A héten volt az a lakossági fórum, amit Szentendre alpolgármestere hívott össze a Villasor projekt újabb és újabb problémái, és a kialakult feszültségek miatt. Az eseményre a polgármester is ellátogatott, a lakóközösség a város főépítészét kérdezhette a helyszínen. A beruházó – bár meghívták – nem képviseltette magát.
Ott kezdődött a vesszőfutás, amikor az építtető Budai Befektetők Csoportja Ingatlanhasznosító Kft. (BBCS) elkezdte átadni a lakóparkba tervezett 16 társasház már elkészült épületeit. A kormányhivatal kiadta a használatbavételi engedélyeket, az – akkor még – boldog tulajdonosok pedig birtokba vették ingatlanjaikat. Az első látásra tetszetős épületek két sorba rendeződtek, közöttük egy, hivatalosan kivett közforgalom elől el nem zárt magánút (de a lakók megelégedésére kapuval mégis elzárt út) fekszik, innen lehet a lakásokat megközelíteni.
Olivér is itt vett egy lakást, ő kalauzolt körbe a helyszínen (kérésére nevét megváltoztattuk).
Ez a történet nem egy orbitális átverésről szól, az építtető trükkök bevetésével okoz folyamatos fejfájást ügyfeleinek. Klasszikus kifárasztásos technikát alkalmaz.
Megérkezésünkkor rögtön szemet szúrt, hogy a mélygarázsok lejárójának lejtése bármelyik magyarországi sípálya becsületére válna. Egy másik tulajdonos meg is erősíti gyanúnkat, ez így nem épülhetett volna meg. Az általa megbízott építészmérnök a műszaki auditban azt írja, hogy átlagosan 17 százalékos, de a támfal mellett több mint 20 százalékos az lejtés, miközben csak 10 százalék lehetne az adott viszonyok között. Mutatja is, mekkora gázzal kell indulnia, hogy felérjen a tetejére, ahol aztán nullára kell fékeznie, különben leérhet a kocsi alja. A nagy fékezésre azonban nem csak a kocsi, de a házak előtt játszó gyerekek miatt is szükség van, ugyanis a lejárót határoló beton támfalaktól nem lehet kilátni az útra. Nemrég az egyik szomszéd emiatt egy rolleren is áthajtott. (Az szinte már lényegtelen apróság, hogy Szentendre helyi építési szabályzata szerint a támfalat természetes kővel kellett volna burkolni.)
A beruházó azzal védekezik, hogy a garázsfeljárókat a műszaki ellenőr és az építési hatóság átvette, tehát megfelel a műszaki előírásoknak. A fórumon a főépítész ezt azzal árnyalta, hogy ma Magyarországon bemondásra adnak ki használatbavételi engedélyeket. Ha a felelős műszaki vezető és a műszaki ellenőr lenyilatkozza írásban, hogy használatbavételre alkalmas az ingatlan, akkor nem ellenőrzik annak valóságtartalmát és kiadják az engedélyt.
A lenti teremgarázs jó hűvös. Ezzel le is zárult pozitívumainak felsorolása. Az adásvételi szerződésekben ugyan az szerepel, hogy a gépkocsitároló borítása műgyanta lesz, de az első ház egyik tárolója után a kivitelező feladta ezt a technológiát. A költségek efféle "optimalizálásával" Olivér szerint házanként 2,5 millió forintot spórolt meg. A garázs falai sem kaptak megfelelő felületképzést, a téglák körvonalai jól kivehetők. Az építtető nevében az Indexnek válaszoló Doffek Gábor erről azt mondta, a beruházó sok esetben a műgyantánál magasabb szintű műszaki megoldásokkal váltotta ki azt, amit a vevők szerettek volna. Mivel az építtető kérésre sem adta át a lakóknak a kiviteli terveket (sem a jótállási jegyeket), az ÉTDR-ből letöltött adatokból származnak a meglévő információk. Hiába reklamálnak, kifogásaikra vagy nincs válasz, vagy ami a maga korrektségében még cinikusabb: éljenek azokkal a lehetőségekkel amit a jog biztosít számukra. Doffek Gábor álláspontja szerint, nincs jogszabályi kötelezettsége a beruházónak a tervek átadására.
Az épületek építése 2018-ban kezdődött, Olivérék épp egy éve vették birtokba az ingatlanukat. Az adásvételi szerződés terveiben ugyan nem szerepelt, de
vélhetően statikai megfontolásból közben megjelent két méretes beton tartóoszlop a garázsban
amitől a nagyobb autókkal igencsak nehézkessé vált a navigálás. Nagyobb baj azonban, hogy bár zsákutcás kialakítás esetén a visszafordulás lehetőségét biztosítani kell, itt az egyik parkoló esetén nincs mód a megfordulásra ha minden álláshely foglalt. Olivér a legnagyobb fal melletti parkolóhelyet vásárolta meg, de az oszlop miatt csak egy 2,5 méter széles hely tulajdonosa lett. Minél nagyobb kocsival állna be oda, annál valószínűbb, hogy meghúzza. A másik tulajdonos ehhez hozzáteszi, hogy a fal melletti parkolóhelyek esetében (a fordulókör miatt) 50 cm plusz helyet ír elő a jogszabály.
Az oszlopok a kiviteli terveken egyébként szerepelnek. Az oszlopok a műszaki ellenőr és a statikus tervező kérésének megfelelően kerültek oda. A lapunk birtokában lévő engedélyezési terveken ugyan nem szerepelnek, a beruházó szerint a kiviteli terveken viszont már igen. Azt is hozzáteszik, hogy az oszlopok a rendeltetésszerű használatot nem befolyásolják.
