Szakértők meghallgatása után elsőfokú ítéletet hoztak a Budapest Környéki Törvényszéken csütörtökön annak a férfinak a perében, aki tavaly júliusban nyakon szúrta a Pest megyei Inárcs családsegítő szolgálatának munkatársát. A nő a helyszínen meghalt. A férfi ellen közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés volt a vád.
A bíró az ítéletében a férfit bűnösnek mondta ki emberölés és lőszerrel visszaélés bűntettében. A törvényszék életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, legkorábban 25 év múlva szabadulhat feltételesen.
Ahogy az a bűncselekményt követően kiderült, az anyagi gondokkal küszködő, házát lakáshitele miatt elvesztő, a családjával is feszült viszonyba kerülő exrendőr a családsegítőtől várta azt, hogy találnak neki valamilyen lakhatási megoldást – mellyel egyben azt is meg tudta volna akadályozni, hogy gyerekeit elvegyék tőle. Amikor azonban ennek lehetősége kútba esett, a 62 éves férfi dühét a családsegítőben dolgozó szociális munkáson élte ki, és a nála lévő 23 centis késsel meggyilkolta őt.
A férfi mindent bevallott, az első tárgyalási napon pedig többször is bocsánatot kért a családsegítő hozzátartozóitól, és elájult. Az ügyészség 12 évet kért a vádlottra. A tárgyalás március 4-én folytatódott, amiről részletesen számoltunk be ebben a cikkünkben.
A bíró az indokolásban azt mondta, egy kivégzésről volt szó, amit több dolog is alátámaszt. Egy támadás ellen vagy védekezik, vagy menekül az, akit megtámadnak, ezzel valamilyen sérülés keletkezik rajta vagy a támadón. Kevés esetben lehet azt mondani, hogy csak ül és várja az áldozat, hogy nyakon szúrják. Itt pedig senkin nem volt sérülés – ez a helyszínt megnézve is látható. Semmiféle dulakodás, menekülés nem volt. Így a vádlott védekezése, hogy a sértett veszekedett, vagy meg akarta ütni, nem lehetséges. A támadás váratlanul érte a nőt.
A bíró a legutóbbi tárgyaláson a helyszíni fotók alapján disznóvágásról beszélt, most elmondta, sokan megbotránkoztak a disznóvágás kifejezés használata miatt, de fenntartja azt. Megkérdezte a vádlott feleségét, hogy a vádlott ölt-e már disznót, volt-e ilyenen, és mint kiderült, igen, többször is.
„Blaszfémiának is nevezhetik, de az elkövetés olyan, mint egy disznóvágás”
– mondta a bíró. Szerinte aki látott már ilyet, tudja, a disznót úgy ölik meg, hogy elvágják a nyaki ütőerét. A szakértő lehetségesnek tartotta, hogy a második szúrás csak elmozdulás volt, de a bíró szerint a férfi két tudatos szúrást ejtett az áldozaton, és az volt a célja, hogy elvágja a nyaki ütőeret. Az ölési szándéka kivégzés volt. Büntetési szándéka volt a vádlottnak a sértett és mások felé, de az első gyilkosság után kijózanodott, mondta a bíró, és ismét hozzátette, az akarata és szándéka egyértelműen kivégzés volt, a bíróság nem juthatott más következtetésre.
A bíró szerint az is egyértelmű, hogy a férfi nem segítségért ment be a családsegítőhöz, mert előző nap végleg eldőlt, hogy nem tudnak neki segíteni az ügyében. És azt is elmondta a bíró, hogy minden hivatalos személy abban a tudatban volt, hogy egy családot segítenek, pedig valójában csak a férfi képzeletében volt család. Volt egy anya három gyerekkel, aki nem kért segítséget, azt mondta, az ő elhelyezése és a gyerekeké megoldott. Csak a férfi akarta mindenáron összetartani a családot. Hogyha egy ilyen lehetőséget tálcán kínál, akkor nem hagyja ott a nő, mondta a bíró, aki szerint a férfi is felismerte a gyilkosság napjára, hogy mindez dugába dőlt.
