ellenére sem ásítoznak majd ölbe tett kézzel a pártok vezetői.
Tétje ugyanis maradt a választásnak. És mindenki számára: a Fidesz, a Jobbik, a baloldali pártok, sőt, minden egyes választó is izgulhat pár dolgon áprilisig. Öt pontban tekintjük át, melyek a mostani parlamenti választás legfontosabb, húsba vágó kérdései.
Áprilisban parlamenti képviselőket választunk: 106 egyéni, illetve 93 listás képviselő juthat be az Országgyűlésbe.
Előbb azt írtuk kijelentő módban, hogy biztosnak látszik a Fidesz győzelme. Azt azonban szándékosan nem tettük hozzá, hogy Orbán Viktor folytathatja a kormányzást. Nem mellékes ugyanis, hogy a Fidesz-KDNP az abszolút többséget is megtudja-e szerezni.
A 199 fős parlamentben 100 képviselő mandátumra van szükség mindehhez. Úgy számolhatunk, hogy a 106 egyéni választókerületből a Fidesznek legalább 60-65-öt kell nyernie, hogy az országos listás képviselőkkel kiegészülve miniszterelnököt tudjanak választani. A pontos számot nem lehet tudni, hiszen sok függ a pártok listás eredményétől, és hogy hány párt jut a parlamentbe. Az ellenzéki oldalon úgy kalkulálnak, hogy 40 egyéni körzetben kellene ellenzéki győzelem, hogy megakadályozzák a Fidesz abszolút többségét.
Ehhez persze az kell, hogy az ellenzék az egyéni körzetekben minél jobban koordináljon. Hiszen ha a sok ellenzéki párt indulója között megoszlanak a protest szavazatok, az végső soron a Fideszt segíti. A 2014-es választáson mindössze 20 körzetben nyert 50 százalék fölötti eredménnyel a Fidesz, és tucatnyi olyan körzet volt, ahol a baloldal és az LMP szavazatait összeadva győzhetett volna a baloldal. És akkor nem beszéltünk még a Jobbikról, amelynek balos fordulata szintén növelheti az átszavazási hajlandóságot a jobbikosok és a baloldaliak között. Vagyis egyáltalán nem lefutott, hány egyéni körzetet képes megnyerni az ellenzék.
Az inga persze a másik irányba is kilenghet. Ha ugyanis az ellenzék, illetve az ellenzéki szavazók képtelenek bármiféle koordinációra, a Fidesz ismét kétharmados, sőt, akkor ennél nagyobb többséget is szerezhet. A dolog azért nem mindegy, mert kétharmaddal - mint láttuk - alkotmányozni lehet, a sarkalatos törvényeket könnyen meg lehet változtatni, sőt a fontos személyi döntéseket (alkotmánybírók, legfőbb ügyész, OBH-elnök, Kúria-elnök, ÁSZ-elnök) egyeztetés nélkül meg lehet hozni.
A többség mértékének kérdésétől nyilván nem független, hogy a következő kormánynak mekkora lesz a mozgástere. Más-más kormányzati politikára számíthatunk, ha Orbán Viktornak (esetleg egy ellenzéki szivárványkoalíciónak) szűk többsége van vagy kétharmada, netán négyötöde. Bizony, a jelenlegi kutatási adatok szerint ez sem elképzelhetetlen a Fidesznek.
A választási kampány egyik szavazók számára legfontosabb kérdése, hogy kiderül-e arról valami, mire készül Orbán Viktor, milyen területekhez akar hozzányúlni a következő ciklusban. És mit hagy továbbra is érintetlenül.
Csak néhány nagyobb területen felvetődő kérdést soroltunk fel. A szavazók érdeke lenne, hogy a kampányban a nagy sorosozás-migránsozás-simicskázás, illetve másik oldalon mészároslőrincezés-korruptozás mellett ilyen szakpolitikai kérdések is előkerüljenek.
Nemcsak a kormányzati, hanem az ellenzéki térfélen is hosszú távon meghatározhatja a viszonyokat a szereplés. A Jobbikban például forradalmi-stratégiai változásokat indíthat el, ha a 2014-es eredménynél rosszabbul szerepel a párt. De ugyanúgy megerősítheti Vona Gábor pártelnök pozícióját, ha jelentősen felülmúlják a múltkori eredményt. 2014-ben 1 millió szavazattal 20,6 százalékot szerzett a párt, egyéni körzetet nem sikerült nyerni.
