A 2018-as országgyűlési választásokon elért eredményt kudarcnak ítéli, ezért lemondott Vona Gábor, a Jobbik elnöke, aki parlamenti mandátumát sem veszi fel. A politikus 2002-ben kezdte, később bő 11 évig volt elnöke a pártnak. Felépített egy radikáljobbos erőt, majd úgy ítélte meg, hogy középre húzással tud már csak növekedni. Közben egy egyre inkább széljobbra húzó Fidesszel kellett megküzdenie, amely rendre lenyúlta az ötleteit, és végül a legfontosabbal, az idegenellenességgel le is győzte őt.
A kereszténység és a magyarság olyan szorosan összeforrt, hogyha az egyiket megsértik, akkor óhatatlanul megsérül a másik is.
Ez Vona Gábor első említése ez az MTI-ből, méghozzá rögtön egy idézettel került be az ifjú, ekkor 24 éves politikus a hírekbe. 2002 februárjában mondta ezt egy Horn Gyula elleni tüntetésen a régi, Köztársasági téri MSZP-székháznál.
Ha ez nem lenne elég furcsa a Vonát futószalagon muszlimozó-pápagyilkosozó Fidesz-propagandához szokott fülnek, akkor még gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy a rendezvényen bár az akkor még Jobboldali Ifjúsági Közösségként futó Jobbik is részt vett, Vona a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) egyetemi csoportjának elnökeként szólalt meg.
A két csapat nem volt persze független egymástól, a Nagy Ervin által gründolt Jobbiknak elnökségi tagja volt Vona, az akkor még nem pártként működő szervezet elsődleges célja az volt, hogy a 2002-es választásokon a baloldal ellen szavaztassa le a fiatalokat. A terv végül nem váltotta be a reményeket, a Fidesz vesztett, annál sikeresebb volt viszont Orbánék nagy ötlete, hogy polgári körökkel fogják egybe a támogatóikat ellenzékből. Az akkor Fidesz-tag Vona Gábor a Szövetség a Nemzetért polgári kör alapítója lett 2002 májusában, mások mellett Makovecz Imrével, Solymosi Frigyessel, Martonyi Jánossal és Orbán Viktorral.
Vona elnökségi tagként sokat szervezett és nyilatkozott a Jobbik nevében is, koronás zászlókat indítottak útra a határon túlra, a tévénél tüntettek, majd ősszel bejelentették, hogy kivonulnak a politikából, és ifjúságszervezéssel foglalkoznak. Markánsan jobbos-radikálisok voltak, nemet mondtak az EU-csatlakozásra, állampolgárságot követeltek a külhoniaknak, aztán
2003 őszén Kovács Dávid elnökletével, Vona alelnökletével párttá alakultak.
2004-ben már össze is csaptak a Fidesszel, Vona sajtótájékoztatón vonta felelősségre őket, hogy miért kezdtek lejárató kampányba a Jobbik ellen, és bejelentette, hogy kilép az Orbánnal közös polgári körből. Ekkor egy kicsit megint eltűntek a nyilvánosság elől, majd 2006-ban a MIÉP-pel kötött választási szövetségben próbálkoztak a választásokon, Harmadik út fantázianéven. 119 ezer szavazatot kaptak, ami egy sovány 2,2 százalékra volt elég, viszont az ősszel kiszivárgott őszödi beszéd és a zavargások nagy lendületet adtak a pártnak, sokan csatlakoztak ekkor hozzájuk.
2006 novemberében Vona váltotta az elnöki székben Kovács Dávidot, ugyenezzel a lendülettel szakítottak a MIÉP-pel, és nem sokkal később népszavazást akartak arról, hogy volt MSZMP-s és KISZ-es vezetők ne tölthessenek be magas szintű kormányzati tisztséget.
2007 volt a "régi" Jobbik nagy éve.
Horthy halálának évfordulójára lovas felvonulással emlékeztek, majd Wittner Mária fideszes képviselő a Jobbik 2007. március 15-i rendezvényén mondott beszédet. Ezen egyébként Vona háromezer ember előtt „új radikalizmust és hazafias nemzetközi mozgalmat" hirdetett, a fő kulcsszavak a Szent Korona, turul, árpádsávos zászló, nemzeti őrsereg voltak. Március utolsó napján a Várban vonultak árpádsávos zászlók alatt, majd nagy szerepük volt abban, hogy a nyári Budapest Pride melegfelvonulást erőszakos, homofób ellentüntetők támadták meg.
