Orbán Viktor 2010 óta azonos családpolitikai eszközöket alkalmaz, mint az első kormányzása idején, sőt már akkor volt egy kísértetiesen hasonló akcióterve, azóta pedig még egy másik is, ahogyan több, a mostaniakkal egybevágó intézkedés. A kormányfőnél – legalább retorikai szinten – 1998 óta központi kérdés a család, amire most már a migrációellenes hadjáratban is épít.
Van, ami nem változik. Noha számtalan cikkben elemeztük már az Orbán Viktor évértékelőjében bejelentett, vadiújként és jelentősként beharangozott családvédelmi akciótervet, a kormány eddigi családtámogatási és népszaporulatot ösztönző intézkedéseivel összevetve a mostani 7 pont mégsem nevezhető forradalminak.
Sőt, a bejelentés Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti kormányzásához, valamint a még ellenzékből megfogalmazott családpolitikai elképzeléseihez sem igazán mérhető, kizárólag a ráfordítások összege nő – ami persze nem jelentéktelen eredmény.
1998 óta azonban a be nem ismert kudarcok ellenére nem változott az orbáni családpolitika: az új polgári, azaz ma már nemzeti közép- vagy még inkább tőkésosztályt teremtené meg, sőt „szaporítaná”, miközben azonban az első Orbán-kormányzás idején még igényként megfogalmazott társadalmi szolidaritás mára egyre inkább háttérbe szorul.
Távolról indítva: Orbán Viktornak évértékelős szokása a családpolitikai, avagy jóléti intézkedések bejelentése. Először 1999-ben tartott országértékelő beszédet a Vigadóban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület szervezésében; és rögtön ahhoz a szokáshoz hasonlította az intézkedéseket, amikor a szülők az ajtófélfára húzott vonásokkal mérik gyermekük növekedését.
Már ebből is következtetni lehetett volna arra, hogy a gyermekek és gyermekvállalás milyen komoly szerepet kap kormányzásában, ám valójában csak a következő évben, 2000-ben hangzott el miniszterelnöki országértékelő beszédeinek egyik legismertebb mondata: a „három szoba, három gyerek, négy kerék” szlogenje. De miről beszélt akkor Orbán?
„A polgári koalíció kormányának az a meggyőződése, hogy a legszegényebbek helyzetének tartós javulását csak akkor érhetjük el, ha azokat a családokat is megerősítjük, amelyeknek a tagjai dolgoznak, akik a vállukon viszik az ország gondját, és akik magukra vállalják a gyereknevelés örömteli terheit is.
(...)
Elsősorban azoknak a lehetőségeit szeretnénk bővíteni, akik dolgoznak és gyermeket is nevelnek. Meggyőződésem, hogy ők vállalják a legtöbbet Magyarország jövőjéért. Ezeknek a családoknak a támogatása – a mi felfogásunk szerint – közös jövőnkbe való biztos és szavatol megtérülő befektetés.
(...)
Az előttünk álló 10 évnek, tisztelt hölgyeim és uraim, az a feladata, hogy a családok tömeges felemelkedését elősegítsük és a következő tíz évben lehetőleg minél több ember számára segítsük megteremteni a tisztes polgári jólét lehetőségét.
(...)
A jövő céljait tíz pontban gyűjtöttem össze: mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen szeretnénk látni.”
Orbán tehát szimbolikus értelemben mindig is – egyébként fiatal családosként már a Fidesz alapítása óta gyermekeivel és a hozzá hasonló fiatal szülők támogatásával kampányolt – politikája középpontjába helyezte a családügyet, elsősorban azokért a családokét, ahol a szülők dolgoznak és legalább három gyermeket nevelnek. Ennek nemcsak a „polgári Magyarország” megteremtésének víziójában, hanem a demográfiai és gazdaságpolitikai kihívások aktuálpolitikai küzdelmeiben is helye volt.
Éppen erre alapozva már húsz évvel ezelőtt ötpontos akciótervet jelentett be – noha ez a kifejezés akkoriban még nem volt divatos. Mégis, ma senkit sem érnének meglepetésként az akkor bejelentett intézkedések, így például a „polgári kormány” elsőként visszaállította a családi pótlék alanyi jogosultságát. A tanköteles korú gyermekek után ugyanakkor a családi pótlékot az iskoláztatási támogatás váltotta fel, melynek összege az előbbivel volt azonos. Magyarán Orbán már ekkor feltételhez, méghozzá az iskoláztatáshoz kötötte ezt a családtámogatási formát.
