Bár pár napig megvolt rá a lélektani pillanat, teljes ellenzéki koordináció aligha lesz az egyéni választókerületekben az áprilisi választásokon. Az MSZP és a Jobbik szóban közeledik egymáshoz, de nyíltan koordinálni egyik sem akar. Az LMP és a Momentum lehetetlen feltételhez köti a visszalépéseket. Közben zajlanak MSZP-LMP-s háttértárgyalások, de a szocialisták már úgy készítik a jelöltjeiket, kevés az esély a visszalépésekre.
Márki-Zay Péter kampányában olyan példásan működött együtt a Jobbik és a helyi MSZP, mintha mindig is ezt gyakorolták volna. Az összefogásnak meglepő, az ellenzéki oldalt lázba hozó eredménye lett: Márki-Zay Péter, aki mögé a teljes ellenzék beállt, hatalmas fölénnyel nyerte meg a hódmezővásárhelyi polgármester-választást. Szinte az összes szavazókörben nyert. Egy olyan városban, amely évekig, évtizedekig a Fidesz bástyájának számított.
Az ellenzéki pártvezetőkre, elsősorban az MSZP-re, a Jobbikra és az LMP-re nagy nyomás nehezedett. A pártvezetők azt hallhatták a tagjaiktól, választóiktól, de még egyes jelöltjeiktől is, hogy érdemes lenne tényleg megfontolni a visszalépéseket egymás javára, a teljes koordinációnak ugyanis a hódmezővásárhelyi jelek szerint jóval nagyobb a felhajtó ereje, mint bárki gondolta volna. 2014-ben az MSZP-s 14, a jobbikos jelölt 17 százalékot szerzett, ez összesen 31 százalék; Márki-Zay Péter ebből csinált 56-ot (igaz, országos figyelem irányult rá).
Az ellenzéki pártok teljes koordinációja az eltérő stratégiáik, politikai helyzetük, identitásuk miatt korábban leheteletlennek tűnt. A hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelem azonban egy olyan politikai helyzetet teremtett, amely megnyitotta az utat mindenkinek, hogy felülvizsgálja az addigi - külön jelöltes álláspontját.
Váratlanul az az LMP lépett először, amely addig minden egyes politikai helyzetben kitartott a külön utas politika mellett. Szél Bernadett miniszterelnök-jelölt tárgyalni hívta az MSZP-t és a Jobbikot - ám Gyurcsány DK-jával nem kívánt egyeztetni. A nagy összeülésből - ahogy azt az első pillanatban sejteni lehetett - nem lett semmi, ugyanis az MSZP már korábban szövetséget kötött a DK-val, Gyurcsányék nélkül nincs értelme semmilyen megállapodásnak (ráadásul az LMP számára fontos körzetekben, például Szél Bernadettében DK-s jelölt indul, nem MSZP-s). A Jobbik pedig jelezte, hogy csak az LMP-vel és a Momentummal tárgyal, az MSZP-vel, pláne Gyurcsánnyal semmiképp.
Mielőtt továbbmennénk az időrendben, hogy miért nem sikerült senkinek semmilyen visszalépési megállapodást kötni, nézzük meg, mit kellett, kell mérlegelniük a pártvezetőknek.
Egyéni mandátumokat - Számtalan nyilvános, még több belső kutatás bizonyítja, hogy számos egyéni választókerületben egyedül esélytelen egy-egy ellenzéki párt jelöltje, ám visszalépések esetén csatában lenne a fideszessel. Az MSZP számos budapesti és nagyvárosi vk-t tudna nyerni, ha nem lenne a szavazólapon az LMP-s. A Jobbik főleg Kelet-Magyarországon simán tudna egyéniket nyerni, ha az MSZP-s és a DK-s lépne vissza. De még az LMP-nek is megnyílhatna az út egy-egy egyéni győzelemhez, ha nem lenne balos és jobbikos jelölt.
A Fidesz és Orbán esetleges megroppantását - Közhely, hogy a választás az egyéni választókerületekben dől el. Ha az ellenzék sorra tudná nyerni a körzeteket (és a szavazóknak mindegy is, hogy milyen színű ellenzéki), az könnyen demoralizálhatná az eddig magabiztos fideszeseket.
