Amikor önkormányzati képviselő lettem, nem gondoltam volna, hogy ilyen szerepben is helyt kell állnom itt a VI. kerületben
– fogalmazott Németh Helga Anna terézvárosi képviselő, miközben több száz kilónyi tartós élelmiszert pakoltak le egy teherautóról a Szófia utcai Szolidaritási Központ előtt múlt pénteken. Önkéntesek, önkormányzati dolgozók és képviselők is segítettek a rakodásban, kézről kézre adták a méretes csomagokat.
A maszkok pedig teljesen eltüntették a különbségeket. egy rekesz zöldborsó cipelésénél tök mindegy, hogy polgármesterként vagy önkéntes diákként szálltál be.
„Ami az ilyen rossz helyzetekben igazán jó, hogy teljes összetartásban és együttműködésben vagyunk” – emelte ki a humán bizottság elnöke. Ezt a gondolatot később többször is hallottuk a különböző helyszíneken.
Pár nap alatt több mint száz önkéntes jelentkezett a terézvárosi önkormányzatnál.
Feladat pedig bőven van, az adományok kiszállítása mellett a mindennapos szociális ellátásba is bevonják az önkénteseket, akik így a bevásárlásban és az ebédkihordásban is segítenek.
A koronavírus teljesen felforgatta az önkormányzati intézmények életét, sokkal több ember szorul segítségre, mint általában. Mostanra olyan idős emberek is a gondozó szolgálat látókörébe kerültek, akik eddig nem jelentkeztek maguktól. „Mindennap újra kell tervezni az ellátást. Nem úgy megy, hogy felállítottunk egy rendszert, és az magától működik. Napról napra azzal szembesülünk, hogy egyre többen kérnek segítséget” – meséli Schmolczné Havas Pálma, a Terézvárosi Gondozó Szolgálat (Tegosz) intézményvezetője.
Az intézmény szolgáltatásaiért – így például az otthonápolásért, a bevásárlásért vagy az étkeztetésért – alapból fizetni kell, a veszélyhelyet miatt viszont most térítésmentesen biztosítják a bevásárlást és a gyógyszerek kiváltását az időseknek, a krónikus betegségben szenvedőknek és a házi karanténban lévőknek. Ez azt jelenti, hogy a kiszállításért nem kell külön fizetni, és az ebédet is házhoz viszik azoknak, akik kérik. Ez hatalmas kihívás elé állítja a gondozó szolgálatot, de az intézményvezető beszámolója szerint átszervezésekkel, önkéntesekkel állják a sarat.
Fáradtak vagyunk, de ez a feladatunk. Aki a szociális ellátásban dolgozik, az azért mindig fel van készülve a hirtelen nagy rohamra.
Zöldbab, borsó, tészta, gyümölcsbefőtt. Sok ember ezekből tárazott be a járvány hazai megjelenésekor. Élnek azonban olyan családok is Budapesten, akiknek erre nincs lehetőségük, nincs annyi jövedelmük, hogy tartalékokat halmozzanak fel otthon. Terézvárosban is sok a rászoruló, akiknek ilyenkor nagy szükségük van a támogatásra.
Az egyik ilyen segítség az egyszeri adományosztás. Főként időseknek és nagycsaládosoknak oszt élelmiszert a terézvárosi önkormányzat. Az öt-hat kilós csomagokat a Szófia utcai Szolidaritási Központban állították össze, ahonnan önkéntesek vitték ki a megadott címekre a pakkokat.
Eredetileg húsvétra tervezték a szolidaritási csomagok kiosztását, de a koronavírus-járvány miatt előrehozták, magyarázza Soproni Tamás, a kerület momentumos polgármestere. „A tartós élelmiszerek mellett most arra is ügyeltünk, hogy különböző tisztálkodási szerek is legyenek, hiszen ez nagyon fontos a járvány elleni védekezésben” – tette hozzá.
A kiszállításban részt vettek a Hajtás Pajtás Kerékpáros Futárszolgálat munkatársai is, akik önkéntesként jelentkeztek a feladatra. A cég munkatársa, Gál Attila azt mondja, az elmúlt hetekben több önkormányzattal is próbálták felvenni a kapcsolatot, hogy felajánlják a segítségüket, de elsőre mindenhonnan lepattantak, civilként nem sikerült átverekedni magukat a bürokrácián. „Mindenhol nagyon örültek a megkeresésnek, de azt vettük észre, hogy nehezen mozognak az önkormányzatok.
