A Debreceni Törvényszék bírósága pénteken első fokú ítéletében megállapította, hogy egy Vagy.hu nevű oldalon 2015-ben megjelent cikk megsértette Kósa Lajos emberi méltóságát, becsületét, jó hírnevét illetve magánélete sértetlenségéhez fűződő jogát azzal, hogy a cikkben azt állították, Kósa rendszeresen vette igénybe prostituáltak szolgáltatásait, köztük egy kiskorúét is, ráadásul azt állították, Kósa "nem igazi férfi".
A cikket el kell távolítani, és az alperesnek 500 ezer forint sérelmi díjat kell megfizetnie.
A bíró kiemelte, hogy az alperes, a Vagy.hu-t kiadó Médiapart Alapítvány két éven át elismerte és nem vitatta, hogy ő a kiadó, érdemben nyilatkozott, védekezett, majd két év után váltott, és tagadták kiadói mivoltukat. A bíró szerint ez eleve rosszhiszemű pervitel, ami miatt pénzbírságot is kiszabott korábban.
Lehet többféle pertaktikát folytatni, ez szigorúan a nem megengedett pertaktika
- fogalmazott a bíró.
A cikkben van 3 link, amiről elérhető három további cikk, a bíróság az ítéletében pedig úgy határozott, hogy ezeket egyként, teljes egészében kell nézni, a linkelt cikkek tartalmát is figyelembe kell venni. A bíróság most azt mondta ki, hogy csak a perelt cikkből elérhető cikkeket kell figyelembe venni, az abból elérhetőeket már nem.
Érdekesség: A TASZ éppen egy ilyen pert nyert meg néhány hónapja Strasbourgban, ahol az Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki végül a 444.hu egyik cikkéről, hogy a linkelt tartalommal nem sértette meg a Jobbik jó hírnevét. "Az EJEB egy tesztet is kidolgozott annak megítélésére, hogy a hiperlink beágyazásért felelősségre lehet-e vonni a szerzőt, és hangsúlyozta, hogy a felelősség nem ítélhető meg objektív alapon, minden ügyet egyedien kell elbírálni" - írta a TASZ.
A bíró szerint az újságcikk tényállítás mentesen van megfogalmazva ugyan, de a teljes egészét, a linkeken elérhető tartalmakat is nézve hiába nem mondja ki a cikk egyenesen, hogy kiskorú vagy nagykorú prostituáltak szolgáltatását vette igénybe Kósa, és konkrétan azt sem, hogy Kósa nem férfi, de a cikk ezt sugallja, és ilyen módon állítja is.
Majd elmondta a bíró, hogy bár egy politikusnak, közszereplőnek többet kell tűrnie, és a magánélete is lehet közbeszéd tárgya, de ez nem azt jelenti, hogy valótlan tényeket lehetne állítani.
A cikkel az a baj, hogy a hangneme alpári
- mondta a bíró, majd idézett egy mondatot a cikkből:
Jó régen történt, az igaz, és azóta oly sok víz lefolyt már prostituáltak lába közt izzadó politikusok hátán, de attól még megtörtént a hírverés.
A törvényszék szerint ez már a nem megengedett kategória. Ugyanezen indok miatt - közszereplőként többet kell tűrnie - viszont a kért 5 milliós sérelemdíjból a bíróság végül 500 ezer forintot ítélt meg Kósának.
Kósa Lajos 2015-ben perelte be a Vagy.hu nevű oldalt egy ott megjelent cikk miatt. A perben Kósa 5 millió követelt az oldal 'Nyilvánvaló a koholmány. Lista a szexfüggő politikusokról' - című cikke miatt, amiben a "szerző" Kósa állítólagos prostituált kapcsolataival foglalkozott. Azért az idézőjel, mert bár a cikk Ulrik Hanna néven jelent meg, de kiderült, ez csak álnév, így a perben Kósáék nem csak az 5 milliós sérelemdíjat és a cikk eltávolítását kérték, hanem a cikk szerzőjének megnevezését is.
A Vagy.hu a fenti, 2015. október 25-én megjelent cikkében egy azóta már nemlétező bulvár oldalról, az mno24.hu-ról szemlézett egy listát. Ez pedig az azóta törölt cikk szerint állítólag abból a Répás Lajos szépségverseny-szervező elleni perből került elő, ami mára már közel öt éve van folyamatban. Répást kerítés miatt vádolták meg, a listán pedig a fél politikai elit és több sportceleb is szerepelt, azt állítva, ők azok, akik prostituáltak szolgáltatásait igénybe vették rendszeresen. A lista minden bizonnyal nem volt valódi, és ennek egyik szereplője volt Kósa. Az eredeti cikk a listával már nem elérhető, a perben később pedig a pesti kerületi törvényszék nyilatkozott is arról, hogy a Répás-ügyben Kósa neve sehol nem merült fel.
