Év végi összeállításunkban az Alkotmánybíróság idei több száz döntése közül kiemeltük a szerintünk legfontosabb tízet. Így 2021-ben terítékre került a bevándorlás, a védettségi igazolvány, a kötelező védőoltás, a közérdekű adatok kiadása, a műemlék lakások megvétele, a járvány alatti gyülekezési jog, az egyetemi autonómia, az óvodába járási kötelezettség és a vallási érzékenység.
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még,
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt.
(Mi kéne még? – Presser Gábor–Sztevanovity Dusán)
Az Alkotmánybíróság december 7-én válaszolt a kormány alkotmányértelmezési indítványára. Varga Judit igazságügyi miniszter a kormány nevében kérte az Alaptörvény értelmezését a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bíróságának azon ítéletével összefüggésben, amelyben megtiltották a jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok kitoloncolását. A kormány álláspontja szerint ez a döntés közvetlenül érintette Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását.
Sokan attól tartottak, hogy az alkotmánybírák kimondják, hogy a luxembourgi bíróság ítéletét nem lehet végrehajtani, mert nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. Márpedig az leszögezi, hogy a közös hatáskörgyakorlás nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Mint utóbb kiderült, a testület eljárása nem terjedt ki az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára, ahogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányult az Európai Unió Bírósága ítéletének felülvizsgálatára sem. Azt viszont az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos,
MAGYARORSZÁG JOGOSULT A NEM KIZÁRÓLAGOS UNIÓS HATÁSKÖR GYAKORLÁSÁRA, AMÍG AZ EU INTÉZMÉNYEI MEG NEM TESZIK A KÖZÖS HATÁSKÖRGYAKORLÁS HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEKET.
Varga Judit utóbb úgy kommentálta az ítéletet, hogy fontos döntést hozott migrációs kérdésben az Alkotmánybíróság, ám szerinte a határozat a bevándorlásról szól, semmi másról.
Az ügy előadó alkotmánybírója Sulyok Tamás volt. Két alkotmánybíró (Hörcherné Marosi Ildikó és Pokol Béla) különvéleményt, míg kilencen (Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Márki Zoltán, Salamon László, Schanda Balázs, Szabó Marcel és Szívós Mária) párhuzamos indokolást csatoltak a határozathoz.
Az Alkotmánybíróság a 27/2021. (XI. 5.) AB-határozatban egyhangúlag elutasította azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek a védettségi igazolványt szabályozó kormányrendelet alkotmányosságát támadták.
Az ügyben csaknem ezer indítvány érkezett a Donáti utcába.
Az indítványozók szerint a rendelet kifogásolt rendelkezései hátrányosan megkülönböztetik azokat, akik az egészségügyi kockázatok miatt hozott döntésük alapján nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, és ezzel súlyos alapjogsérelmet okoz számukra.
Az alkotmánybírák viszont úgy foglaltak állást, hogy a vizsgált rendelkezések nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Az öttagú tanács megállapította, hogy
az Alaptörvény alapján a veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető vagy az Alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható.
A testület ez alapján elfogadta a jogkorlátozás legitim céljaként a koronavírus-járvány leküzdését, ezen belül az egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásainak a csökkentését, a károk enyhítését. A jogalkotó pedig eleget tett az Alaptörvényből fakadó azon kötelezettségének, hogy a veszélyhelyzet alapjául szolgáló járványhelyzet változásai fényében rendszeresen felülvizsgálja a korlátozó intézkedések fenntartásának szükségességét
Az ügy előadója alkotmánybírója Juhász Miklós volt.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa november 30-án egyhangúlag elutasította az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltását előíró kormányrendelet elleni alkotmányjogi panaszokat.
Az ügyben mintegy 250 indítványt kaptak az alkotmánybírák.
