Hosszú és nehéz utat tettek meg, mire sikeresek lettek a szakmájukban. Van, aki a kamerák előtt. Van, aki a laborban. Megint más a tervezőasztal felett, szabóollóval a kézben. Egy azonban mindhármukban közös: büszkék cigány származásukra.
Körbeutazta szinte a fél világot, és igencsak kalandos évek után most úgy tűnik, megtalálta a helyét. Ábrahám Róbertet lassan fél éve látják a nézők hétről hétre egy országos kereskedelmi csatornán.
A magyar-zsidó-cigány felmenőkkel rendelkező, mindig mosolygós, nyugodt, kellemes orgánumú férfit évek óta nyomon követheti a közönség mint újságírót és mint riportert. Néhány éve saját internetes csatornát hozott létre. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonja, és lehetőséget kínáltak számára az akkor épp indulás előtt álló országos tévécsatornánál, a Pesti TV-nél. Igent mondott, és pár hét múlva már a próbaadások készültek. Aggályai nem voltak egy pillanatig sem, szerinte a 21. században ismeretlen a függetlenség a médiában, mert, ahogy fogalmaz, alapvetően minden felület, minden platform tartozik valahova.
Származását nem érzi sem előnynek, sem hátránynak.
Mint fogalmaz, csupán annyira volt nehéz cigányként eljutni a műsorvezetői székig, mint másnak kövérként vagy szemüvegesként. Az emberek mindig megtalálják az okot, hogy miért tekinthetnek valakit kevesebbnek – véli.
Siránkozás helyett érdemesebb tenni a dolgod. Én ezt vallom.
A műsorvezető szerint a vidéki kisvárosokban élő cigány fiatalokra ugyanez vonatkozik. Nem hírnévről kell álmodozni, mert nem a közismertté válás az egyetlen kitörési lehetőség.
Ábrahám róbertnek meggyőződése, hogy a becsületes szakmunka is számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy a jövőjüket megalapozzák.
Ahogy beavat a részletekbe, kiderül, valójában Rostás Tibor Róbertként anyakönyvezték, s hat évvel ezelőtt édesapja betegágya mellett kérte áldását a névváltoztatásra, hogy új életet kezdjen. A névváltozás egyben kísérlet is számára: alsó középosztálybeli férfiként helyet követel a középosztályban. Már a név választásakor tudatosan döntött, meg van győződve arról, hogy a név hatással van az egyén életére. A vezetéknév azért lett Ábrahám, mert a Bibliában, amikor Isten először új nevet ad valakinek, hogy beavatkozzon az életébe, épp e nevet választotta.
Úgy véli, az új névnek igenis volt hatása. A váltás olyan új változásokat indított el, amelyek szinte mesébe illőek.
Azokban a nehéz hetekben elküldtem az egyik versemet Vágó Istvánnak, aki visszajelzett, hogy nagyon elnyerte a tetszését. Aztán miután Esztergomba nem vettek fel egy gyárba mint összeszerelőt, Budapestre indultam vissza céltalanul, hogy mint egy utolsó esély megpróbáljak takarítói munkát vállalni a Játékszínben, ami szintén spontán sugallat volt. De mikor odamentem, éppen Vágó István sétált el épp a művészbejáró előtt. Pár perc beszélgetést követően megkért arra az ismert műsorvezető, hogy készítsek neki egy beszédet. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy bemutatott a barátainak, és pár hét múlva már a Parlamentben voltam gyakornok. A versem pedig utólag több elismerést és díjat is nyert.
De Ábrahám Róbert legfőképpen újságíró akart lenni. Egy induló bulvármagazin ajánlott számára munkát, majd ezt követően döntött úgy, hogy megszólítja azokat, akik vevők az ő fanyar, szarkasztikus humorára. Döntését az élet visszaigazolta: már az első hónapban 2 millióan kattintottak az általa készített videókra.
Annak kifejezetten örül, hogy ma már nem a származása a legfőbb téma, amikor nyilatkozatra kérik fel, de, ahogy fogalmaz, a mostani beszélgetés is rávilágít arra, hogy továbbra is ott szerepel a kérdések közt.
Bárhova hívnak nyilatkozni, vagy bárhol írnak rólam, mindig megemlítik a származásomat, és mindig a beszélgetés részévé teszik azt, ami picit feszélyez, de elfogadtam ezt, sokan kíváncsiak arra, hogyan tudtam idáig eljutni.
A Romani Design tervezői tradicionális cigány motívumokkal és fiatalos, modern szabásminták fuzionálásával igencsak egyedi ruhákat alkotnak.
Varga Erika és testvére, Helena tíz évvel ezelőtt lépett be a divatmárkák piacára. Tudták, hogy nem lesz könnyű, amire vállalkoztak. Az ötlet Erika fejéből pattant ki. A családi közeg ihlette, édesanyja szépérzéke volt a biztos alap. Ma már nemcsak szakmai körökben ismerik el, de
ruhadarabjai nagy népszerűségnek örvendenek neves művészek, a roma értelmiség és a fiatalok körében is.
A szemrevaló darabok mellett társadalmi küldetésben is gondolkodik. A Romani Design nem a megszokott eszközökkel küzd a romákat érő kirekesztés ellen:
A márka létrehozásakor az motivált, hogy az alkotói kreativitásomat a közösségem szolgálatába tudjam állítani. Az érdekelt, hogyan lehet a sok esetben több évszázados sztereotípiákat felülírni, amelyek az emberek fejében generációkon keresztül öröklődnek. És amelyek ellehetetlenítik az életükben való sikeres boldogulást roma kortársaim számára. Ezekből a gondolatokból nőtte ki magát a Romani Design.