Az előre kiterveltség bizonyított a bíró szerint. A büntetlen előéletet nem tudta figyelembe venni a bíró, az idős kort igen. A beismerő vallomásról azt mondta, olyan nincsen, a férfi állítását minden cáfolta, így nem lehet beismerő vallomásként elfogadni. A megbánásról azt mondta, az nem őszinte, inkább egy önsajnálaton alapul. „Aki ilyen hidegvérrel tud kivégezni egy családsegítő nőt, annak nem fogadom el a megbánását” – mondta a bíró.
Az ítéletet az ügyészség tudomásul vette, a vádlott háromnapos gondolkodási időt kért.
A csütörtöki tárgyaláson az ítélet előtt, az utolsó szó jogán a férfi egy kézzel írt szöveget olvasott fel. Halkan, darabosan olvasta, a közepén a bíró határozottan szólt rá, hogy szedje össze magát, ne motyogjon. A férfi arról beszélt, hogy 24 órás gondozást igénylő gyerekét nem akarta az államra hagyni, családban akarták nevelni. Elmondta, volt, hogy három állásban dolgozott, hogy el tudja tartani a családját, és hogy iskoláztathassa a nagyobb gyerekeit.
„Nem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogyan történhetett, arra nem tudok választ adni”
- mondta, és hozzátette, hogy nincs olyan nap, pillanat, amikor ne gyötörné ez a tett.
Nekem ezzel együtt kell élnem, ha tehetném, mindent visszacsinálnék, a legnagyobb megváltás számomra és mindenki számára az lenne, elsősorban az áldozat családjának, ha az áldozattal helyet cserélnék (...) kérem az áldozat családját, hogy mondják meg nekem, mivel tudom fájdalmukat enyhíteni
– mondta. Ahogy azt is, hogy értetlenül áll a saját cselekedete előtt, hiszen ő a törvényt védte egész életében, nem érti, mi történhetett ott vele. A tehetetlen fájdalmából adni akart valamit, de semmiképpen nem akart komolyabb sérülést okozni az áldozatnak, és többször gondolt arra, hogy végez önmagával is, mondta a férfi.
A tárgyalás az elmeorvosi szakértő és a pszichológus meghallgatásával kezdődött, ahol a pszichológus beszélt többet, lévén, azt állapították meg, hogy nem patologikus az állapota. Bár figyelme beszűkült a gyilkosság végrehajtásakor, nincs beszűkült tudatállapota.
A szakértők szerint látható, hogy a férfi személyiségének milyen problémái vannak, hogy folyamatos konfliktushelyzetekben van, nincs kapcsolata az előző családjával, az aktuális házasságában is konfliktusok vannak, kiderül, hogy a bankoktól kezdve a gyámügyig folyamatosan konfliktushelyzetbe kerül. Ez frusztrációt okoz, és ez okozza a indulatvezérelt magatartást is. Emellett a férfit felelősségelhárító attitűd is jellemzi, minden ilyet meg tud magyarázni.
A szakértők után az ügyész mondta el perbeszédét röviden, majd a védőügyvéd olvasta fel a saját beszédét hosszan.
Az ügyész arról beszélt, a férfi beismerő vallomása nem volt elfogadható, mert abban azt állította, hogy a késszúrást veszekedés előzte meg, és szinte az áldozat maga esett bele a késbe gyakorlatilag. Elképzelhetetlen, hogy az ügyintéző sértegette volna, mondta az ügyész, a szóváltás, ami a gyilkosság előtt történt, lehet, hogy egy természetes mondat volt, például, hogy nem tud segíteni neki a családsegítő. A vád szerint a vádlott idegállapota olyan volt, hogy egy sima hétköznapi mondat is kiválthatta cselekedetét.