Az indítványozók szerint a kötelező védőoltás sérti az egészségügyi önrendelkezési jogot, és a szabályozás a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik. Egy névtelenséget kérő orvos október 1-jén beérkezett indítványkiegészítésében többek közt azt is hangsúlyozta:
Szakemberként vitatom a hivatkozott oltások hatékonyságát, továbbá találkozom számos esetben az oltásokból származó mellékhatásokkal, ezenfelül a gyártók által rendelkezésre bocsátott tájékoztató korántsem tartalmaz elég információt ahhoz, hogy felelősségteljes és megalapozott döntést tudjak hozni a kísérletben való önkéntes részvételemről.
Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára szeptember 14-én kelt levelében többek közt azzal indokolta a kormányrendeletben előírt oltási kötelezettséget, hogy a jogszabályban megjelölt egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a fertőzés veszélyének, ami egyúttal forrása is lehet a vírus közösségi terjedésének. A rendelet szerinti kötelező oltásra egyrészt a foglalkoztatott saját egészsége, másrészt a betegek egészségének védelme érdekében is szükség van.
Az Alkotmánybíróság határozatában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontjára utalva hangsúlyozta, hogy a közegészségügyi célok elérése – így különösen egy súlyos járvány megfékezése, következményeinek enyhítése – indokolhatja végső eszközként a kényszerítő jogi eszközök alkalmazását. Az alkotmánybírák szerint
a védőoltásra való tényleges kötelezés az egészségügyi önrendelkezéshez való jog arányos korlátozásának minősül,
így a támadott szabályozás szerinti szankció megalkotása nem eredményezett az indítványozók egészségügyi önrendelkezési jogába való aránytalan és e jog lényeges tartalmát sértő beavatkozást.
Az ügy előadója alkotmánybírója Juhász Miklós volt.
Az Alkotmánybíróság 15/2021. (V. 13.) AB-határozatban alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a közérdekű adatokra vonatkozó igénynek a hosszabb, 45 napos határidőn belüli teljesítése esetén az adatkezelőnek rögzítenie kell azokat az okokat, amelyek valószínűsítik, hogy az adatigénylésnek az információs önrendelkezési szabadságról szóló törvényben rögzített 15 napon belüli teljesítése a veszélyhelyzettel összefüggő közfeladatainak ellátását veszélyeztette volna.
Szél Bernadett országgyűlési képviselő indítványában az 521/2020. (XI. 25.) Korm.-rendelet azon rendelkezésének megsemmisítését kérte, amely szerinte a közérdekű adatigénylés rendjével kapcsolatos garanciális szabályok relativizálásához vezet.
Bár az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, azt állítva, hogy nem sérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot önmagában a válaszadási határidő felemelése, ellenben alkotmányos követelményt is megállapított. Az alkotmánybírák szerint ugyanis a szabályozás csak akkor marad az alkotmányos értelmezési tartományban, ha az adatkezelő nem csupán általánosan hivatkozik a veszélyhelyzetre, hanem valóban valószínűsíti, milyen közfeladatának ellátása került volna veszélybe, ha a törvényben rögzített határidőn belül kellett volna teljesítenie a válaszadási kötelezettségét.
A valószínűsítés nem jelenthet pusztán általános hivatkozást a járványra, hanem az esetlegesen ellátatlanul maradó közfeladatot ténylegesen nevesítenie kell.
A határozat indoklása szerint ennek elmaradása megkérdőjelezi a szabályozás szükségességét, ami a jogkorlátozás feltétele.
Az ügy előadó alkotmánybírója Schanda Balázs volt. A határozathoz Handó Tünde, Horváth Attila, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatolt.
A lakástörvény módosítását célzó egyéni képviselői indítványt az Országgyűlés június 15-én fogadta el 134 igen szavazattal 25 ellenében. Böröcz László fideszes képviselő eredeti tervezete még csaknem százezer önkormányzati bérlakást érintett volna, ezeket az ingatlanokat tette volna bérlőjük számára megvásárolhatóvá. Az első változat szerint azok a bérlők, akik 2020. december 31-e előtt kötöttek az önkormányzattal bérleti szerződést, vételi jogot kapnak volna arra, hogy a forgalmi érték harminc százalékáért megvásárolhassák a lakásukat.
