Minél simábban nyer egy fideszes jelölt az egyéni választókerületében, annál több extra szavazat kerül győzteskompenzáció címszó alatt a párt listájára. 2014-ben hét mandátum pottyant így Orbánék ölébe. Viszont minél több választókerületben lépnek vissza ellenzéki jelöltek annak reményében, hogy ott legyőzzék a fideszest, annál több töredékszavazatról mondanak le, amin mandátumokat bukhatnak. Bonyolult helyzetben a pártok és a szavazók is.
Aki azt akarja, hogy április 8. után továbbra is a Fidesz-KDNP kormányozza az országot, annak nem kell sokat gondolkodnia: elég, ha listán és egyéniben is kormánypártokra adja le a szavazatát. A kormányváltást akaró választóknak és az erre készülő ellenzéki pártoknak már sokkal nehezebb dolguk van.
A helyzet megértésének kulcsa két fogalom, amely a pártok által állított egyéni jelölteket és az országos listákat köti össze:
Bár egyre többen egyre többet beszélnek az ellenzéki pártok választási koordinációjának szükségéről, egyelőre messze nem állnak úgy a politikai erők, hogy a 106 evk nagyobb részében csak egy esélyes ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesz-KDNP jelöltjével.
Ha a választókerületekben a szavazatok megoszlanak majd az MSZP-Párbeszéd + DK (ők már megállapodtak a koordinációban), valamint az LMP és a Jobbik között, akkor a Fidesz áprilisban is kétharmados felhatalmazás közelébe kerülhet, Orbán abszolút többsége pedig borítékolható.
Ha a 106 evk-ban több erős ellenzéki jelölt között fognak megoszlani a kormányváltást akarók szavazatai, az két szempontból is jó a Fidesznek. Egyrészt nagyobb eséllyel (legtöbb helyen szinte biztosan) fideszes fogja nyerni az evk-t. Másrészt várhatóan nagyobb arányban, több szavazattal előzheti meg a második helyezetteket az evk-kban, így a nagyobb győzteskompenzációra számíthat.
Nézzünk egy példát arra, hogyan segítheti a Fideszt a kizárólag a Fidesz-KDNP által elfogadott választójogi törvénybe beépített győzteskompenzáció. A nyíregyházi választókerületben egy hónappal a választás előtt így állnak a jelöltek:
Ha mindenki elindul a választáson, és a fenti eredmény születik, és mondjuk a fideszes Szabó Tünde 12 ezer szavazatot kap, a második helyezett Csabai Lászlóné pedig 8 ezret, akkor a Fidesz a megnyert egyéni mandátuma mellé a győzteskompenzáció miatt 3999 szavazatot fog kapni az országos listájára.
Abban az esetben, ha a pártok koordinálnak, és csak a példának okáért ebben az evk-ban visszalép az LMP, az Együtt és a Momentum jelöltje, és arra bíztatják a szavazóikat, hogy támogassák a legerősebb ellenzéki Csabainét (és tegyük fel, hogy el is mennek szavazni), akkor Csabainé kevesebbel lemaradva lesz második Szabó mögött, és a Fidesz lényegesen kevesebb győzteskompenzációt fog kapni a listájára.
Ebben az esetben (ha itt visszalép az LMP, az Együtt és a Momentum) az MSZP-Párbeszéd is jól jár, mert bár Csabainé kikapott a körzetben, több szavazatot gyűjtött, ami azt is jelenti, hogy több töredékszavazat kerül majd a szocialisták listájára.
Ha pedig tegyük fel, hogy mindenki visszalép (a Jobbik is, ami egyelőre nem tűnik reálisnak) a legesélyesebbnek tűnő jelölt javára, és a többi párt szimpatizánsai átszavaznak, akkor Csabainé megnyerheti a körzetet, az MSZP-Párbeszéd megkapja a győzteskompenzációt, a Fidesz pedig a töredékszavazatokat. A többi párt, így Jobbik is, viszont semmilyen töredékszavazatot vagy mandátumot nem nyer a dolgon.