Hetekkel a Pride után, 2007. augusztus 25-én pedig zászlót bontott a Magyar Gárda. A szocik ugyan elkezdték kérdezgetni a Fideszt, hogy ezek után mennyire vállalhatók az önkormányzatokban a Fidesz–Jobbik közös frakciók, de a Fidesz kiállt az egyesülési jog szabad gyakorlása mellett. A közbeszédet innentől hónapokig uralta a Gárda, cigánytelepi vonulások, tiltakozások, elhatárolódások, kiállások, külföldi tudósítások jöttek-mentek naponta.
2008 márciusában a Jobbik három alapítója kilépett, mert szerintük a Gárda tévút. Attól tartottak, és ezt világossá is tették, hogy egy szűretlen belépőkből álló, ellenőrizhetetlenül működő, veszélyes társaság lesz belőlük. A Jobbik nem sokkal később újabb népszavazást kezdeményezett, az irány ismerős lehet későbbről, egy másik párttal kapcsolatosan: családi pótlék helyett adókedvezményt akartak, a segélyt közmunkához kötnék.
A Jobbik Közel-Kelet-vonzalmát jelezte, hogy bejelentették: Iránból hívnának választási megfigyelőket 2010-re, és az iráni forradalmi gárda segítségét kérnék, hogy senki ne tépjen le jobbikos plakátokat. A párt szoros kapcsolatot ápolt a Kuruc.info szélsőséges hírportállal is, aminek ekkor konkrét jele is volt: egy jobbikos EP-szórólapon a hitelesnek tartott sajtótermékek között ezt is feltüntették.
A 2009-es EP-választásokon 427 ezer szavazatot szereztek, ami 14,77 százalékot és 3 képviselőt – Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád – jelentett. És óriási eufóriát a pártban.
„Mi győztünk, megszületett és sikert ért el a nemzeti tábor” – mondta Vona. „Az új erő a Jobbik" – szögezte le. Ez a győzelem olyan volt, mintha „palesztin parittyákkal küzdöttek volna izraeli hadihelikopterekkel szemben”,
összeomlott az egy a tábor, egy a zászló stratégiája, és átalakult a magyar politikai paletta,
mondta.
Ebből az évből van Vonának egy másik mondása, amit mostanában szintén sokat hallunk egy másik párt vezetőjétől: „A jobboldal-baloldal felosztás már meghaladott: a valódi törésvonal a nemzeti és a nemzetellenes erők között húzódik.” A Magyar Gárdát ekkoriban – 2009 – feloszlatta a bíróság, de azonnal újra is alakították más néven, innen egy folyamatos kergetőzés indult az igazoltató-előállító rendőrök és a csak azért is folyamatosan demonstráló-vonuló gárdisták között – volt, hogy Vona is gyanúsított lett. Vona augusztusban egy Nap-kelte műsorban Izraelbe küldte Bethlen Jánost, majd kiderült, hogy a Szaddám-barát jemeni Baath Párt rendezvényén volt még 2003-ban. Még ebben az évben a Legfelsőbb Bíróság is igent mondott a Gárda betiltására.
A 2010-es választások előtt keleti nyitást hirdettek – vajon honnan ismerős –, melynek „irányát Kína, Oroszország, Kazahsztán és Törökország határozná meg, de a Jobbik az arab világ felé való nyitást is nagyon fontosnak tartja”. Bankadót is akartak, és tombolt a multi-, valamint a „politikusbűnöző”-ellenesség. A kampányban botránygyanús ügyek rázták meg a pártot: Vonát a magánéletével támadták, Király András szóvivőről egy radikális párt számára vállalhatatlan felvételek jelentek meg.
A 2010-es választáson 855 436 szavazatot kaptak, ez 16,7 százalékot és 47 képviselőt jelentett.
Vona gárdamellényben ült be a parlamentbe, rendőrt is hívtak rá. Radikalizmusból nem volt hiány, táborokba záratnák a cigánybűnözőket, kicsit barátkoztak megint az arabokkal a zsidóellenesség közös vizein evezve, aztán 2011-ben betiltották volna az abortuszt, majd Gyöngyöspatán izmoztak/cigányoztak , ami később polgármesteri helyet jelentett nekik. De addig is „cigányterror” elleni körútra indultak, majd a Magyar Szigeten tolt Toroczkai és Tyirityán echte náci beszédet, ami viszont már a pártnak is sok volt, legalábbis kommunikációs szinten mindenképp.
2012-ben is rendületlenül tolták a szélsőséges agendát, listáztak volna a zsidókat, uniós zászlókat égettek, elővették az antiszemita toposz Tiszaeszlárt, orosz mintára büntették volna a szexuális devianciák propagálást, sőt, konkrétan rasszista, a gyanúsítottak rasszát nyilvántartó törvénytervezetet nyújtottak be. Ekkorra datálódik Vonának az elhíresült mondata: a magyarok kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla. Mellesleg ez mind hozott is a konyhára, ebben az évben érték be az MSZP-t.