Kósa Lajos, illetve az ő jogi képviselője, Dr. Mancsiczky László a pert a Médiapart Alapítvány ellen indította, mint a Vagy.hu-t kiadó alapítvány. Az oldal impresszumában a mai napig ez az alapítvány szerepel, sőt, több cikkben (Hvg, Átlátszó, sőt, maga a Vagy.hu) is egyértelműen azt írták, az oldal kiadója az alapítvány.
Telefonon kerestük meg az alapítvány vezetőjét, az egykori szocialista képviselőt, Csontos Jánost a mai tárgyalás előtt, hogy érdeklődjünk a per előzményeiről, és meglepő módon tagadta, hogy köze lenne az alapítványnak az oldalhoz:
Pont ez a pernek a lényege, hogy mi nem adtuk ki. Mi egy alapítvány vagyunk, és az alapító okiratban semmiféle Vagy.hu-ról nincs szó. Semmi köze a Vagy.hu-hoz a Médiapart Alapítványnak. (...) A médiahatóság kimondta, hogy a Médiapart Alapítvány soha nem volt kiadója a Vagy.hu-nak, mi nem is kértünk engedélyt
- mondta. A kérdésre, hogy hogyan lehet, hogy több cikkben is így szerepelt az oldal, mint amit a Médiapart ad ki, és hogyan lehet, hogy nem szóltak korábban, hogy nem így van, Csontos azt mondta:
Ne haragudjon, azt írnak, amit akarnak, de a Médiapart alapító okiratában semmiféle utalás nincs a Vagy.hu-ra. (...) Sőt, nekünk semmiféle szoftverünk nincs ehhez a dologhoz, senkivel nem volt semmiféle kapcsolat.
Az ítélet előtt annyit mondott, mi elmondtuk a magunk oldalán a védekezést, holnap majd kiderül, hogy milyen ítéletet hoz a bíróság.
Ehhez képest, ahogy a bíró az indokolásban is elmondta, a per elején az alapítvány jogi képviselői többször is az ellenkezőjét állították:
Az alperes itt egy alapítvány, aki egyébként a kiadói pozícióját nem tagadja (...) az alperes a kiadói státuszát nem vitatja (...) A médiatartalomért az alperes a felelősséget vállalja
- mondta Dr. Czeglédi Csaba a per első tárgyalási napján a bíróságon 2016-ban. Ő volt ugyanis a per kezdetekor a Médiapart Alapítvány jogi képviselője egészen addig, amíg őrizetbe nem vették. Majd a második tárgyaláson, 2016 márciusában az ott jelenlévő jogi képviselő megismételte:
Azt változatlanul nem vitatja az alperes, a kiadói minőségét, ezt ő elismeri, tehát ezt nem vitatja, álláspontunk szerint a polgárjogi felelőssége az alperesnek, mint kiadónak van.
A perben két év után azonban úgy döntött az alperes, ahogy a bíró is elmondta, hogy védekezési taktikát vált, és tagadja, hogy ők lennének a kiadó. Ezt minden bizonnyal arra is alapozták, hogy mivel a perben menet közben kikérték a médiahatóságtól a Vagy.hu-ra vonatkozó adatokat, kiderült, az oldalt soha nem is jelentették be. Így annak sincs ott nyoma, hogy ki adná ki azt.
A 2003 és 2007 között egyszer már működő Vagy.hu 2011-ben indult újra, hogy aztán 2017-ben újra kimúljon. Ha megnézi az ember az ott fellelhető cikkeket, kiderül, hogy nem a fideszes udvari média tagja, Kósa Lajos – aki egészen 2014-ig volt a város polgármestere – fel van kérdezve jó párszor. Nem valószínű, hogy a fideszes politikus kedvenc oldala volt, de a cikk elején idézett cikknél érezte úgy, hogy ezért már perel.