Olyanok, mint egy anyahajó. Mire fordulnak egyet, már rég nekimentek a jéghegynek.
Aztán a terézvárosi önkormányzattal csak megtalálták a kapcsot, kiderült, hogy a kerület egyik alpolgármestere régebben benne volt a kerékpáros közegben, együtt szervezték a Critical Mass nevű kerékpáros felvonulásokat. Rajta keresztül pedig már simán ment a dolog, megvolt a közös nyelv, a Hajtás Pajtás futárjai ma már az ebédkihordásban is segítenek.
Kedden háromnegyed óra alatt 54 címre juttatták el az önkormányzat élelmiszer-adományát. Gál azt meséli, a legtöbb helyen meglepődtek a csöngetésre. A korábbi években ugyanis érte kellett menni, de most mindenkinek házhoz szállították a csomagokat.
Volt, aki majdnem sírva fakadt, más meg kikiáltott az ablakon, hogy ő nem kért semmit, hiába mondtuk neki, hogy ingyen van.
Villámgyorsan cikáztak házról házra a futárok, Gál egy furgonnal kísérte őket, és utcáról utcára vették fel az újabb csomagokat az autóból a kerékpárosok.
„Sokat számít a rutin. Az, hogy tudjuk, milyen logika szerint vannak általában a körfolyosók számozva, vagy tudjuk, hogyha a kaputelefonra nincs kiírva a név, hogyan keressük meg a címzettet. Ha ezekre rááll az ember agya, lényegesebben gyorsabban tud haladni” – magyarázza Gál.
Vannak aztán olyan segítők is Terézvárosban, akiknek nincs napi rutinjuk a házhoz szállításban, és elsőre szokatlan lehet nekik ez a szerep.
Takács Szilvia fizioterápiás szakasszisztensként dolgozik a terézvárosi rendelőben, de a járvány miatt nem mehet az idős betegekhez kezelésre. Több kollégájával együtt ezért más feladatot kapott a gondozó szolgálattól, az élelmiszer-bevásárlásban vesznek részt. „Az első napokban kicsit nehezebb volt a váltás, de mostanra beleszoktam” – meséli, miközben elkísérjük a boltba.
Naponta három-négy idős emberhez jut el, a bevásárlólistát előre telefonon lediktálják az intézménynek, Szilvia most is egy ilyen listával a kezében megy be a boltba. Hetente egyszer lehet igénybe venni ezt a szolgáltatást, és az a szabály, hogy maximum öt kilót lehet kérni, hiszen a segítők gyalog cipelik a szatyrokat.
Szilvia azt meséli, sokaknál nem mindegy, mi mennyibe kerül. Így például az az édesanya is az akciós újságból nézte ki, mit kér, akihez elsőre megyünk. Egyedül neveli három gyermekét, jól át kell gondolnia, mire mennyit költ. Pár szót váltanak, és már megyünk is tovább a következő címre.
„Jaj, hát én úgy megörültem, amikor meghallottam Szilvike hangját. Feldobta a napomat” – fogad minket széles mosollyal az arcán Tóth Zsuzsanna pár utcával arrébb. Több mint negyven évet dolgozott az egészségügyben, nyugdíjasként már csak a tévén keresztül követi az eseményeket. Egyedül él, és ki se mer mozdulni otthonról a járvány miatt, de azt meséli, a szomszédja is segít a vásárlásban, és a gondozó szolgálat is ellátja mindennel.
„Azt tudom mondani, hogy itt szervezetten megy minden” – jelenti ki elégedetten. A szociális ebédet futár hozza, aki leteszi az ajtó elé, és becsönget, Szilvia pedig hetente egyszer bevásárol neki. A pár perces beszélgetés alatt az is kiderül, nem volt véletlen a nagy öröm a fogadáskor, Szilvia és Zsuzsanna régebb óta ismerik egymást, korábban fizioterápiás kezelést adott az asszisztens a nyugdíjas asszonynak, most az átszervezés miatt ismét találkoznak.
Miután elköszönünk Szilviától, a Munkácsy Mihály utcai Mesevilág Óvoda felé vesszük az irányt. Múlt héten az volt a kerület ügyeletes óvodája, ide azok a szülők vihették gyermekeiket, akik nem tudták otthon megoldani a felügyeletet. Összesen három gyerek van csak bent, épp ebédhez készülődnek.