Bár Vona Gábor folyamatosan Orbán legfőbb/egyetlen valódi kihívójaként pozicionálja magát, a párton belül - a legutóbbi ÁSZ-büntetés után pláne - elindult egy olyan belső kommunikáció, hogy innen a jó szereplésnek, az erős második helynek is örülni kell. Vagyis már az nagy siker a Jobbiknak, ha a baloldalt megelőzve bőven 20 százalék fölött kap a párt, és növeli a mandátumai számát a parlamentben (most 24 fős).
Ha ez sikerül a Jobbiknak, igazolja Vona stratégiáját, hogy bizony a baloldalon lehet még szavazókat gyűjteni, érdemes folytatni ezt a politikát. Ellenkező esetben nagy lehet a lázadás a párton belül, amelybe Vona is belebukhat. És kérdés, ki venné át a helyét, és milyen irányba térítené a Jobbik politikáját.
A baloldalon jelenleg úgy néz ki, a következő külön listákkal állnak ki a pártok: MSZP(-Párbeszéd), DK, LMP, Együtt, Momentum. Az MSZP és a DK már megegyezett az egyéni koordinációban 60:46 arányban, ami azt jelenti, hogy a két párt nem indít egymás ellen jelöltet sehol. Azt még nem tudni, hogy a többi balos párt hol vagy egyáltalán részt vesz-e valamilyen szinten a koordinációban.
A kutatásokból már most látni, hogy mindannyian aligha haladják meg az 5 százalékot, aligha jut be az összes párt a parlamentbe. A vonal alatt maradók akár végleg el is tűnhetnek a politikai színpadról (a mostani kutatási adatok szerint ez leginkább az Együttöt és a Momentumot veszélyezteti, de egy egyszámjegyű MSZP-s szereplés sem sok jót ígér a pártnak). Ezzel mindenki tisztában van, így érthetőbb is az az élet-halál harc, ami a baloldalon zajlik.
A baloldal jövője szempontjából nemcsak az érdekes, ki tűnik el, hanem az is, hogy a baloldali házi versenyben ki kerül az élre. Az MSZP népszerűsége a politikusai tavalyi mutatványai miatt 10 százalék alá is benézett, és akadt több olyan kutatás is, amely a DK előzését mutatta.
Ha a DK áprilisban az MSZP-vel hasonló szintre kerül, netán meg is előzi, óriási sikert jelent Gyurcsány Ferencnek. Ne feledjük, Gyurcsányék az MSZP-ből kiválva 2011-ben alapították a pártot, 2014-ben hatalmasat kellett küzdeni azért, hogy az összefogásba bekerülve 4 képviselője legyen a pártnak. Ehhez képest ha most Gyurcsányék parlamenti frakciót alakíthatnak, egyéni körzetekben nyernek és az MSZP közelébe kerülnek, egyértelmű siker a volt kormányfő-pártelnök számára. Gyurcsány frakcióvezetőként teljesen új fordulatszámra kapcsolhat, és biztosan más politikára számíthatunk egy parlamenti frakcióval rendelkező DK-tól.
De nemcsak Gyurcsány tör a baloldal vezetőjének szerepére. A Ron Werberrel és Demeter Mártával megerősített LMP-nek is az a célja, hogy a baloldal vezető ereje legyen, és megelőzze Gyurcsányt és a szocialistákat. Ehhez az kellene legalább, hogy Szél Bernadették két számjegyű eredményt érjenek el. Ez a jelenlegi adatok alapján nem lehetetlen, de nem is könnyű vállalkozás. Ugyanakkor nagyot kellene a pártnak erősödnie, főleg vidéken.
A következő hónapokban persze napról-napra jobban fogjuk látni, hogy a fenti kérdésekre mik a válaszok. És érdemes a kampány eseményeit is olyan szemmel figyelni, hogy ezek a legfontosabb tényezők, amelyre a szereplők koncentrálnak.
Az Index választási oldalát az index.hu/belfold/2018/valasztas linken nézheti meg. Ide kerül minden, a választással foglalkozó cikkünk, hírünk. Itt érheti el például folyamatosan az alábbi grafikonunkat is, amelyen 2014-től láthatja a pártok támogatottságát a választásra jogosultak körében. Megnézheti a mérések eredményeit pártonként, közvélemény-kutató intézetenként és átlagolva is.