Minél régebben bérlők, annál olcsóbban juthattak volna hozzá.
Az ár egészen az ingatlan becsült értékének 15 százalékáig csökkenthető lett volna. Az érintett önkormányzatok észrevételei nyomán a javaslatot finomították. A parlament által elfogadott törvénymódosítás már csak a világörökségi területeken lévő lakásokra vonatkozott, és azok vehetették volna meg, akik 2020. december 31-e előtt kötöttek határozatlan idejű bérleti szerződést, és már legalább öt éve bérlik az ingatlant.
A megoldás nem nyerte el Áder János államfő tetszését, aki a törvény aláírása helyett – előzetes normakontrollt kérve – az Alkotmánybírósághoz fordult. A köztársasági elnök szerint a világörökségi területen és a védőövezetében lévő állami és önkormányzati tulajdonú, a kulturális örökség részét képező műemléki ingatlanok teljes körének vételi joggal történő megterhelése, ezáltal feltétel nélküli magántulajdonba adása a világörökségi és a műemléki speciális védelmi igényre tekintettel, valamint a visszalépés tilalmából következő biztosítékok és garanciák, továbbá az egyedi mérlegelés hiánya miatt nem felel meg az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek.
Az Alkotmánybíróság a 25/2021. (VIII. 11.) AB-határozatban megállapította, hogy Alaptörvény-ellenesek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénynek azok a rendelkezései, amelyek vételi jogot biztosítottak volna azoknak a bérlőknek is, akik 25 évnél nem régebben bérelnek állami vagy önkormányzati tulajdonban álló, műemlék épületben lévő lakást. A testület arra is rámutatott, hogy
a műemlékvédelem kapcsán az állam által vállalt kötelezettségre vonatkozik a korábban az egészséges környezethez való jogra vonatozóan megállapított visszalépési tilalom.
Ennek lényegi célja, hogy az egyszer már elért védelmi színvonal ne csökkenjen.
Az ügy előadó alkotmánybírója Sulyok Tamás volt. Hat alkotmánybíró (Dienes-Oehm Egon, Handó Tünde, Juhász Imre, Márki Zoltán, Pokol Béla és Szívós Mária) különvéleményt, míg négyen (Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Schanda Balázs és Szalay Péter) párhuzamos indokolást csatoltak a határozathoz. A 15 tagú testületből ketten (Salamon László és Szabó Marcel) nem vettek részt a döntésben.
A Szivárvány Misszió Alapítvány tüntetést kívánt rendezni 2020. december 10-én a Kossuth téren, mégpedig oly módon, hogy
a gyülekezők parkoló, zárt autókban ülve, egymástól biztonságos távolságban, maszkban, dudálással és az autókra kihelyezett transzparensekkel fejezik ki tiltakozásukat
az Alaptörvény kilencedik módosítása ellen. A december 5-én bejelentett gyülekezést a hatóság a 484/2020. (XI. 10.) Korm.-rendelet alapján megtiltotta, a Kúria pedig a felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet elutasította. Az indítványozó közhasznú szervezet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint a támadott rendelkezések szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák, valójában kiüresítik a gyülekezéshez való jogot,
Az Alkotmánybíróság a 23/2021. (VII. 13.) AB-határozata szerint a gyülekezéshez való jog az egyik legfontosabb politikai alapjog, ami minden demokratikus társadalomnak alappillére, emellett azonban a koronavírus-járvány elleni védekezés, a kockázatok lehetőség szerinti minimalizálása az állam kiemelkedő, alkotmányosan igazolt célja. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz elutasítása mellett alkotmányos követelményt fűzött a támadott szabályozáshoz, amely alapján
a gyülekezési jog gyakorlását veszélyhelyzet idején is csak elengedhetetlenül szükséges ideig és körben függesztheti fel a jogalkotó, és észszerű időközönként köteles vizsgálni, hogy a korlátozásra okot adó körülmény továbbra is indokolja-e az alapjog felfüggesztését.