Esetleg kormányváltást - Ha az ellenzék 40, de még inkább 50 választókerületet megnyer, Orbán elveszíti a többségét, nem tud a Fidesz-KDNP egyedül kormányt alakítani. Koordináció nélkül elérhetetlen ez a szám, koordinációval viszont egész máshogy néz ki a választási térkép, és az ellenzék akár kormányalakítás közelébe kerülhetne.
Az előbb, "ki mit nyerhet?" serpenyőben csupa olyan dolgot láttunk, amelyeknek a bekövetkezése bizonytalan. A másik oldalon viszont van pár pár biztos veszteség, amelyet az összes pártnak el kell könyvelnie koordináció esetén.
Töredékszavazatot - Ha egy jelölt visszalép egy választókerületben, a pártja ott nem számíthat egyetlen töredékszavazatra sem. Ezeknek márpedig fontos szerepük van a mandátumok kiosztásánál. Vagyis egy ellenzéki pártnak még mindig jobban megéri matematikailag egy 5-10 %-kot elérő vesztes jelölt, mint egy visszalépő.
Milliókat bukhat egy párt - Az állami támogatás alakulása sem mellékes. 106 jelölt esetén 597 milliót kap egy párt a kampányra. Ha az LMP és a Jobbik egyetlen jelöltet is visszaléptet, máris 150 millióval kevesebbre, csak 447 millióra számíthat. Az MSZP-Párbeszéd a DK-s megállapodás miatt 298 milliónál tart, de ha 54 alá csökkenne a jelöltjeinek száma, bukna 150 milliót.
Saját, elégedetlen szavazókat - Bár a felmérések szerint sok ellenzéki szavazó támogatja a koordinációt, jó páran kimondottan ellenzik. Vannak jobbikosok, akik soha nem szavaznának MSZP-sra, pláne DK-sra. Sok MSZP-s elutasítja a Jobbikot. Jó pár LMP-s nem akar más párt jelöltjére szavazni. Ők feltehetően otthon maradnának, vagyis minden párt, így az egész ellenzéki is szavazókat veszít.
A hosszú távú cél meghiúsul - Nem mellékes és abszolút nem utolsó szempont, hogy teljes koordináció ellentétes az egyes pártok hosszú távú érdekeivel. A Jobbik az ellenzék vezető ereje akar lenni, miért segítene MSZP-seket mandátumhoz? Az LMP az MSZP gyengülésére játszik, miért lépjen vissza szocialista jelölt javára? Az MSZP vissza akarja előzni a Jobbikot, miért segítené őket egyes körzetekben?
A fenti dolgokat mérlegelve az ellenzéki pártvezetők számolgatni kezdtek, és bár formális összeülések nem voltak, a pártok képviselőinek tapogatózó tárgyalásairól lehetett hallani. A Fideszt láthatóan meg is rémítette az a forgatókönyv, hogy megvalósul a teljes koordináció.
Orbán Viktor miniszterelnök március 2-án a Kossuth Rádióban már arról beszélt, hogy a hódmezővásárhelyi időközi egy "parlamenti előválasztásként működött", arra számít ugyanis, hogy április 8-án is csak egyetlen ellenzéki jelölt lesz számos vagy talán az összes választókerületben.
Talán már létre is jött a paktum.
És azt is mondta Orbán, hogy "látom Soros György pénzét a háttérben".
Orbán nyilatkozata azért volt meglepő, mert a miniszterelnök ezzel a nyilatkozatával az általa megálmodott és kialakított centrális erőtér végét jósolta meg. És ebben a helyzetben igyekett pozicionálni a Fideszt úgy, hogy "a bevándorlást ellenző nemzeti, polgári képviselőjelölttel szemben egyetlen ellenzéki, bevándorláspárti jelölt lesz a választókerületekben".
A Fidesz félelme tapintható volt, olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy fideszesek szocialistáknak SMS-eztek arról, hogy ne legyen visszalépés. Így próbáltak nyomást gyakorolni állítólag, ám konkrét üzenetekről, fenyegetésekről senki nem tud.
És egyáltalán nem az MSZP-n múlt, hogy az ellenzék mégsem kötötte meg a paktumot. A hódmezővásárhelyi választás után bő egy héttel az LMP vezetői végül kizárólag az MSZP vezetőivel ültek külön össze. Ez nem egy tét nélküli tárgyalás volt, ugyanis a baloldalon úgy számolnak: ha az LMP koordinál az MSZP-DK-val, Budapesten a 18-ból 12-13 választókerületet simán meg tudnak nyerni. De a jellemzően jobboldalra szavazó budai körzetekben is szoros csatákat vívhatnának a Fidesszel.