Apróságnak tűnik, de jól jellemzi az építtető hozzáállását a privát kerteket határoló kerítés kivitelezése. A zártszelvényekből összehegesztett szerkezetre úgy került a külső fa lécezet, hogy a zárszerkezetet eltakarja. A fát a zár előtt ugyan kivésték, de nincs az a szabványos kulcs, amit így be lehetne dugni a zárba. Erről meg is győződtünk, ezért el kell döntenünk, hogy a szemünknek hiszünk, vagy az építtetőnek, aki szerint rendeltetésszerű használatra alkalmas.
A kilincset sem lehet az ismert módon megmarkolni, legfeljebb felülről ujjal lenyomni, annyira szorosan fordul a lécezet mellett. Személyes kedvencünk azonban az a flexel kezelt probléma volt.
A házba vezető gázcső szelepének elzáró karját nem lehetett elfordítani az említett kerítés elé építése miatt, így azt az építtető nemes egyszerűséggel felére visszavágta, így a sárga karból 4 cm maradt. A kert egy másik pontján azonban a távolságokkal sokkal bőkezűbb volt. A vízórák a vízakna legalján, a járófelszín alatt majdnem 2 méter mélyen találhatók. Ha jön a vízóra leolvasó, jó, ha létrát is hoz magával, mivel lejárást biztosító fokokat nem szereltek az akna falára. Benéztünk, nem volt. Az építtető szerint ott van.
A gányolást és trükközést a külső partnerek irányában mutatott csűrés-csavarás teszi teljessé. A két házsort elválasztó út az építtető szerint az a BBCS tulajdona, ami a még át nem adott házak felé vezető építési terület is, ezért a lakói fórumra ingatlan tulajdonnal nem rendelkező résztvevőt nem is akart elsőre a lakópark területére beengedni. Költői kérdés, hogy akkor hogyan kaphattak a tulajdonosok használatbavételi engedélyt, ha csak más tulajdonán keresztül közelíthetők meg otthonaik. Ezen egyébként a vevőknek hitelt folyósító bankok is problémáztak. A BBCS a még épülő házakkal indokolja a helyzetet, befejezésük után akarja az utat az ingatlantulajdonosok birtokába adni. Építési területre egyébként csak védőfelszerelésben lehetne belépni.
Amint értesült róla, hogy a lakók maguk kerestek közös képviselőt, azzal a javaslattal állt elő, hogy majd ő megszervezi a házak közös képviseletét. Itt elég hamar világossá vált a lakók előtt, hogy a ház érdekeinek érvényesítése az építtetővel szemben finoman fogalmazva sem lesz teljes körű, ha a közös képviselő az építtető embere. Ezt el is vetették és egy külsőst bíztak meg a feladattal. Későn.
Az adásvételi szerződések tanúsága szerint a Budai Befektetők Csoportja Kft. (BBCS) az építtető, de képviseletét egy másik cég, a NOOK Consulting Kft. látja el, amely meghatalmazottja Gyulai István. Gyulai István egyben a Villasor kivitelező cég, az SZBO Építő Kft. ügyvezetője is.
Gyulai egy másik cége, az SZBO Management Kft. biztosítási szerződéseket kötött a társasházakra, épp csak a társasházak tulajdonosait felejtette el erről tájékoztatni. Az érintettek szerint úgy járt el, mintha közös képviselő lenne. Ez akkor derült ki, amikor megpróbálta utólag a lakókon a biztosítási díjakat behajtani.
Az építtető azt mondja, a "vagyonmegóvás érdekében kell és indokolt kötni biztosítást, másrészt a tulajdonosok többsége kifejezetten kérte is ezt." Húsz tulajdonos viszont biztosan nem kérte, közülük többen panaszt is tettek a Generali Biztosítónál.
A folyamatos megpróbáltatások között őrlődő tulajdonosok most azt találgatják, mit lépjenek, ha hamarosan százezer forint nagyságrendű számla érkezik. Ugyanis az építtető már rákötötte a lakásokat a szennyvízhálózatra, épp csak a bekötési terveket nem adta be időben, mert - a lakóknak adott szóbeli tájékoztatás szerint - nem voltak ehhez adottak a lehetőségek. Emiatt a lakók szennyvízre vonatkozó szerződéssel nem rendelkeznek, így nem tudják, mi lesz. Könnyen előfordulhat, hogy az önkormányzat a szennyvízdíjnál magasabb összegű talajterhelési díjat fog visszamenőleg a lakóknak kiszámlázni. Az építtető ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a DMRV-hez azonnal beadta a terveket, amint erre a szolgáltató lehetőséget biztosított számára.
Kérdésünkre a szentendrei önkormányzat azt mondta, tudnak a konfliktusról, sőt abban a lakók szerint maga az önkormányzat is érintett. Úgy tudjuk, közterület-használati kérdésben kerültek a projektgazdával összeütközésbe. Ezt az önkormányzat diplomatikusan úgy kommentálta, hogy vannak még köztük megtárgyalásra váró ügyek.
Olivérék összeszámolták, házanként már nagyságrendileg 6 millió forintos kárnál tartanak. Az említett építtetőről azt beszélik, hogy hamarosan Keszthelyen kezdi az új projektjét.
(Borítókép: Szováthy Kinga / Index)