Csókay András a hazai orvostudomány egyik legkiemelkedőbb alakja. Az idegsebésznek társaival együtt sikerült szétválasztania egy sziámi ikerpárt is, elmondása szerint mindez nem valósulhatott volna meg a istenhit nélkül.
Az orvos a napokban elárulta, hogy hét évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében elveszítette a kisfiát. Marci valószínűleg epilepsziás rohamot kapott, és a kerti medence alig húszcentis vizébe fulladt. Édesapja talált rá, de már nem tudott rajta segíteni.
Marci epilepsziás volt, de kezelték, nem volt probléma, mégis rohama lehetett, úgy eshetett bele abba a francos medencébe. A születésnapjára készültünk, a keresztszülei pont megérkeztek, de csak azt hallották, ahogyan kiáltok, hogy meghalt a gyerek
– idézte fel a szörnyű emléket Csókay András a Felforgatók című műsorban.
Hozzátette, hogy a tragédia előtt vallásos gőg volt benne, és úgy érezte, ha elég imagyakorlatot végez, különb, mint más vallásos társai, másként szereti őt isten. Úgy véli, kisfia elvesztése útmutatásként szolgált számára, így a hitét a hatalmas veszteség sem tudta megingatni.
Amikor megpillantottam a medencében, kihúztam, majd megpróbáltam újraéleszteni, olyan volt, mintha a sátán kacaját hallottam volna. Megőrültem a fájdalomtól, de a tragédia nem gyengítette a hitemet. Egy ilyen az embert szkeptikussá, kiábrándulttá teszi, és a lelki tűz kifogyott bennem. Depressziónak nevezzük, amiben akkor voltam. De tudtam, akkor is ki kell tartani a hitben. 15 hónap kellett hozzá, de sokkal erősebb, boldogabb, jobb orvos, és még szerelmesebb lettem a feleségembe. Tudtam, hogy az a gyerek nagyon jól van, és megölelem majd, és biztos voltam abban, hogy ő a mennyben van, hát onnan irigyeljem én őt? Ráadásul pár éve egy mise alatt megjelent előttem a szentostyában Jézus, amint átfogta Marci vállát. Hallható hangon hallottam, hogy „Jól látod, apu!” Ez egy misztikus tapasztalat volt, ami még jobban megerősítette a hitemet
– idézte az idegsebész szavait a Blikk.
(Borítókép: Csókay András 2020. október 18-án. Fotó: Isza Ferenc / Index)