A tervezőnő hozzátette, kész stratégiával, üzleti tervvel vágtak bele a márka létrehozásába, de a papíron lefektetett elképzelések, mint ahogy az lenni szokott, persze máshogyan alakultak a való életben. Sokkal előbb érkezett meg a siker, az ismertség. Vele együtt pedig az új szerep, az új feladat.
„De nem volt más opció, mint beleállni ezekbe és erőnkön felül teljesíteni.”
A befektetett energia hozta is a sikereket. Már az első évben kétszer is bemutatkoztak a közönség és a szakma előtt, és hatalmas elismerést vívtak ki kollekciójukkal. A tervezőnő szerint az lehetett a sikerük egyik tényezője, hogy az emberek nem a megszokott formában találkoztak azokkal a mintákkal, amelyeket már előtte is láttak, ismertek. Valami újat, valami meglepőt, valami szokatlant tudtak nekik mutatni.
Az évek alatt egyre népszerűbbek lettek a Romani Design alkotásai, termékei. Ezzel együtt társadalmi-kulturális missziójuk is egyre ismertebb lett: elismerést szerezni a roma viseleti kultúrának. Ám Erika tisztában volt vele, hogy a továbblépéshez (akár a tervezés, a gyártás vagy a marketing területén) szükségesek az új üzleti partnerek.
Sikereink közepette sajnos én magam is észleltem a finomhangolt szalonrasszizmus jeleit, amely többnyire átszövi az emberi gondolkodást, és bizony a divat és a művészet világát is érinti. Ezért olyan hihetetlenül értékesek számunkra azok a szakmai partnerségek, amelyek ez alatt a tíz esztendő alatt megtaláltak bennünket. Folyamatosan hitet, erőt, inspirációt nyújtanak a munkánkban. Mindez számomra azt bizonyítja, hogy a teljesítménynek nincsen bőrszíne, hogy sokkal többen vagyunk, akik szeretünk kapcsolódni a másikhoz, akik kíváncsiak vagyunk egymásra, akik elismerjük, ha valami jó vagy szép. A jövőnk közös, ahogy a jelenünk is.
Egy tolnai falucska roma családjába született a ma már egyetemen oktató biológusnő, Dr. Orsós Zsuzsa. Az általános iskola utolsó évében úgy döntött, hogy középiskolai tanulmányait a 100 kilométerrel messzebb lévő Pécsen folytatja. A család nem állt az elhatározás útjába, sőt bízott abban, hogy lányuk megállja helyét a pécsi vegyipari technikumban.
Volt bennem egy nagy érdeklődés, hogy milyen lehet egy nagyváros, milyen lehet önállóan élni. Ez a fajta kíváncsiság mind a mai napig jellemző rám
– mesél a középiskolai kezdésről Zsuzsa.
A németkéri faluból a pécsi technikumig jutott, ám ez csak az első lépcsőfok volt. A kitartó tanulás eredményeként 2010 óta a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar, Orvosi Népegészségtan Intézetben egyetemi adjunktusként tanít. Tantárgyai közt a betegségmegelőzés és az epidemiológia is szerepel.
Úgy véli, ma nem könnyű a roma fiatalok helyzete. Ahhoz, hogy ma egy roma fiatal eljusson egyetemre, ott kell hogy álljon a háta mögött a családja, amely az anyagi feltételeket meg tudja teremteni. Mert ugyan ingyenes az oktatás, mégis számtalan költség kapcsolódik hozzá, ami rengeteg pluszkiadással jár a családok számára.
Én abban a korszakban nőttem fel, amikor az anyukám írni-olvasni sem tudott, mégis nyugdíjaskoráig dolgozott. És két ember fizetéséből meg tudott élni a család. Nem volt arra szükség, hogy én mindenképpen beálljak dolgozni. Ma viszont sok olyan iskolában járok, ahol a gyerekek nagy részének dolgoznia kell az iskola mellett. Amikor pedig 16 évesen véget ér a tankötelezettség, nem a továbbtanulást, hanem a számukra (és a családjuk számára is) anyagi biztonságot jelentő munkát választják a tanulás helyett.
Dr. Orsós Zsuzsa kutatóként azt is vizsgálta, hogy a romáknál gyakoribb daganatos megbetegedések hátterében az örökletes tényezők mennyire meghatározóak. A több évig tartó laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek feldolgozása után a konklúzió az lett, hogy a genetikai tényezők nem felelősek a romák magasabb számú daganatos megbetegedéséért. Ebből következően adódik, hogy a magasabb halálozásért a külső tényezők, mint például az életmód (dohányzás, helytelen táplálkozás, elhízás), a környezet, a stressz, az alacsony gazdasági-szociális státusz okolhatók.
Az életkilátások vonatkozásában ez a meghatározó, és nem az etnikai hovatartozás.
A kutatónő felhívta a figyelmet arra, hogy egy felmérés szerint az EU 28 országában egy nő átlagban 80,2 éves, amikor meghal. Ezzel szemben a cigány nők átlagos életkora csupán 63 év. Ez 17 év mínusz. Kiemelte, Magyarországon ez az életkor valamivel magasabb, de úgy véli, mindenképpen tenni kell valamit, hogy a helyzet javuljon.
A kutatónő eddig munkáját a magyar állam is elismerte: Dr. Orsós Zsuzsanna egyetemi adjunktus tavaly október 23-án
Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Budapesten.
Borítókép: Varga Helena és Varga Erika – Fotó: Sóki Tamás / Index