Index Vakbarát Hírportál

Megmentették a Tiszát a szeméttől, de így is súlyos a helyzet

2021. február 23., kedd 14:10

Újra elképesztő mennyiségű kommunális hulladék érkezett a Tiszán, ráadásul Romániából a Szamoson keresztül nehézfémszennyezést is azonosítottak. Az uszadékot sikerült eltávolítani az áradó folyóból, de ez csak a probléma egyik része.

Február elején számoltunk be róla, hogy árad a Tisza, és nagy mennyiségű kommunális hulladékot hozott a víz. Az árhullámmal érkező, a folyóból részleges mederzár mellett, magyar fejlesztésű géplánccal eltávolított uszadékot a Vásárosnamény és Tákos között kialakított ideiglenes osztályozóban szelektálták.

A Tiszán ömlött a szemét, a kameraképek és gátőrök szerint február 5-én reggel az ukrajnai Rahónál percenként 1-2, a magyarországi határszelvényben Tiszabecsnél percenként már 30-40 kommunális hulladék érkezett, míg a Szamos folyón Csengernél percenként 60-80 darab volt látható.

Szolnok környékén ezekben a napokban is látványos a Tisza áradása. Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője az Indexnek elmondta:

A levonulás kicsit lassult, mert a vízgyűjtő területeken is megindult az olvadás, de súlyos károkat nem látunk. Szolnok környékén szélesebb a hullámtér, jobban szétterül a víz, ezért látványosabb a levonuló árhullám, de vízügyi szempontból nincs szükség különleges beavatkozásra.

Kérdésünkre hozzátette, hogy a hulladékmentesítés a felső szakaszon történt, az árhullám több mint 1500 köbméter hulladékot hozott, de ezzel a munkával gyakorlatilag végeztek.

Pénteken írtunk arról, hogy folyamatosan hígul a Romániából a Szamoson keresztül érkezett nehézfémszennyezés, ezt az OVF tegnapi közleménye is megerősíti:

A folyók bő vízhozama miatt az előrejelzéseknek megfelelően hígult fel a román bányameddőből érkező terhelés: a Bodrog vízmennyiségének hatására a Tiszán Tokaj alatt már csak réz és a cink mérhető, az értékek pedig folyamatosan csökkennek.

A Sajó, a Hernád és a Zagyva vízhozamának köszönhetően a Tokaj alatti szakaszon folytatódik a hígulás, ezért a vízminőséget már elegendő az éves mintavételi menetrend alapján mérni.

Az OVF szerint a gyors hazai intézkedésekkel sikerült elérni, hogy a szennyezés a mederben maradjon, így nem fordulhatott elő az érintett víz felhasználása. Cianidot az első vizsgálatok sem igazoltak, de több nehézfém koncentrációja is emelkedett.

A bő vízhozam miatt már akkor is számítottak hígulásra, ami így is történt:

A Tiszán Tokaj alatt a nehézfémterhelés már csak egyes komponensek (réz, cink) esetében mérhető, és az értékek folyamatos csökkennek.

Később további hígulással számolnak, a Tiszalök utáni vízrendszeren pedig a terhelés mértéke érdemben nem tér el a szennyezést megelőző állapottól, viszont arra is felhívták a figyelmet, hogy „a jó ökológiai állapot elérése, amit Magyarország és az EU 2027-re tűzött ki célul, csak ezen komponensek arányának csökkenésével valósítható meg”.

Miért baj, ha műanyagok kerülnek a vízbe?

Kiss Tímeát, a Szegedi Tudományegyetem docensét arról kérdeztük, hogy milyen problémákat okozhat, ha műanyagok kerülnek a természetes vizekbe? A lebomlási idő a fajtától függ, műanyag zacskó esetén ez 10-20 év, műszálas textilnél 30-40 év, szívószálnál 200 év, míg a műanyag poharak és tányérok esetében már 450 év.

A lebomlásnak két fázisa van: az egyik a fizikai rész, amikor a műanyag reped és töredezik, egyre kisebb darabok válnak le belőle. A másik a kémiai bomlás, ez folyamatosan zajlik, nagyon lassan vegyületekre bomlanak le a műanyagok

– mondta az Indexnek Kiss Tímea.

A káros hatás szintje a műanyag méretétől, alakjától és lebomlási idejétől is függ. Az élővilág számára okozott problémáknak két típusa különböztethető meg: a fizikai és a biokémiai károkozás. Előbbihez tartozik, ha egy állat belegabalyodik, vagy beleszorul a műanyagba, gyakorlatilag csapdába esik.

Ennek a másik része, hogy az apró darabokat nem minden esetben tudják az állatok megkülönböztetni a tápláléktól, és elfogyasztják. Ez a gyomorban felhalmozódik, telítettségérzetet okoz, miközben valójában a szervezet éhezik.

A biokémiai folyamatok alapja, hogy a bomlás útján egyre kisebb szemcsék lesznek a műanyagból, amelyek részben maguk is különböző káros vegyületeket tartalmaznak, illetve hozzájuk a vízből mérgező anyagok kötődhetnek. Ott, ahol nagy mennyiségben rakódnak le a mikroműanyag szemcsék, várható, hogy szennyezési gócpontok jönnek létre, és az élőlényeken keresztül a mérgező anyagok bekerülnek a táplálékláncba.

A mikroműanyagok az emberi szervezetet is rombolják: például óhatatlanul lenyelünk ilyeneket, ezekből pedig a gyomorsav hatására mérgező kémiai vegyületek válhatnak ki.

A docens szerint a mikroműanyagoktól már nem lehet teljesen megtisztítani a vizeket:

A nagyobbakat könnyű kiemelni, de a mikroműanyagok akkorák, mint a folyó természetes hordaléka, ezt nem lehet teljesen kiszűrni. Világszintű ökológiai katasztrófa van kibontakozóban, mert az a szennyezés, amit most a vizekbe juttatunk, száz vagy ezer év múlva is ott lesz. Mint sok más esetben, ezúttal is a jövőt éljük fel.

A Szegeden most elkezdett kutatásoknak éppen ezért az a célja, hogy a legmodernebb eszközökkel meghatározzák a vizeinkben szállítódó műanyag útját, és a lerakódás körülményeit. Kizárólag ezen adatok birtokában dolgozható ki egy stratégia a káros műanyagok okozta környezetszennyezés jövőbeli felszámolására.

Az Országgyűlés tegnap fogadta el ismét a módosított hulladékgazdálkodási törvényt, melynek tartalmáról itt írtunk részletesen:

(Borítókép: Kommunális hulladékot távolítanak el munkagépekkel a Tiszából Vásárosnaményban 2021. február 6-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)

Rovatok