Fordított esetről azért nem beszélünk ebben a cikkben, mert a kutatások szerint a fideszes szavazók valószínűleg nem fogják mérlegelni, hogy egyéniben esetleg baloldali és jobbikos jelöltre szavazzanak, viszont az ellenzéki pártok szimpatizánsai közötti átszavazási hajlandóság mérhető jelenség.
Bár széleskörű koordinációval valószínűleg jóval több evk-ban győzhető le a Fidesz, mint 2014-ben (akkor mindössze tizet tudott megnyerni a baloldali összefogás, a Jobbik és az LMP pedig egyet sem), ez a típusú együttműködés komoly kockázatot is rejt a pártoknak.
Azokból az evk-kból ugyanis, ahol nem indítanak jelöltet, nem fognak töredékszavazatokat kapni. Ez pillanatnyilag leginkább az MSZP-t és a DK-t érinti, ők abban állapodtak meg, hogy 60 és 46 evk-ban koordinálnak, azaz nem indulnak egymás ellen. Nyilván annak reményében tették, hogy így nagyobb eséllyel húzhatnak be egyéni győzelmeket, de ehhez valószínűleg a többi párttal (elsősorban az LMP és a Jobbik) is hasonló megállapodást kell kötniük. Mérleget majd csak a választások után lehet vonni, de annyi biztosnak látszik, hogy a koordinációval MSZP és a DK akár három-négy töredékszavazatokból érkező mandátumról is lemondhat.
Töredékszavazatok szempontjából a Jobbik járhat a legjobban. Vona pártja ugyanis kikötötte, hogy mind a 106 evk-ban elindulnak, sehol sem lépnek vissza baloldali ellenzéki párt javára. Kérdéses még, hogy az LMP hány helyen lépteti vissza egyéni jelöltjeit, ha csak néhány evk-ban nem indulnak, azzal valószínűleg nem buknak annyi töredékszavazatot, hogy egy mandátum sorsa múljon ezen.
Az az országos listát állító párt pedig, amelyik nem szerez 5 százalékot listán, hiába indít akár mindenhol egyéni jelöltet, a rájuk leadott szavazat teljesen elvész, és a szavazatok megosztásával még a Fideszt is nagyobb győzteskompenzációhoz segíthetik, ahogy azt fentebb bemutattuk. Ez a veszély a felmérések szerint a kamupártokon kívül leginkább az Együttet, a Momentumot és a Kétfarkú Kutyapártot veszélyezteti.
Hogy mennyire sokat számít a Fidesz által megszavazott választási sziszétmába beépített győzteskompenzáció, azt jól mutatja, hogy több egymástól független számítás szerint töredékszavazatok nélkül 7 madátummal kevesebbhez jutott volna a Fidesz-KDNP 2014-ben. Enélkül nem lett volna Orbánéknak másodjára is kétharmada.
Az előző választások után részletesen bemutattuk, hogy miért súlyosan aránytalan a rendszer. A győzteskompenzáció azt is eredményezte, hogy a Fideszre leadott szavazatok sokkal többet értek, mint az ellenzéki voksok. A kormánypártnak 31 833 szavazónként összejött egy-egy parlamenti hely, míg például a baloldali pártszövetségnek 66 309, a Jobbiknak 84 879, az LMP-nek pedig 94 424 szavazóként járt egy mandátum - írtuk.
Az Együtt-PM akkor alkotmányjogi panaszban kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy vizsgálja felül a rendszert. Az alaptörvény ugyanis előírja, hogy egyrészt minden választópolgárnak azonos számú szavazata kell hogy legyen (a határon túliak esetében ez alól maga az alaptörvény ad felmentést), másrészt pedig az egyes szavazatoknak lehetőleg, az adott választási rendszerelem sajátosságain belül azonos súllyal kell rendelkeznie, vagyis lehetőség szerint azonos arányban kell mandátumot eredményezniük.
Az Alkotmánybíróság végül határozatában megállapította, hogy a győzteskompenzáció nem sérti a választójog egyenlőségre vonatkozó alkotmányossági követelményeit.
Nyitókép: Huszti István/Index
Véleménye van? Szóljon hozzá a cikkhez az Index Facebook-oldalán!