Eközben a „polgári jövő programjában” megfogalmazott fontos intézkedésként 1998-tól a gyermeknevelési támogatás (gyet) és a gyermekgondozási segély (gyes) igénybevételének – a szocialisták által bevezetett – jövedelemhez kötöttsége megszűnt, így az alanyi jogon illette meg a szülőket. Ugyanakkor, és ez a múlt vasárnap bejelentett akciócsomag egyik elemét szintén érdekes megvilágításba helyezheti,
2001 márciusától az aktív korú nagyszülők is igénybe vehették a gyest unokájuk egyéves kora után.
Ugyanekkor az első Orbán-kormány újra bevezette az előző kormány által megszüntetett gyermekgondozási díjat (gyed), melynek maximális értéke 2001-ben 80 ezer forintra emelkedett, majd kiterjesztették három évre.
Ezek az intézkedések egytől egyig jól szimbolizálták Orbán családcentrikus vezetőszerepét, a kormány pedig akkor is – ahogyan 2010 óta – a gyermekvállalási hajlandóság fellendülését remélte intézkedéseitől. Csakúgy, mint adópolitikája eredményeképp, amelynek első, szimbolikus lépése volt, hogy 1999. január 1-től kedvezmény illette meg azokat a családosokat, ahol legalább az egyik családi pótlékra jogosult szülő személyi jövedelemadót fizetett.
A családi adókedvezmény már fogantatásától számított 91. napjától igénybe vehető volt. 2001-től egy gyermek esetében évi 400 000 forintig, két gyermek esetében 642 000 forintig, míg három és több gyermek esetében 1,35 millió forintig volt adómentes a család jövedelme. Újdonság volt, hogy a nevelési ellátásból kikerülő gyermek után is igénybe lehetett venni az adókedvezményt, amennyiben egyetemen vagy főiskolán folytatta tanulmányait.
Érdekesség azonban, hogy akkoriban Orbán még szolidáris intézkedésekre is koncentrált, így például arra, hogy a szegény, alacsony jövedelmű vagy éppen rendszeres jövedelemmel nem rendelkező családoknak a korábbi rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett megemelt összegű, 2001. január 1-jétől kiegészítő családi pótlékot vezettek be, amelynek mértéke megegyezett a két gyermek után igénybe vehető adókedvezménnyel, azaz 4000 forinttal. Ezt azok vehették igénybe, akik munkanélküliek lévén nem részesülhettek a családi adókedvezményben.
Mindezek mellett már az első Fidesz-kormánynak is volt „otthonteremtési programja”, amelyben szó szerint szerepelt célkitűzésként a lakáshitelezés szerepének növelése, a lakásmobilitás elősegítése, valamint a bérlakásszektor részarányának növelése. Jelzálogalapú, 10 százalékos kamattámogatású, 6,5 százalékos kamatú, 10 millió forintig igényelhető hitelt kínáltak „új lakás építésére a fiatalok számára”, később pedig, a ciklus során szintén – ahogyan az elmúlt négy évben – kiterjesztették ezt használt lakásokra is.
A lakáspiacot akkor is sikerült felpörgetni, de a Fidesz-kormányzásnak ezen a téren is volt még szociálisan érzékeny lába: az első Orbán-kormány a Széchenyi-terv keretében még 2000-ben elindította az Állami Támogatású Bérlakás Programot, melynek köszönhetően 2002. februárig összesen mintegy 35,1 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást nyertek el pályázat útján az önkormányzatok, illetve egyházak. A teljes összeg felhasználásával összesen több mint 7550 bérlakással gyarapodott az ország, amelyekre így már a rossz sorban élők is pályázhattak, alacsony bérleti díjjal.
Noha a családpolitika csak egy apróbb szelete volt Orbán Viktor első kormányzásának, talán nem véletlen, hogy a választás évében, 2002-ben kampányhangulatú országértékelő beszédében még tudta is fokozni a szoba-gyerek-kerék- és fordulatszámot: „A haza olyan, mint egy nagy család" – jelentette ki.
