Index Vakbarát Hírportál

Sok drogfogyasztót várhat kellemetlen meglepetés az elterelés után

2020. május 6., szerda 15:32

2018 júniusában lépett életbe az új büntetőeljárási törvény, ami a korábbi gyakorlattal szemben lehetővé tette, hogy kábítószeres ügyekben az ügyészség azokkal az gyanúsítottakkal is kifizettethesse (részben vagy teljes egészében) a nyomozás költségeit, akik sikeresen elvégezték az elterelést. Az elterelés lényege, hogy ha a gyanúsított beismeri a könnyű kábítószerezést, és megelőző-felvilágosító szolgáltatásban vesz részt, akkor elkerülheti a büntetőeljárás lefolytatását és így a büntetést is.

Azoknál a kisebb súlyú bűncselekményeknél van erre lehetőség, amikor csekély mennyiségű kábítószerről és csak fogyasztásról vagy birtoklásról van szó. Hogy mi számít csekély mennyiségnek, az szertípusonként változó, a törvény ezt is tartalmazza.

Amennyiben a gyanúsított elismeri a fogyasztás tényét és vállalja a hat hónapos elterelést, az ügyész átmenetileg felfüggeszti az eljárást. Erre két évente egyszer van lehetőség, ha ez alatt megint elkapják az embert droggal, akkor már nem kerülhető el a büntetés, ami a 2013 óta hatályos Büntető törvénykönyv szerint egy füves cigarettánál akár két év letöltendő börtönbüntetés is lehet. A legfrissebb minisztériumi drogjelentés szerint a Magyarországon elkövetett kábítószer-bűncselekmények mintegy 80 százalékát fogyasztók követik el csekély mennyiséggel, jellemzően marihuánával.

Elrettentő hatása lehet

A Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) álláspontja szerint nem helyes, hogy az állam a gyanúsítottakkal fizetteti ki a nyomozás költségeit (a toxikológiai szakértő és a laborvizsgálat költsége), mivel az a rendőrséget vagy az ügyészséget terheli, a költségvetésükben van erre elkülönített pénzösszeg. A nyomozás költsége akár 200-300 ezer forint is lehet, ezért nem csupán elvi kérdés, hogy kinek kell kifizetni ezt az összeget. 

Főleg, mivel az ügyek jellegéből adódóan jórészt a rosszabb anyagi helyzetben lévő drogfogyasztókat érint hátrányosan a rendelkezés.

Előállhat az az abszurd helyzet, hogy a gyanúsított többet fizet az elterelés elvégzése után a nyomozási költség miatt, mint amennyi a pénzbüntetés lenne. 

- mondta az Indexnek Kardos Tamás, a TASZ magánszféra projektjének munkatársa. Értelemszerűen ha valaki nem végzi el az elterelést, ugyanúgy ki kell fizetni a bűnügyi költséget, vagyis ilyenformán az elterelés nem mentesít a büntetőeljárás hátrányaitól. 

Mindez ellentétes azzal, ami az elterelés célja lenne. A büntetőeljárási törvény változása jól illeszkedik a Fidesz szigorodó drogpolitikájához. A második Orbán-kormány a 2013-as új Büntető törvénykönyvvel Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét vezette be Magyarországon, amitől a fogyasztás és terjesztés visszaszorulását remélték. Ennek eredményei erősen kétségesek, de az tény, hogy évről évre egyre több embert ítélnek el kábítószeres bűncselekmények miatt és a börtönbüntetések száma is növekszik.

A nyomozási költségek áthárításának is lehet elrettentető hatása. 

Kis lépés lehet abba az irányba, hogy még az eltereléssel se érezze magát biztonságban a drogfogyasztó.

- mondta Kardos Tamás.

Kapott olyan jelzéseket a TASZ, ami szerint az ügyészségek általános gyakorlatként az eltereltekre hárítják a teljes bűnügyi költséget, ezért a jogvédő szervezet közérdekű adatigényléssel fordult öt budapesti kerületi és 18 járási ügyészséghez, hogy képet kapjanak a valós helyzetről. Arra voltak kíváncsiak, hogy 2019. július 1. és 2020. február 1. között az ügyészségek hány esetben szüntették meg az eljárást sikeres elterelés miatt, ezek közül hány esetben kötelezték az elterelteket a nyomozás költségének teljes vagy részleges megfizetésére, hányan kérelmezték, hogy mentesüljenek ez alól, illetve hogyan alakult a bűnügyi költség összege ezekben az ügyekben. A Központi Nyomozó Főügyészség korábban azt válaszolta a TASZ-nak, hogy nincsenek adataik ezekre vonatkozóan.