A férfi közfeladatot ellátó személy ellen követte el cselekedetét, annak munkavégzése közben, mondta az ügyész, az előre kiterveltséget viszont nem támasztja alá, hogy az ügyintézéshez szükséges iratokat is magával vitte, és bár volt egy kés az áldozatnál, az kiderült, szinte mindig nála van. Ráadásul az utána mutatott viselkedése is az indulati cselekedetet támasztja alá, mondta. A büntetlen előélet pedig enyhítő körülmény. Az aljas szándék jogilag nem áll meg, de az ügyész hozzátette, hogy a tett mégis aljas volt, hiszen egy családsegítőt ölt meg a férfi, aki ráadásul akkor is az ő problémáján akart segíteni.
A védő azzal kezdte, hogy a devizahitelek radikálisan megemelkedett törlesztőrészletei sok család életét tették tönkre, ennek az ügynek is itt van a gyökere. A vádlott elismerte tettét, őszinte megbánást tanúsít, maga jelentette a tettét, tevékeny megbánást tanúsít. Majd hozzátette, a vádlott és családja kilátástalan helyzetbe került, három gyermek ellátásáról gondoskodik, egyikük 24 órás gondoskodásra szorul. Sem alkohol, sem drog hatása alatt nem állt, emellett alacsony frusztrációs toleranciája van. Végül pedig csak egy szúrás volt, ami 7 cm-re hatolt be a testbe, a két szúrt csatorna az áldozat elmozdulásából ered.
A védő azt kérte, hogy a bűnösséget ne emberölés bűntettében, hanem halált okozó testi sértés bűntettében állapítsa meg a bíró. Ölési szándékra utaló tényt ugyanis szerinte nem tudtak feltárni. Míg az emberölés halálra, a testi sértés a bántásra irányul, és szerinte ebben az esetben az utóbbi történt. És a seb mélysége is azt mutatja, már szúrás közben megbánta, mert nem szúrta tövig a kést, majd letett az asztalra, és elment a hivatalba szólni, hogy mit tett.
A vádirat szerint a férfi 2000-ben ment nyugdíjba, egészen addig rendőrként dolgozott. Feleségével három gyereket neveltek, a legkisebb folyamatos felügyeletre és gondozásra szorult. 2002-ben devizaalapú hitelt vettek fel, a magas törlesztést viszont a gazdasági válság után nem tudták fizetni, ezért két évvel később Sopronba költöztek, de onnan végül 2014-ben visszaköltöztek Inárcsra, a hitellel terhelt családi házukba. A férfi ekkor kezdett el a vádlott biztonsági őrként dolgozni a nyugdíj mellett.
A hiteltartozásuk miatt azonban végrehajtás indult ellenük, és elárverezték a házukat is, miközben még benne éltek. Ekkor fordult a férfi az inárcsi önkormányzathoz, ahol 2013 óta dolgozott a családsegítő V. Andrea. A vádirat szerint a nő többször próbált meg segíteni a családnak, például segélycsomagot intézett nekik, lakhatást viszont nem tudott nekik rögtön szerezni, amit el is mondott nekik.
A családnak júliusban kellett volna elhagynia a házat, a vádlott felesége közben bejelentette, hogy még a héten elköltözik a gyerekeivel a rokonaihoz. Másnap, július 11-én a férfi megölte a családsegítőt. A háromgyerekes anya a helyszínen meghalt. A férfi ezután átment a polgármesteri hivatalba, ahol közölte, hogy megölt valakit, és hívják a rendőröket, ő maga pedig a helyszínen megvárta őket.
Az ítéletben szereplő, lőszerrel való visszaélés magyarázata a következő: a férfi korábban rendőrként dolgozott, az akkor megszerzett töltényeket nyugdíjba vonulása után nem adta le, azokat a házában tartotta egy elzárt fegyverkazettában. A vádlottnak lőfegyver és hozzá tartozó lőszerek tartására engedélye nem volt.