Mintha csak ezer év telt volna el Orbán első kormányzása óta, ám a magyar népszaporulat az 1998–2002-es és a jelenlegi kormányciklusban is hasonló, sőt: többször írtunk arról, hogy mintegy harminc éve változatlanul „fogy a magyar”, pontosabban a '80-as évek eleje óta több magyar hal meg minden évben, mint amennyi születik.
Pedig Orbán erre a jövővízióra nacionalista, de nagyon is racionális kormányzást alapozott, és erről az útról a 2010-es kétharmados hatalomszerzést követően sem tért le. Sőt, ekkor már teljesen világos volt, hogy a kereszténydemokrata értékrendre hivatkozva, de leginkább hangzatos demográfiai okokból a fideszes családmodell legalább két, de inkább több gyermekkel számol családonként, ám ennek elérését sem első ciklusának, sem az azóta meghozott intézkedések nem tudták biztosítani.
Pedig 2010-ben a második Orbán-kormány visszaállította a családi adókedvezmény rendszerét, amit 2014-ben kiterjesztett az egyéni járulékokra is. Az intézkedés 2011 és 2014 között összesen mintegy 790 milliárd forint többlettámogatást jelentett, családonként átlagosan 833 ezer forintot – persze ez valójában a jól keresők számára volt igazán érezhető. Emellett az első házasok számára adóalap-csökkentő kedvezményt biztosítottak.
Ezzel párhuzamosan bevezették a gyed extrát, amely azt biztosítja, hogy a testvér születése esetén a korábbi ellátást nem veszik el az édesanyáktól, hanem tovább folyósítják. Lehetővé vált a gyed mellett a munkavállalás a gyermek egyéves kora után, ami ugyanakkor idén fél évre csökken.
Az úgynevezett munkahelyvédelmi akciótervben még 2011-ben Orbán azt is bevezette, hogy a szülésről visszatérő anyákat foglalkoztató munkaadók mentesülnek a szociális hozzájárulási adó megfizetésétől két éven át, majd ezt követően még egy évig 50 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe. Ráadásul 2012-ben a magánszférára is kiterjesztették a részmunkaidő kötelező biztosítását, később ugyanakkor ellentmondásosnak bizonyult az újabb és újabb gyerekvállalásra ösztönző lépésekkel.
Ennek ellenére állt elő első családpolitikai sikerjelentésével Orbán szintén egy évértékelőjében, 2013-ban ugyanis azt mondta: „A kisbabáknak kedvük támadt megszületni.” Elárulta azt a tervét is, hogy „a magyarok integrációjával világnemzetet építünk, az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot.”
Csakhogy valójában nem hozott átütő eredményt a családi adókedvezmény kiterjesztése a munkavállalók által fizetett járulékokra, vagy a kismamák visszafoglalkoztatásának könnyítése, sőt az intézményi infrastruktúra sokszor, sokféleképpen bejelentett fejlesztése – a bölcsődeépítési program például, mondhatjuk, kudarcba fulladt.
Más oka nem lehet, hogy újabb és újabb tervekkel állt elő a kormányfő.
Nem nagy meglepetés az sem, hogy Orbán a családi adókedvezményes rendszer után egy másik, könnyen népszerűsíthető, ám kérdéses hatékonyságú eszközéhez is visszanyúlt: 2015-ben indult el a csok, vagyis az új „szocpol”, a családi otthonteremtési kedvezmény, amely ma már használt és új ingatlan vásárlása esetén is igényelhető, és felújításra is fordítható a vissza nem térítendő támogatás része. Mostanra ráadásul gyermektelenek is felvehetik, ám jövőbeni feltétele a gyermekvállalás.
Eközben a kétgyermekesek családi adókedvezménye 2015 és 2018 között gyermekenként havi 10 ezer forintról 20 ezer forintra emelkedett, ezt az összeget tervezi tovább emelni a kormány 2019-től, miközben a második és harmadik Orbán-kormány még a háromgyerekeseket „jutalmazta” leginkább. Viszont a harmadik gyermek utáni szülési hajlandóság éppoly alacsonynak bizonyult, mint az első vagy második gyermek vállalása, és ez a trend 2010 után sem fordult meg.
A népesedés és családpolitikai fordulathoz idő kell, az legalább olyan lassú, mint egy óceánjáró irányváltása
– mentegette Orbán a kormányzati intézkedések nem túl elsöprő hatását 2017-ben, amikor bejelentette: 2018 lesz a családok éve.