Az ügy előadó alkotmánybírója Schanda Balázs volt. Öt alkotmánybíró (Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Handó Tünde, Juhász Imre és Szívós Mária) különvéleményt, míg öten (Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Miklós, Schanda Balázs és Szalay Péter) párhuzamos indokolást csatoltak a határozathoz.
Az Országgyűlés 2020. július 3-án fogadta el azt a törvényt, amely alapítványi fenntartásba helyezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE). Az SZFE hallgatói önkormányzata tavaly év végén a Fővárosi Törvényszék előtt közigazgatási jogvitát kezdeményezett az egyetemi alapítvány intézkedéseivel szemben, valamint kérte, hogy a törvényszék kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását A veszélyhelyzet idején a felsőoktatást érintő egyes szabályokról szóló 522/2020. (XI. 25.) Korm.-rendelet Alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék három közigazgatási bírája a folyamatban lévő per felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerintük Alaptörvény-ellenes a kormányrendeletből eredő azon szabályozás, amely a fenntartó részére széles körű lehetőséget biztosít annak megállapítására, hogy a tanulmányi kötelezettségek jogszerű feltételei nem állnak fenn.
Az egyetemi autonómia megvalósulásához szerintük nélkülözhetetlen, hogy a felsőoktatási intézmény a tudományos tevékenységgel közvetlenül összefüggő kérdésekben autonómiával rendelkezzen a végrehajtó hatalommal szemben.
Az Alkotmánybíróság 28/2021. (XI. 5.) AB-határozata szerint azonban a támadott szabályozás érvényesülése nem sérti az Alaptörvényben biztosított felsőoktatási autonómiát, amennyiben a fenntartó döntése meghozatala során a felsőoktatási intézménnyel együttműködve, a felsőoktatási intézményi autonómia letéteményesének egyetértésével hozta meg a támadott rendelet szerinti intézkedését. A szenátus egyetértésének megléte vagy hiánya azonban olyan tényállás-megállapítási, bizonyítási és bizonyítékértékelési kérdésnek minősül, amely a rendes bíróság hatásköre és feladata.
Az ügy előadó alkotmánybírója Sulyok Tamás volt. Két alkotmánybíró (Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs) különvéleményt, míg négyen (Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László és Szabó Marcel) párhuzamos indokolást csatoltak a határozathoz.
2019 őszén a köznevelési törvény módosítása miatt ötvenhat ellenzéki országgyűlési képviselő utólagos normakontrollal fordult az Alkotmánybírósághoz, különösen azt kifogásolva, hogy a támadott szabályozás alapvetően változtatja meg az óvodába járási kötelezettséget, valamint az iskolaérettség megállapításának szabályait.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár levelében hangsúlyozta:
A szülői jogosultságok nem korlátlanok, a gyermekek egészséges fejlődéshez való joga korlátozza azokat [...] A szülőnek a nevelés megválasztásával kapcsolatos joga tehát nem egyenlő azzal, hogy ezáltal a gyermek egyáltalán ne vegyen részt intézményes nevelésben, oktatásban.
Az Alkotmánybíróság nem osztotta az államtitkár álláspontját, a 9/2021. (III. 17.) AB-határozat ugyanis Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és 2021. június 30-i hatállyal megsemmisítette a nemzeti köznevelésről szóló törvény azon rendelkezését, amely
kizárta a négy- és ötéves kor közötti gyermekek esetében az óvodalátogatás alóli felmentést.
Bár az esetek döntő többségében az óvodai nevelés szolgálja a gyermekek legjobb érdekét négy- és ötéves koruk között is, azonban előfordulhatnak olyan egyedi élethelyzetek, amelyek a családi környezetben történő nevelést indokolják. A testület megerősítette, hogy
az iskolaérettség megállapítása elsősorban a szülő joga.