A legnehezebb azt megszokni, hogy csend van
– meséli Jámbor Zsuzsanna, az óvoda vezetője. Eleinte minden óvoda tartott ügyeletet, ám a létszám alapján ezt pár nap múlva átszervezték, és már csak egy intézmény van nyitva, minden héten másik. Ide tudják hozni például az egészségügyi dolgozók vagy a kereskedelmi dolgozók a gyermekeiket.
Az óvodavezető azt mondja, feladat így is van bőven, az óvodapedagógusok interneten tartják a kapcsolatot a szülőkkel és a gyerekekkel, mesét olvasnak fel például, amit videóra vesznek, és a szülőket is ellátják tanácsokkal, hogyan lehet hasznosan tölteni az időt otthon a gyerekekkel. A dadusok pedig folyamatosan rendben tartják az óvodát, takarítanak, fertőtlenítenek, felkészülnek a következő ügyeleti hétre. Nem tudni, mikor ér véget a veszélyhelyzet, de mint az óvodavezető kiemeli, nem fogadhatják majd úgy a gyerekeket, hogy méteres gaz van az udvaron.
Az iskolákban nincs ügyelet, de ebédet ugyanúgy kapnak a gyerekek, igaz, ez is rendhagyó módon történik. A nyugdíjasklubba érkezik minden reggel az ebéd, innen viszik ki a konyhai dolgozók és önkéntesek a családokhoz.
Az első napokban még csak hatvan gyereknek kértek ebédet, mára már több mint 110 cím van a listán. A konyhai dolgozók mellett az önkormányzati intézmények gazdasági osztályáról is ide osztottak be embereket, és önkéntesek is segítik a kihordást.
„Március 17-én még az iskolában takarítottunk, fertőtlenítettünk, aztán napközben jött a telefon, hogy másnap már ne oda menjünk, máshol kell a segítség” – mondja a Tegosz egyik munkatársa, aki az egyik kerületi iskola konyháján dolgozik.
Miközben elkísérjük őt az egyik címre, azt meséli, naponta négy-öt helyre visz rászoruló gyerekeknek ebédet. Jó időben gyalog megy, percek alatt ér egyik helyről a másikra. Egy tál leves és főétel az ebéd, de miután felmérték az igényeket, már péksüteményt és vacsorát is visznek a rászoruló gyerekeknek. Egy közeli cukrászda pedig mindennap süteményt ad mellé, most épp kókuszgolyót.
„Nagy segítség ez nekünk” – mondja Nagy Lívia, amikor ajtót nyit. Kislánya harmadik osztályos, ketten vannak otthon. Mint mesélik, pár hét után már kezd unalmas lenni az otthon ülés, pláne úgy, hogy Loren sportolni, zongorázni is szokott járni iskola után. Ez utóbbit egyébként most nem kellett abbahagynia, Viberen keresztül folytatódott az oktatás.
Sok „láthatatlan” önkéntes is van, akik a háttérben dolgoznak. Az idős emberek például maszkokat varrnak otthon, hiszen Soproni Tamás azt ígérte, minden terézvárosi háztartásnak postáznak egy mosható szájmaszkot.
A szomszédja szervezte be a társadalmi munkába Ferencet, akinek esküvői szalonja van a VII. kerületben. „Muszáj ezt csinálni, hogy ne őrüljek meg otthon” – mondja, miközben leszegi egy anyagnak az oldalát. Az összes esküvői megrendelést visszamondták az utóbbi hetekben, és be kellett zárni az üzletet. Azt meséli, már teljesen be volt táblázva a tavasz és a nyár, de nem valószínű, hogy most egyhamar lesz esküvő, arra számít, hogy a ruhaipar fog legutoljára helyrejönni. A YouTube-ról tanulta meg, hogyan kell maszkot varrni, ötösével gyártja a varrógépnél, majd gőzöléssel fertőtleníti. Az anyagot az önkormányzat adja, és hamarosan jönnek is érte.
Aztán elkezdik kiosztani, ugyanúgy, mint az adományokkal tették. Nem tudni, meddig tart a járvány, de Németh Helga szerint Terézvárosban át tudják vészelni ezt az időszakot.