Az akkor megfogalmazott cél az lett, hogy 2030-ra a mostani 1,5-ről 2,1 százalékra emeljék a születési rátát, a miniszterelnök szerint pedig a népesedési fordulathoz „egy jól beállított, rögzített kormánykerék mellett” anyagi erőforrás, életképes gazdasági modell is kell. Orbán mindennek kulcsát önmaga újraválasztásában és persze a migráció megállításában látta, szerinte a fiatalok 2-3 gyerekre vágynak, azonban a vágyottnál végül kevesebb születik.
Ezért a kormány arra jutott, olyan politikát kell vinni, ami félretolja az akadályokat a második gyermek vállalása előtt is. Orbán a Családok Budapesti Világtalálkozóján ismertette is a kormány akkori népesedési akciótervét: a családi adókedvezmény tervezettnél nagyobb emelését a kétgyermekesek esetében, mert a miniszterelnök szerint
ahol két gyerek elfér, ott elfér egy harmadik, jut hely negyediknek is, a bátrabbaknál ötödiknek is.
Orbán már 2018-ra megígérte, hogy a diákhitel-tartozással rendelkező fiatal nők számára 2 gyereknél a tartozás 50 százalékát, több gyereknél az adósság 100 százalékát elengedi a kormány. A diplomás gyed időtartamát egy évvel kitolták, így az már a gyerek kétéves koráig is igénybe vehető. A jelzáloghitellel rendelkező családoknál pedig harmadik gyerek esetén elengedtek egymillió forintot, sőt a további gyerekek esetében is 1-1 milliót leírhatnak az adósságból.
Orbán már 2017 májusában bejelentette a „soha nem látott bölcsődefejlesztést” is, noha az idevágó tervek – melyeknek eredetileg 2018 volt a határideje – nem valósultak meg, éppen ezért kellett most ráígérni a férőhelybővítésre. Mindezeken túl a kormány az anyasági juttatásokat és a babakötvény régóta létező lehetőségét a külföldön élő magyarokra is kiterjesztette – ezzel egyébként egy új szavazókhoz juttatva el a korábban is bevált jóléti intézkedéseket.
A második és harmadik Orbán-kormány tehát szinte évről évre többet fordított arra, hogy a többgyermekes, magas jövedelemmel bíró családok még több gyereket vállaljanak. Lázár János például 2017 májusában egy kormányinfón beszélt arról, a kormány célja, hogy a GDP akkori 4,6 százalékáról két éven belül 5 százalékra növelje a családtámogatások összegét. A Miniszterelnökség akkori vezetője miniszter úgy fordította le Orbán 2018-as akciótervét: azt szeretnék elérni 2030-ra, hogy akik gyermeket vállalnak, azok több mint két gyermekben gondolkodjanak; erre szeretnék biztatni a magyar fiatalokat.
Ennek érdekében a családok éve során véghez is vitték Orbán egy évvel korábbi bejelentéseit, továbbá a nagycsaládosok és a kétgyermekesek számára 15 millió forintra bővítették a csokhoz kapcsolódó hitellehetőséget, a kétgyermekeseknél pedig végül megnyitották a 10 millió forintos hitelfelvételt, amelyből korábban a „kis családok” ki voltak zárva.
Vasárnap mindennek ellenére kiderült: Orbán Viktor szerint a bevándorlás „fegyverletételt” jelent, „nekünk viszont nem számok, hanem magyar gyerekek kellenek”. A kormányfő véletlenül sem beszélt kudarcról (újabb) kilenc év kormányzás után, sőt a „kevert népességű” társadalmakkal vonta furcsán követhető arányrendszerbe a demográfiai kihívást.
A miniszterelnök számára nem a népességi mutatók rossz alakulása – ezek közül csak a számára legkedvezőbbnek ható, ám még így is gyengécske gyermekvállalási mutatót emelte ki –, hanem sokkal inkább a migráció elutasítása nyomán érezte szükségét bejelenteni egy újabb, 2019-es hétpontos akciótervet, amely ezúttal a konzultáció nyomán – éppen annyira nehezen értelmezhető – „családvédelmi” címkével is el van látva.