Az első tárgyalási nap 2015 decemberében volt. Kósáék az sérelmezték, hogy szerintük a cikk azt állítja, Kósa rendszeresen vesz igénybe prostituáltak szolgáltatásait, a cikk alpári stílusban íródott, olyan cikket linkel, amiben az van, hogy a prostituáltak között kiskorúak is vannak, illetve a cikk még arra is utal, hogy Kósa nem férfi. Utóbbit egyébként a cikk szerintük azzal teszi, hogy a felsorolt politikusok közül a szegedi polgármestert kiemeli, mint aki azért csalódás, mert ő férfi. Kósáék szerint tehát ez azt jelenti, hogy Kósa nem az.
Emellett kérték beidézni tanúként a cikk szerzőjét, valamint azt, hogy a bíróság keresse meg a médiahatóságot, mert szerintük az impresszum nem is szabályos, abban a kiadásért felelős személy neve sem szerepel.
Az alapítvány az ellenkérelmében azt írta, nem alapos Kósáék keresete, nem derül ki, pontosan mely mondatok, azon belül mely mondatrészek, kifejezések a sértők, és az sem, hogy melyik mit sértett – melyik a jó hírnevet, melyik az emberi méltóságot –, és elmondták, hogy társadalmi érdek egy-egy politikai szereplő, jelölt alkalmasságát megismerni, és ez alól a magánélet sem kivétel. Majd elhangzott a fent idézett, kiadói státuszt nem tagadó kijelentés.
A kereset pontosítására a bíró is felhívta Kósáék figyelmét, amire a fideszes politikus jogi képviselője elmondta, hogy szerintük egy egész újságcikk is lehet sértő a maga egészében, és azt a teljes komplexitásában, a benne linkelt tartalmakkal együtt kell vizsgálnia a bíróságnak. A bíró az ítélet indokolásában végül el is mondta, hogy így tett.
A tárgyaláson végighúzódó, linkelt tartalomért is felelősséget vállalás kérdése abban a konkrét dologban nagyon fontos, hogy Kósáék a per alatt egyre inkább kiemelték azt a részletet, hogy a linkelt cikkben egy 13 éves kiskorú prostituáltról is szó van, és ez szerintük úgy mutatja be Kósát, mintha ő is igénybe venné kiskorú prostituált szolgáltatásait. Az alapítvány védője szerint ez nem igaz, a linkelt cikkért eleve nem felelősek, de a Vagy.hu cikkében még csak utalás sincs arra, hogy Kósának köze lenne hozzá, és nem is idézik a cikkből a kiskorút egyáltalán.
A tárgyalás alatt Kósa egyszer sem jelent meg, és bár az alperesék kérték, hogy jelenjen meg, mondja el saját szavaival, milyen károkat okozott a cikk az életében, a családjában, ettől elzárkóztak, vállalva ezzel azt, hogy a bíró így csak általánosságban tudja ezt felmérni, csak a köztudomású tényeket tudja figyelembe venni.
Az alperes oldaláról pedig attól zárkóztak el, hogy kiadják a cikk valódi szerzőjét. A kiadó védője arra is hivatkozott, hogy szerintük a peren kívüli okokból akarják tudni Kósáék: be akarják őket perelni. Minden bizonnyal azért is merülhetett fel ez a gondolat, mert az alapítvány nullás költségvetései miatt tarthattak attól Kósáék, hogy a pénzt nem lehet majd behajtani.
A sérelmezett cikk által hivatkozott, azóta már nem elérhető cikk a Répás-ügy anyagára hivatkozott, azt állítva, hogy abban szerepel ez a bizonyos lista, amelyen Kósa is szerepelt. Ezért a Debreceni Törvényszék kikérte a Pesti Kerületi Bíróságtól, hogy Kósa neve bárhol a több ezer oldalas peranyagban szerepel-e. Ez a sokadik tárgyaláson megérkezett és kiderült, hogy sehol sem szerepel Kósa neve. Ez az azóta el sem érhető cikk hitelességét, hát, nem javította.
Ha valakit az a vád éri, hogy prostituáltak szolgáltatását veszi igénybe, de egyébként neki van egy rendezett családi élete, akkor elsősorban a felesége, és a gyermekei előtt szorul magyarázkodásra. Ha Kósa Lajos már nem él érzelmi közösségben például a feleségével, még hogyha papíron házastársak is, akkor egy fontos magyarázkodási pont hiányzik. Ha a gyermekei is tisztában vannak azzal, hogy szüleik között ez az érzelmi közösség már megromlott és csak egy gazdasági közösség maradt fent, akkor nyilvánvalóan a gyerekei előtt sem kell nyilatkoznia. Tehát az, hogy a családi életére milyen hatással volt ez az ominózus cikk, arról egy valaki tudna nyilatkozni, maga Kósa Lajos
- mondta Czeglédy az egyik tárgyalási napon, többször kérte, hogy Kósa nyilatkozzon arról is, hogy házasságban él-e még, vagy nem. Kósáék a válaszadást megtagadták. Czeglédy még elmondta, hogy a kiugróan magas sérelemdíj alátámasztására is szükség lenne Kósára, és példaként hozta fel Kocsis Máté perét, ahol Kocsis 2 milliót követelt, amiért Ungár Klára melegnek nevezte, és Kocsis személyesen megjelent, sőt, a felesége is nyilatkozott.