A tárgyalások annyira előrehaladtak, hogy már konkrét választókerületekről is szó volt. Gyurcsányék azonban nem ültek ott az asztalnál, és nélkülük nem lehetett döntést hozni. Ráadásul az LMP vezetőinek a saját döntéshozó fórumain is meg kellett tárgyalni bármilyen stratégiai irányváltást.
A hétvégén az LMP politikai tanácsa elfogadott egy állásfoglalást. Eszerint Az LMP csak abban az esetben hajlandó megfontolni visszaléptetést más pártok jelöltjei javára, ha az adott választókerületekben a 106 jelöltet állító ellenzéki pártok és pártszövetségek mindegyike megegyezésre jut (MSZP-P és DK, Jobbik). Ez nyilvánvalóan lehetetlen forgatókönyv, lévén, hogy a Jobbik nem akar tárgyalni az MSZP-vel. Budapesten ugyanakkor az MSZP-LMP koordináció is elég lenne a győzelmekhez.
Közben a Momentum is beszállt a koordináció diskurzusba. A párt jelölti gyűlést tartott, amely után Fekete-Győr András elnök azt mondta, hogy a momentumosok hajlandóak visszalépni, ha az MSZP és a Jobbik megegyezik. Az előbbiekben láttuk, hogy ez lehetetlen feltétel.
Vagyis az LMP és a Momentum is igyekszik az MSZP-re és a Jobbikra tolni a felelősséget, hogy elmarad a koordináció. Holott az MSZP és a Jobbik ebben a kérdésben már így feszegeti a határait.
A Jobbik elnöke, Vona Gábor az Indexnek adott nyilatkozata felér egy buzdítással, hogy mindenki szavazhat az esélyes baloldalira:
Az időközi választások mutatják, hogy van egy taktikai szavazás, az emberek mérlegelik, hogy melyik választókerületben melyik jelölt a legerősebb. Én erre is bátorítom az embereket.
Az MSZP elnöke, Molnár Gyula pedig az ATV-ben mondta azt múlt héten, hogy a választóknak "az egyik szavazatukat mindenképp ésszel" kell leadniuk az egyéni választókörzetekben: vagyis a legesélyesebb ellenzéki jelölt mögé kell beállniuk. Arra a kérdésre, hogy eszerint Gyöngyösön visszalépnek-e a legesélyesebb Vona Gábor javára, Molnár azt felelte:
van, amit nekem kell kimondanom, de van, amikor hamiskásan félrehajtjuk a fejünket, és azt mondjuk a választóknak, ha ők úgy látják, akkor szavazzanak így.
Vagyis csendben az MSZP és a Jobbik már lehetővé teszi a szavazóinak, hogy a másik jelöltjére szavazzon.
Ebben a helyzetben következik március 15-e, ám az ünnepnapon nem lesz közös ellenzéki ünneplés. Az MSZP és a DK az Együttel kiegészülve ugyan közösen ünnepel, de az LMP és a Jobbik is külön rendezvényt tart. Bár korábban (az MSZP tervei szerint) itt jelentettek volna be visszalépéseket, ebből mostani információnk szerint, a fenti okok miatt aligha lesz valami.
Az MSZP vezetése a héten találkozott az LMP vezetővivel, és úgy tudjuk, jövő hétre is beterveztek egy találkozót. A szocialisták azért arra trenírozzák a jelöltjeiket, hogy végül mindannyian állva maradnak, és nem lesz semmilyen visszalépegetés. De az még elképzelhető, hogy az MSZP(-DK?) és az LMP valamilyen visszalépési megállapodást köt a jövő héten.
De ez a maximum, amelyet az ellenzék a hódemzővásárhelyi eufóriából ki tud hozni.
Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.
(Borítókép: Vona Gábor (Jobbik), Szél Bernadett (LMP) és Karácsony Gergely (PM-MSZP) a Független Diákparlament szervezésében megrendezett miniszterelnök-jelölti vitán a budapesti Gödör Klubban 2018. március 12-én. Fotó: Huszti István / Index)