A 7 ponttal a kormány
Orbán újabb hét pontjában egy eddig csupán felvetésként létező, korábban valamiért elvetett elképzelés is megvalósulhat:
Ez nemcsak azokra vonatkozik majd, akiknek most 18 év alattiak a gyerekeik, hanem minden olyan nőre, akinek legalább négy gyermeke van. A valóban új elem pedig az:
Mindezeken túl a kormányfői ígéret szerint
Egyelőre persze korai lenne jóslásokba bocsátkozni arról, érdemi eredményeket tud-e felmutatni a kormány mindezzel. Tény ugyanakkor, hogy már így is nagyon sokat költenek a költségvetésből olyan családpolitikai intézkedésekre, amelyek célja az, hogy a nők – a középosztálybeli nők – szüljenek. Csakhogy a kormány minden igyekezete ellenére továbbra sem a középosztályban növekszik a születésszám, hanem a legfeljebb 8 általánossal rendelkező nők körében.
Miközben a maximum 8 osztályt végzett nők száma 473 ezerről 363 ezer főre esett vissza 2011 és 2016 között a 15–44 éves korcsoportban, mintegy tizedével nőtt körükben a gyerekszám. Ezzel szemben a diplomásoknál a vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt a létszám, viszont csak 4 százalékkal lett több náluk a gyerekvállalás.
Magyarán egyre kevesebb gyereknek ad egyre nagyobb támogatást az Orbán-kormány, amin az újabb, sokadik akciótervnek is csupán két pontja változtat.
Az orbáni családtámogatások többsége ugyanis leginkább a középosztálybeli családok által vehető igénybe, de legalábbis számukra – az ő bérükkel – értelmezhető mértékű segítség.
A családi pótlék kiemelt helyét eközben 2010 után éppen azzal az indoklással elkezdte átvenni a családi adókedvezmény, hogy a munkához kötött támogatásokat tartja hatékonynak a kormány.
Így aztán idén is 12 200 forint a családi pótlék havi összege, ami 2008 óta nem változott, sőt míg 2010-ben 367 milliárd forintot szánt erre az állam, addig 2017-ben már csak 312 milliárdot.
Ennek több oka is van, például hogy a 2010-ben alakult Orbán-kormány – csakúgy, az 1998 és 2002 közötti Orbán-kabinet – a családi pótlékot az iskoláztatáshoz kötötte. Ráadásul a második Orbán-kormány az elsőhöz képest szigorúbb szankciókat vezetett be, köztük azt, hogy egy diák 50 tanórányi hiányzása után a családi pótlékot megvonhatják. Mivel pedig a családi pótlék 2011 óta már csak addig jár, amíg a gyerek nem hagyja el az iskolát, a tankötelezettség 18 évről 16-ra történő leszállításával sok szakmunkás, lemorzsolódó diák és a családjuk is kiesett a jogosultak köréből. A KSH adatai szerint 2010 és 2017 között több mint 220 ezer fővel csökkent a családi pótlékban részesülő gyermekek száma.
A kormányretorika szerint 2019-ben a különböző családtámogatásokra több mint 2 ezer milliárd forint áll rendelkezésre a költségvetésben, így ez az összeg 2010 óta megduplázódott. A keret legnagyobb részét ugyanakkor most is az otthonteremtési program és a családi adókedvezmény teszi ki, amely a rosszul vagy közepesen kereső fiatal párok, akár házaspárok gyermekvállalását önmagában még aligha ösztönzi – a megcélzott korosztály anyagi problémáit, így például a lakáshitel felvételéhez elengedhetetlen mértékű keresetet ugyanis sokan az első gyermek vállalása előtt képtelenek kezelni.
Mindennek ellenére Orbán húsz év után sem váltott irányt. A 40 éven aluli, első házas nőknek juttatott hiteltámogatáson kívül továbbra sem az első gyermek vállalására koncentrál a kormány, ráadásul a nem anyagi ösztönzők, például az intézményrendszer stabilitása és a nevelési-oktatási intézmények minősége nem kapott szerepet a mostani programban sem.
Borítókép: 1998. október 18. Orbán Viktor miniszterelnök feleségével, Lévai Anikóval és három gyermekével a 14-es választókörben – a Szabolcsi Bence Zeneiskolában – az önkormányzati választáson leadott voksa után a Vármegye utcán sétál. MTI Fotó: Soós Lajos
Csaknem azonos eszközökkel bírná szülésre a magyar lányokat, asszonyokat a kormányfő, mint 1998 és 2002 között. Az újdonság: Orbán összekötötte a kérdést a migrációval.
1097 · Feb 13, 2019 11:52am Tovább a kommentekhez