Kósa védője szerint azonban közömbös, hogy házasságban él-e Kósa, hogy az a házasság milyen, illetve, hogy milyen kapcsolatban van a gyerekeivel, a felperesre nézve ezektől függetlenül is sértő az a tényállítás, hogy prostituáltak szolgáltatásait veszi igénybe, hiszen ez erkölcsileg és polgárjogilag is elítélendő, a házasságtól függetlenül.
Czeglédy szerint egy ismert személy, vagy politikus magánélete is lehet vita tárgya. "Szeretnek a jó magánéletükkel példát mutatni, a kampányban pedig a másiknak a rossz magánéletét is szokták a vita középpontjába helyezni" - mondta. Hozzátette, Kósa ráadásul „harcedzett férfi”, akinél eleve magasabb a tűrési küszöb.
Ez szintén fontos kérdés volt a tárgyaláson, a 2016. július 4-i tárgyaláson pedig megjött a médiahatóság válasza, amiben azt írták, a vagy.hu-t internetes sajtótermékként nem jelentették be soha, így a nyilvántartásban sem szerepel. "Nagyon úgy néz ki, hogy sem a kiadásért, sem a szerkesztésért felelős személy nincs nyilvántartva" - mondta a bíró. Czeglédy szerint az impresszum sem bujkálásból üres, hanem mert nincs is ilyen kötelezettségük.
Aztán a következő párbeszéd hangzott el:
Bíró: Nincs ilyen kiadásért, szerkesztésért felelős személy?
Czeglédy: Nincsen.
Bíró: Akkor hogyan szerkesztődik?
Czeglédy: Szerkesztői felülethez férhetnek hozzá emberek, azok férhetnek hozzá, akik kódokat kaptak, és feltölthetik a cikket, Ha négynek van hozzáférése, akkor négyen tölthetnek fel. Nem egy klasszikus szerkesztőség, nincs rovatvezető.
Azt állította tehát Czeglédy, hogy nem bírálja el senki, hogy megjelenhet ott bármi vagy nem.
Úgy tudjuk egyébként, hogy addig, míg Porcsin Zsolt volt az oldal főszerkesztője, addig ennek megfelelően szerkesztés is volt, ám miután ő elment és a Heves Megyei Hírlap főszerkesztője lett, a szerzők kvázi szabadon töltötték fel az anyagaikat az oldalra. Porcsint egyébként a bíróság is meghallgatta, aki elmondta, hogy a cikk megjelenésekor már nem volt főszerkesztő, azt az álnevet pedig több szerző is használta a rendszerben.
2017 nyarán aztán Czeglédy Csaba előzetesbe került, a jogi képviseletet átvette Dobrossy István ügyvéd.
Én a nyolcadik tárgyalásig tudta visszakövetni a tárgyaláson történteket, a Vagy.hu ugyanis 2017-es megszűnéséig minden tárgyalásról videóban számolt be. A perben körülbelül pont ekkor állt be az a változás, hogy az alperes azzal védekezett inkább, hogy nem is ő a kiadója a Vagy.hu-nak, amiért a bíró bírságot is kiszabott.
Három millió forintos nem vagyoni kártérítést kellett fizetnie a Blikknek, amiért a 2002-es választási kampány idején azt írta Kósa Lajos debreceni polgármesterről, hogy a rendőrök a 4-es úton rajtakapták egy örömlánnyal. Kósa és a rendőrség is tagadott, a Blikk pedig helyreigazítást közölt, miután elvesztette az ügyben indult sajtópert, írtuk meg 2003-ban.
Kósa az ítéletet kommentálva az Indexnek úgy nyilatkozott akkor: szerinte túlságosan megengedő a magyar jog a személyiségi jogsértésekkel, így nincs visszatartó ereje a nyilvánvaló koholmányok közzétételének.