Nem létezik egységes gyakorlat

 A megküldött adatok szerint nagy különbségek vannak az ügyészségek között.  

VOLT olyan budapesti kerület, ahol egyetlen esetben sem fizettették meg a bűnügyi költségeket, míg egy másik kerületben majdnem az összes ügyben így jártak el.

A II-III. kerületi és a IX. kerületi ügyészségről van szó: előbbi 106 esetből egyszer sem, utóbbi 13 esetből 11-szor hárította a költségeket az eltereltekre. Ugyanez a tendencia látszik vidéken: a székesfehérvári ügyészség 24 esetből 23-szor járt el így, addig a 107 esettel dolgozó szegedi ügyészség egyszer sem élt ezzel. Szintén jó példa az egyenlőtlenségekre Nyíregyháza, ahol az ügyészség 217 esetből mindössze négyszer döntött áthárításról, miközben Pécsen 45-ből 32-szer, Szolnokon 14-ből 10-szer tett így az ügyészség. 

Budapesti adatok:

 Vidéki adatok:

Mindent egybevetve az ügyek 20-22 százalékában kellett fizetniük az elterelteknek, ami jobb arány, mint amire előzetesen számítottak, mondta a TASZ munkatársa. Elképzelhetőnek tartja, hogy az ügyészségek a döntés során figyelembe veszik az eltereltek anyagi helyzetét, és ezért állnak el a költségek áthárításától.

Az eltéréseket az magyarázhatja, hogy a büntetőeljárási törvény nem szabályozza, hogy az ügyészségek mi alapján kötelezhetik a gyanúsítottakat a költségek megfizetésére, mondta Kardos Tamás. Ahogyan az adatok is mutatják, nem létezik egységes gyakorlat, a ügyészségek saját belátásuk szerint dönthetnek a kérdésben, ahogyan arról is, hogy a teljes összeget vagy csak egy részét fizettetik meg. A költségek részleges áthárítása nagyon ritka volt, ügyészségenként egy-egy esetben fordult elő csupán, ebben nagyjából egységek. Három budapesti kerületben nem is volt példa erre, a debreceni járás a maga 19 esetével viszont fölfelé lóg ki.

Országos gyakorlattá válhat 

Az áthárítások alacsony aránya mögött az is állhat, hogy az adatigénylésre nem sokkal az új büntetőeljárási törvény életbe lépése után került sor, gyakorlatilag az első esetek jelentek meg az adatsorokban. (Az elterelés majdnem fél évig tart.) Kardos Tamás szerint előfordulhat, hogy egy későbbi adatigénylésben már rosszabb arányokat látnának.

Lehet, hogy az ügyészségek még nem jöttek rá, hogy lehetőség van a költségek áthárítására. Attól tartunk, hogy amit egyes ügyészségek kicsiben elkezdtek, az központi utasításra országos gyakorlattá válhat. 

Az adatokból az is látszik, hogy kevesen kérték a kifizetés elengedését. Ennek az az egyik oka, hogy eleve kevés esetben döntöttek az ügyészségek a kifizettetés mellett. Másrészt kevesen tudják, hogy egyáltalán erre van lehetőségük. Volt olyan ügyfele korábban a TASZ-nak, akinél a mozgáskorlátozottságra való tekintettel utólag elengedték az összeget.

Szegeden 600 ezer forint is lehetett a nyomozási költség, talán ezért sem fizetették ki egyszer sem az eltereltekkel.

A többi ügyészségen átlagosan 200-350 ezer forint körül alakult a kifizetendő összeg maximuma. 

Megkérdeztük a Legfőbb Ügyészséget, hogy mi okozhatja a látványos eltéréseket az egyes ügyészségek gyakorlata között, milyen szempontok alapján döntenek a nyomozás költségekről. Válaszukban azt írták, mivel a törvény csak lehetőségként írja elő a költségek áthárítását, az ügyészségek minden esetben az adott ügy konkrét körülményei alapján mérlegelik, hogy élnek-e ezzel. "A Legfőbb Ügyészség ügyintézési tapasztalatai alapján, eddig nem merült fel annak szükségessége, hogy a mérlegelés szempontjait az egyes ügyészségek részére egységesen meghatározza."

(Borítókép: Fiatalok a budapesti Pillangó parkban. Fotó: Bődey János / Index)

Rovatok