Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBLT) első állandó kiállítása „megrendítő figyelmeztetés a történelmi felejtés ellen” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke. Az Egy diktatúra hagyatéka – Állambiztonsági iratok és történetek című tárlatának megnyitásakor az MTI beszámolója szerint Kövér László úgy fogalmazott: a kiállítás

arra tesz szakszerű kísérletet, hogy bemutassa, miként lehet egy államot a saját nemzete ellen fordítani... és az állambiztonság szervezetrendszerét a nemzet rabságban tartásának eszközévé tenni.

A levéltár kezelésében álló több mint ötmillió oldalnyi digitalizált iratanyagból, több mint egymillió megfigyelt személy aktáiból kerekednek ki „a legvidámabb barakknak hazudott egykori kommunista diktatúra mindennapjai” – hívta fel a figyelmet Kövér László.

Emlékeztetett, hogy a 20. században a kommunizmus egyszer sem a magyar emberek többségének akaratából került hatalomra Magyarországon. Három alkalommal is, 1919. március 21-én, majd 1947. február 25-én, végül 1956. november 4-én „erőszakkal támadtak rá Magyarországra idegen hatalom támogatásával, elévülhetetlen hazaárulást elkövetve” – mondta. Kövér László egyúttal arra figyelmeztetett, hogyha

elfeledjük, ami a nagyszüleinkkel, szüleinkkel és velünk történt, akkor a jövőben vagy akár már holnap más néven, más történelmi díszletek és jelszavak között hasonló elnyomó gépezet törhet mindannyiunkra.

Az újonnan kialakított interaktív közösségi és kiállító tér célja, hogy általa olyan csoportokat érjenek el, amelyeket eddig nem sikerült. Az intézmény főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz azt is elmondta, kollégái negyedszázad alatt több száz publikációt, mintegy száz önálló monográfiát írtak, valamint több millió fénymásolt oldallal járultak hozzá az egyéni információs kárpótláshoz, több tízezer állampolgárnak szolgáltattak adatot a családjukról.

Egy úgynevezett „emlékezethelyen” külön bemutatják a vörös diktatúrával szembeni ellenállást, köztük 1956-ot, továbbá az elnyomás eszközeit, a kihallgatószobákat és internálótáborokat, valamint a politikai rendőrség „láthatatlan” erőszakmódszereit, illetve az államvédelmi és -biztonsági szervezetek intézményi hátterét, a legfelsőbb parancsnokokkal együtt.