Megnéztük, mit tartanak a legfontosabb üzenetnek a nem Orbán-barát lapok a választások előtti utolsó számukban.
Magyar Narancs
A Magyar Narancs választási vezércikke szerint a Fidesz kétharmados győzelme esetén nagy a veszély, hogy „nem csak cégeket, vagyonokat, megyéket, de embereket is elvisznek Orbán Viktor parancsára. És legközelebb nem lesz legközelebb(...)”.
Ezért a lap az egyéni választókerületben annak az ellenzéki jelöltnek a támogatására buzdít, amelyiknek van esélye nyernie „Orbán embere" ellen. A Narancs külön kitér rá, hogy
a győzelemre esélyes jobbikos jelölteket is támogathatónak tartja,
leginkább azért, mert bár a Jobbik demokratikus fordulatának valódiságáról keveset tudni biztosan, jelenleg „Vona nem tud akkora hatalomra szert tenni, mint Orbán, és a pártja sem tud az Orbán Viktoréhoz hasonló félautoriter rezsimet üzemben tartani".
A listás szavazat ügyében a lap nem ad ajánlást, a Jobbik kivételével bármelyik ellenzéki listát – az MSZP–Párbeszédét, a DK-ét, az LMP-ét, de még a hibahatáron billegő Együttét és a Momentumét is – támogathatónak nevezi. Kivéve azt, amelyik végül mégis megtagadja a kooperációt a többiekkel – feltehetően az LMP gyanús nekik.
168 Óra
A lap kétoldalas vezércikkben elemzi a választásokat, az írást a március 15-i hírhedt Orbán-mondattal – derűsek vagyunk, de „elégtételt fogunk venni"– kezdi, és hosszan sorolja azokat az eseteket, amikor valamire-valakire csak azért támadtak „derűsen", mert azok szembementek a fideszes irányvonallal. A lap szerint az ország két részre szakadt, akiknek szimpatikus az irány, és akik fuldokolnak. „A levegőhöz jutás öltött testet az időközi választásokon” – emlékeztet Veszprémre, Hódmezővásárhelyre.
Az ellenzék viszont marakodással és saját esélyeinek rongálásával tölti az idejét, írja a lap, majd a Jobbikra tér rá, és írja le, hogy Simicska segítségével hirdethetik, hogy tiszta kezűek, és emlékeztet, hogy Toroczkai még mindig az elnökség tagja.
A lap szerint Orbánék kétmilliós tábora megmaradt, az ellenzék reménye, hogy a korábbibál többen mennek el szavazni. Akár meglesz a Fidesznek a kétharmad, akár szűken nem, semmi jóra nem lehet számítani, a mostaninál is kíméletlenebb politika jön, írja a cikk. Ha viszont a feles többség közelébe szorulnak, az a bukással lenne egyenértékű, és roncsolná a Fidesz önbizalmát,
az orbáni rend és rendszer belülről és kívülről is kikezdhetővé válhat.
Az ellenzék győzelme esetén párton kívüli kormányfő és kötött mandátumú kormány jöhet, vagy a Fidesz kisebbségben kormányoz, de akkor már Orbán nélkül. „Van tehát választásunk. És választani kell." – zárul a cikk.
HVG
A lap vezércikkében azt írja, ők az Orbán-kormány elleni protestszavazás mellett érvelnek, mert a „maffiaállam lebontása ma elsődleges nemzeti érdek", de erre csekély az esély. „Pedig sok van az Orbán-rendszer rovásán" – folytatódik az írás, felsorolva a „bűnszövetkezetben elkövetett félelem- és gyűlöletkeltést", „megfélemlítést". Ellenség bárki lehet, írják, trafikos, filozófus, Brüsszel, az ENSZ, Soros-zsoldosok, a diákok.
A kórházak hovatovább no-go zónákká válnak, ahol egy bacit ugyanolyan lehetetlen legyőzni, mint a választáson egy gecit.
A lap szerint a választások legnagyobb tétje, hogy Orbán szorosabbra fonja-e a viszonyt Putyinnal, és tovább kormányozhatja-e az országot Kelet felé. Esély nem nagyon van a kormányváltásra, ismétlik meg, viszont az Orbán mindenhatóságába vetett hitet már az is kikezdheti, ha széles körben kiderül, hogy gyengül a Fidesz. Ehhez azonban mindnyájunknak el kell menni szavazni. Mert a félelem megeszi a lelket, zárul a cikk.
Heti Válasz
Az Orbántól távolságot tartó konzervatív lap azt hangsúlyozza, hogy mindent elnyom a migránsozás, alig esett szó arról, mi történt az elmúlt években, víziók, ajánlatok helyett hazaáruló, tolvajozó vagdalkozásokat kapunk. A Fideszé kimerül a migránsmentességben, az ellenzéké a hatalom fidesztelenítésében.
Az ország mentális állapota a 2000-es évek elején sokkal jobb volt, több volt a remény, a hit, jobban bízott az európai közösség megtermékenyítő erejében, saját vezetői tisztességében, a szocializmus utáni új rendszer működőképességében. Aztán csőstül jöttek a csalódások, írják – Gyurcsány, piacgazdaság, EU, NER.
A választás azon dől el, hányan gondolják magukat a NER részének, és hányan a kirekesztettjének.
Április 8. tétje, hogy lesz-e más. Lesz-e olyan Magyarország, ahol az együttműködés több puszta szólamnál, a reményt, és nem a félelmet kínálja. Győzni hagyja és elismeri a jobbat. A másik igazát is mérlegeli. A problémákat nem söpri be a migrációs szőnyeg alá, nem tér ki égető kérdések megválaszolása elől. „Mi józanságra hajló, mértéktartó és méltányos, polgári Magyarországra vágyunk. Immár 2002 óta" – írják.