Szűk két hónappal a választások előtt ezen a február 10-i szombaton megtartotta a decemberről elnapolt kongresszusát a Magyar Szocialista Párt. A kongresszusi szavazások, felszólalások sok izgalmat már nem tartogattak, a fontosabb politikai kérdések az előző napokban eldőltek. Ezeket mindjárt át is tekintjük.
Ugyanakkor nem mellékes, hogy azért kellett ezt a jogi szempontból mindenképp fontos, a döntéseket formálisan jóváhagyó gyűlést most, az utolsó pillanatban, a jelöltállítási időszak előtt pár nappal megtartani, mert pár héttel ezelőtt még maguk a szereplők, döntéshozók sem tudták mit szabad/lehet itt megszavaztatni, és milyen hangulatban jönnek össze a szocialisták. Decemberben még volt olyan MSZP-s, aki pártszakadást sem zárt ki a kialakult belső konfliktusok miatt.
Emlékezzünk csak: októberben lelépett a párt miniszterelnök-jelöltje, Botka László. December elején még az összefogás-tárgyalások közepén vitáztak Gyurcsány Ferencékkel, milyen konstrukcióban működjön együtt a két párt. Január első napjai azzal teltek, hogy új MSZP-jelöltet neveztek ki Csepelen, mert az Együtt politikusa visszautasította a szegfűt. Múlt héten még Fodor Gábort is listára akarta tenni a pártelnök, de ezt a saját elnöksége utasította vissza, A hét elején a gyöngyösi jelölt sírta össze magát a Facebook-élőzésén és azon mód ki is lépett a pártból.
Röviden tehát: a mostani, miniszterelnök-jelölti, listaállítási, kampánynyitó kongresszushoz elég rögös út vezetett.
Ezzel együtt némileg tisztábban láthatunk, már amennyire ezt az ellenzéki politikában el lehet mondani. Összeszedtük a legfontosabb politikai kérdéseket, amelyek most eldőltek, és amelyek meghatározzák nemcsak a választásokig tartó időszakot, hanem az utána következő, várható eseményeket is.
Eldőlt, hogy az MSZP nem egyedül indul a választásokon. Hivatalosan szövetséget kötött a Párbeszéddel (lánykori nevén PM-mel), közös listán indulnak, kötőjellel, mindkettőjük logóját feltüntetik s szavazólapon. A Párbeszéd szempontjából ez kétségtelenül politikai teljesítmény, hogy úgy tudták ezt kiharcolni, hogy a közvélemény-kutatásokban alig látszanak (0-1 százalék körül állnak). Az összefogást erőltető, megtépázott saját branddel rendelkező MSZP-nek azonban érthetően szüksége volt egy másik pártra és kormányfőjelöltre.
Ez az összefogás azonban jár egy hatalmas kockázattal: a törvény szerint ennek a listának nem 5, hanem 10 százalékos a parlamentbe jutási küszöbe. Vagyis ha netán 9 százalékot szereznének, nem jutnak parlamentbe. Figyelmeztető jel: pontosan ilyesmi történt legutóbb a lengyel baloldallal, ki is estek a törvényhozásból.
Volt is a párton belül egy kritikus csoport, amely szerint fölösleges butaság ezt a kockázatot bevállalni. Meg is akarták akadályozni. Ám Karácsony Gergely és Molnár Gyula, illetve Kunhalmi Ágnes azzal győzte meg a társait, hogy ha ennyi önbizalma sincs egy elvileg kormányzásra készülő pártnak, azzal csak a saját helyzetét rontja. A kutatások szerint a biztos párválasztók között 13 százalék körül áll ez a szövetség, vagyis most a léc fölött van, de azért senki nem nyugodhat meg. (Összehasonlításképp: a Fidesz-KDNP-nek is 10 százalék a bejutási küszöb, de ott fel sem vetődik ez a kérdés.)
Az MSZP régóta szenved azzal, hogy nehezen talál magának vezetőt. És amint valaki vezetővé válik, rögtön a párton belül akadnak a legnagyobb ellenségei. Gyurcsány Ferenctől Mesterházy Attilán át Tóbiás Józsefig bármelyik elnök tudna erről mesélni. Vagy éppen Botka László, aki 9 hónap alatt lett a párt legnagyobb titkos reménységéből a párt egyik legnagyobb, sértődött kritikusa.
Az MSZP-ben a fura helyzet megoldására már régóta azt a megoldást választják, hogy kívülről hoznak miniszterelnök-jelöltet. Hiszen őt könnyebb adott esetben eldobni (lásd Medgyessy Péter), de ezúttal már megfelelő párton kívülit sem találtak Botka László visszalépése után. A pártvezetés december közepén találta meg az új miniszterelnök-jelöltjét, Karácsony Gergelyt, aki nem egyszerűen nem MSZP-s, hanem egy másik párt, most éppen a Párbeszéd politikusa.
Miért extrém helyzet ez? Mert a szocialisták ezzel kinyilvánították, hogy elfogadható számukra vezetőként, sőt, akár miniszterelnökként is egy másik párt vezetője. Ha Karácsony ügyes, a kampányban, esetleg utána is komoly hatást gyakorolhat az őt most simán megszavazó szocialistákra.
Az elmúlt napokban tanulságos közjáték zajlott le a szocialisták és a Liberálisok között. Az MSZP elnöke, nem tudni, pontosan milyen megfontolásból, beengedte az összefogásba a Liberálisokat, és listára javasolta Fodor Gábor elnököt. Ő régóta szúrja sok ellenzéki, sok MSZP-s szemét, pláne most, hogy egyre többen valamilyen pozícióra ácsingóznak.