Közben kirobbant a Szegedi Csanád-ügy, egy jobbikos helyi belviszályból eredő bosszú miatt kiderült, hogy az ekkor még kőkemény antiszemita húrokat pengető párt alelnöke zsidó származású, Szegedi ki is lépett.
2013-ban a külföldről támogatott civileket akarták listázni (ismerős programpont ez is, ez is máshonnan), egy füst alatt amerikai háttérhatalmaztak egy kicsit, és Oroszországra mutogattak jó példaként. A Pride-on is a szokásos formájukat hozták.
Pedig mint utóbb egy Vona-vallomásból kiderült, a pártelnök ekkoriban döntötte el, hogy néppárti irányba tolja el a pártot, visszavesz a radikalizmusból. 2013 októberében előjöttek egy kutyás-focizós kampányfilmmel, amire a radikáljobbikos Lenhard Balázs ki is borult.
2014 tavaszára már mindenki észrevette a fordulatot. A Jobbik a tavaszi országgyűlési választáson 1 millió 20 ezer voksot, azaz 20 százalékot kapott listán, ami 23 helyre volt elég az immár 199 fős parlamentben. Ez óriási eredmény, de még nem tudtak megérkezni második erőnek, a baloldal még mindig erősebb volt kicsit náluk ekkor. A májusi EP-választáson 14,67 százalékkal ismét 3 képviselőt küldhettek Brüsszelbe, Morvai Krisztina, Balczó Zoltán, Kovács Béla lett a névsor, utóbbi név ugye akkor még ismeretlen volt, de az év őszén mindenki megismerte, mikor megírtuk, hogy – fogalmazzunk úgy – Kovács erősen kötődött Oroszországhoz. A botrány kirobbanása után nem sokkal 13 polgármesterjelöltjük nyert az őszi önkormányzati választásokon.
Innentől a sajtó rengeteget elemezte Vona néppárti törekvéseit, amelyeket nem mindenki nézett jó szemmel a pártban. Mi itt írtunk arról, hogy 2014 nyarán épp visszajöttek a radikálisok a pártvezetésbe Vona ellenében, majd 15 őszén kétrészes cikkben írtuk meg a fordulatot (1., 2.). Akkor azt írtuk, nem lesz könnyű Vonának lavíroznia a Fideszről leszakítható szavazók és az ellenzéki bizonytalanok, jórészt balosok között. Mint azóta kiderült, nem is sikerült számottevően növelnie a párt bázisát. Közben a Jobbik és az Orbánnal összevesző Simicska Lajos egymásra talált, 2015 végén lett belőle hír, hogy beszélgettek. A párt innentől sokat szerepelt a Simicska-médiában, és plakáthelyekkel is segített később nekik a kampányban a milliárdos.
A radikálisokkal Vona a 2016 tavaszi tisztújításon számolt le, kikerült az elnökségből Novák Előd, Apáti István és Szávay István is, majd népi majálisozott egyet Ihos Józseffel, és még hanukai üdvözletet is küldött. Ekkorra azonban már beütött a Jobbik ménkűje, a menekültválság, amire Orbán villámgyorsan és radikális mondanivalóval csapott le, mellőzve a politikai korrektséget, és tegyük azért hozzá, az emberséget, összetett világlátást is.
A menekültek ügyét, amit aztán migránsügyre fordított le a Fidesz, olyan erővel tolta végig 2018 tavaszáig a kormánypárt, hogy a Jobbik képtelen volt kifogni ebből a vitorlából a szelet, a Fidesztől jobbra nem tudott, nem akart helyezkedni, így sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta a 2016 őszi kvótanépszavazást, és hiába igyekezett a letelepedési kötvényprogramra mutogatva azt a szlogent nyomni, hogy „se szegény, se gazdag migránst nem akarunk”.
Vona a menekültválság és a Jobbik arabbarát múltjának csapdájába esett, és bár Orbán is őt látta fő kihívójának, végül, valószínűleg nem függetlenül az amúgy hazug lejárató kampánytól sem, a 2018-as választásokra már nem tudta növelni a támogatottságot, ekkor is 1 millió 20 ezer szavazatot, szűk 20 százalékot plusz egy egyéni körzetet hozott a Jobbik, amit az elnök kudarcként ítélt meg, és úgy tűnik, 16 év után kiszáll a politika élvonalából.
A magát idegenellenességre felépítő pártot pedig végül a saját fegyverével nyomták le.
Borítókép: Huszti István / Index.