Az ügy előadó alkotmánybírója Szabó Marcel volt. A határozathoz hét alkotmánybíró (Dienes-Oehm Egon, Handó Tünde, Horváth Attila, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária) különvéleményt csatolt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó – mint felperes – keresetet nyújtott be az alperes kiadó ellen személyiségi jogai megsértése miatt, mert az alperes hetilapjának, a HVG-nek 2014 karácsonyi címlapján Nagy Harácsony címmel Gerard Von Honthorst A pásztorok imádása című festményének átalakított változatát ábrázolta, amelyen az eredeti szereplők arca helyére közszereplők arca került, a gyermek Jézus képét pedig egy rakás aranypénzzel cserélte ki. Az indítványozó szerint a képi ábrázolás sértette a katolikus, keresztény közösséget.
Az indítványozó keresetét az első- és másodfokú bíróság elutasította, a felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a címlapot megvizsgálva
egyrészt kimondta, hogy az nem irányult a keresztények megsértésére, és nem közvetített a hívőkkel kapcsolatos negatív értékítéletet, másrészt a szerzők által közvetített konkrét politikai vélemény tartalmához képest nem találta önkényesnek.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az emberi méltósághoz való jogot, a vallásszabadságot és a vallása szimbólumainak és liturgiájának tiszteletben tartására, közösségi térben való háborítatlan gyakorlására vonatkozó alapvető jogát, mivel az eljáró bíróságok kritika nélkül elfogadták az alperes azon érvelését, hogy a sérelmezett közlés az érintett politikusok kritikáját célozta, és nem volt vallásellenes célzata.
Az Alkotmánybíróság a 7/2021. (II. 19.) AB-határozatban osztotta a Kúria álláspontját, mert a támadott ítélet az alkotmányos értelmezés tartományán belül maradt, így elutasították az alkotmányjogi panaszt.
Az ügy előadó alkotmánybírója Szalay Péter volt. Öt alkotmánybíró (Handó Tünde, Horváth Attila, Juhász Imre, Salamon László és Szívós Mária) különvéleményt, míg öten (Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Miklós és Schanda Balázs) párhuzamos indokolást csatoltak a határozathoz.
Az indítványozók egy 2016-ban megtartott, a teljes lengyel abortusztilalmat támogató lengyel katolikus egyházi állásfoglalás elleni tüntetésen előadott performance miatt indítottak eljárást. Keresetükben azt kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették az emberi méltóságukat és a vallás szabad gyakorlásához való jogukat azzal, hogy előadásuk keretében
egyikük áldoztatást imitálva egy abortusztabletta feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett a másik két alperes nyelvére a „Krisztus teste” kijelentés kíséretében.
Az indítványozó keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, míg a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperesek emberi méltóságát és vallásszabadsághoz fűződő jogát. Az alperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ítéletében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria arra hivatkozott, hogy a művi terhességmegszakítás engedélyezése körüli társadalmi vitában a véleményét határozottan kinyilvánító egyház, annak tagjai és az adott vallási közösséghez tartozó hívők is a közszereplőkhöz hasonlóan, szélesebb körben kötelesek a markáns kritikát is tűrni.
Az indítványozók az emberi méltósághoz való joguk megsértése miatt az Alkotmánybírósághoz fordultak, amelynek a 6/2021. (II. 19.) AB-határozata a jogerős bírói döntést megsemmisítette, de hatáskörének korlátai miatt arról nem foglalt állást, hogy az ügyben az indítványozók által kifogásolt konkrét cselekmény indokolatlanul bántotta-e a katolikus vallási közösséget és ezen keresztül az indítványozók emberi méltóságát. Ezeknek a kérdéseknek a megítélése az ismételten eljáró bíróságok feladata.
Sulyok Tamás az Indexnek adott interjújában így magyarázta a döntést:
A két ügy között alapvető különbség, hogy a címlap egyértelműen közéleti mondanivalót hordozott, amihez vallási hátteret használt fel, míg az abortusztabletta esetében a közéleti tartalom elsikkadt, miközben gúny tárgyává tették a katolikus egyház egyik fontos szertartását.
Az ügy előadó alkotmánybírója Szalay Péter volt. A határozathoz öt alkotmánybíró (Czine Ágnes, Horváth Attila, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária) párhuzamos indokolást csatolt.
(Borítókép: Az Alkotmánybíróság épülete. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)