Egy erős pártvezetés bármikor simán megoldja, hogy egy szövetségkötés érdekében (még ha szavazatban nincs is nagy hozadéka) egy szem mandátumot odaajándékozzanak egy politikusnak. Például beszél valaki arról, hogy a Fidesz listájára hány szavazatot hoz a Kisgazda Polgári Egyesület Turi-Kovács Bélával? Ott még sem volt soha tiltakozás ez ellen.
A szocialista tagok, középvezetők azonban most fellázadtak Fodor Gábor ellen. Az elnökség elutasította Fodor listás helyét, a gyöngyösi jelölt úgy kiakadt Fodor indításának ötletén, hogy hangosan távozott a pártból, a választmány pedig ultimátumot adott: jöhet egy liberális a listára, ha nem Fodor Gábor az a jelölt.
Molnár Gyulának a kongresszus előtti órákban sikerült megoldania a helyzetet: a Liberálisok maradnak a szövetségben, az MSZP-Párbeszéd lista 15. helyét pedig Bősz Anett kapja. Fodor, úgy néz ki, elbúcsúzhat a parlamenti mandátumtól. Bősz Anett pedig akár a Párbeszéd frakciójába is beülhet, ha lesz olyan.
Nézzük meg közelebbről az elfogadott lista sorrendjét.
Az első tízben első ránézésre nagy meglepetés nincsen: nagyjából a funkciók és a belső erőviszonyok alapján osztották ki a helyeket. Úgy tudjuk azonban,
volt egy olyan javaslat a választmány előtt, hogy Karácsonyt a kampány arcának választott Kunhalmi Ágnes kövesse a sorban.
És majdnem meg is szavazták ezt a küldöttek, szűk többsége volt csak annak, hogy mégis csak a pártelnök legyen az első szocialista.
Ezzel el is jutottunk oda, hogy bizony az MSZP-ben a nagy parlamenti helyezkedés mellett már a választás utáni helyezkedés is zajlik. Ugyanis mindenki gondolkodik azon, hogy a kutatások alapján várható vereség után mi történhet majd, ki jöhet ki a párton belül győztesen és vesztesen a történésekből.
Molnár Gyula nyárig még elnök, Mesterházy Attilának vannak ki nem mondott ambíciói a visszatérésre. És Kunhalmi második listás helyének felvetése és a szoros eredmény azt üzeni így, hogy a pártban sokan el tudják őt is képzelni vezetőnek.
Ezt a meccset azonban most (a kampány miatt persze bölcsen) távolról sem játszották le a szocialisták, ez marad a választás utánra. Ahogy az a bili sem borult ki, hogy a Botka László által leárulózott Molnár Zsolt simán befutó helyre került a listán. Vagyis minden jel szerint a belső kritikák ellenére is a következő parlament tagja lesz.
A befutó helyeken szereplő szocialistákon kívül van egy politikus, aki még némiképp fellélegezhet. Mégpedig Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke. Decemberben azért nem tartottak jelöltállító kongresszust a szocialisták, mert úgy gondolták, rá tudják kényszeríteni a közös listát a DK-ra.
Aztán Gyurcsányék ellenállása miatt ettől el kellett állniuk. Az egyéni koordinációt 60:46 arányban elfogadták, a közös lista tervét pedig az MSZP függőben hagyta. A mostani kongresszusi döntés azonban lezárta ezt a kérdést: külön MSZP-Párbeszéd és külön DK-lista lesz koordinált jelöltekkel. (A jelenlegi ellenzéki politikába persze mindig kódolva van egy váratlan fordulat, de most már technikailag is nehéz lenne elfogadni új listát.)
Mindez azt jelenti, hogy Gyurcsány ismét közelebb jutott titkon áhított céljához, hogy az MSZP fölé kerekedjen. Ezt egy külön listával könnyebben meg tudja oldani, mint egy közössel. Április 8-án este így pontosan látni fogjuk, hogy áll a két párt, milyenek az erőviszonyok. És ez alapvetően újrarajzolhatja a viszonyokat a baloldali térfélen.
A szombati kongresszus még egy dologban segíti eligazodni a választót. Végig lehet gondolni: így néz ki egy kormányzásra készülő párt kongresszusa? A gyűlésen majdnem tucatnyi felszólaló volt, és nemcsak MSZP-s, a Párbeszéd politikusaitól kezdve Magyar György ügyvéden, siófoki jelöltön át a konzervatív Mellár Tamásig, aki Pécsen függetlenként indul, és nem kívánja vállalni az MSZP-P logót.
A felszólalók beszédei jelezték: itt nem a jellemzően egy hangon beszélő Fideszről, hanem egy sokszínű csapatról van szó. Ám ennek hátránya is megmutatkozott, hogy hiányzott az egységes üzenet, vízió, hogy mit is kezdene az országgal ez a színes csapat, ha április után netán kormányoznia kéne.Elfogadták ugyan a kongresszuson a Tegyünk igazságot! programot, ám nem derült ki, mi lesz az az egy mondat, az a hívószó, amivel az MSZP-sek majd kiabálni akarnak a választók fülébe.
Karácsonytól annyit tudtunk meg, hogy szociális demokráciát szeretne, ám a többiek beszédei nem igazán bontották ki ennek részleteit. Karácsony Gergelynek van ugyan egy tanácsadó testülete (nem szeretnék árnyékkormánynak nevezni magukat), ám ők nem jutottak mikrofonhoz az MSZP kongresszusán.
Vagyis ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a mostani MSZP-kongresszus eredményét: mostanra legalább eldőlt, hogy milyen formában indul és kampányol az MSZP-Párbeszéd, a tartalom egységes átadása azonban még várat magára.
Nyitókép: Huszti István/Index