Egy törvényszéki bíró – a pedagógus ülnökök helyett is – az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint Alaptörvény-ellenes a büntető törvénykönyv azon rendelkezése, amely alapján emberölésért a 12. életévüket betöltött gyermekek is büntethetők, ha rendelkeznek a következmények felismeréséhez szükséges belátással. Szerinte nemcsak azt kellene vizsgálni, hogy belátási képességük birtokában valósították-e meg a bűncselekményt, hanem azt is, hogy magatartásukban kimutatható-e más személy ráhatása.
A bűnügyi szakemberek régóta vitáznak azon, hogy hol húzódjon a vétőképesség határa. Magyarán: hány éves kortól lehessen valakit büntetőjogilag felelősségre vonni? A 2013 júliusában hatályba lépett büntető törvénykönyv meghagyta ugyan a büntethetőség alsó korhatárának a 14. életévet, ám egyúttal azt is kimondta, hogy egyes, súlyosabb bűncselekményekért a 12. életévét betöltött gyermek is büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Büntetésük négy évig tartó javítóintézeti nevelés is lehet.
Ezek a bűncselekmények a következők:
A szabályozás miniszteri indoklása kiemelte:
A tizenkettő–tizennégy év közötti gyerekek körében is egyre nagyobb mértékben elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés, ezért szükséges a büntethetőségi korhatár módosítása, a kirívóan agresszív, élet ellen irányuló bűncselekményt megvalósító gyermekkorúak büntetőjogi felelősségre vonása és egyes súlyos bűncselekményeknél a büntethetőség korhatárának leszállítása tizenkét évre. Az ilyen bűncselekményt megvalósító gyermekkorú magatartásából ugyanis arra lehet következtetni, hogy megfelelő segítség hiányában nem lesz képes a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedésre és a törvénytisztelő életmódra, ezért a speciális prevencióhoz mindenképpen szükséges a büntetőjog eszközeinek igénybevétele.
A büntethetőség 12. életévtől történő meghatározása nem új keletű hazánkban: egészen az első büntető törvénykönyv hatálybalépésétől 1961-ig – vagyis csaknem nyolc évtizeden keresztül – ez volt a vétőképesség alsó határa, és minden esetben vizsgálni kellett az elkövetők értelmi és erkölcsi fejlettségét is.
Évente három-négyezer gyermekkorú bűnöző átlagosan hét-nyolcezer bűncselekményt követ el Magyarországon. A 12-13 évesekre általában jellemző a társas elkövetés. Az utóbbi években a gyermekkorú elkövetők körében némileg csökkent a vagyon elleni bűnözés, miközben nőtt a személy elleni és a garázda jellegű bűncselekmények száma. A bűnügyi statisztika szerint 2018 óta 6 emberölést, 83 rablást és 31 kifosztást lehetett kötni gyermekkorú személyhez. A hat gyilkosságból egyébként négyet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, kettőt pedig Pest megyében követtek el.
Az ominózus rendelkezés most az alkotmánybírák elé került, mert Palásti Sándor, a Budapest Környéki Törvényszék tanácselnöke – az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett – egyedi normakontroll-eljárást kezdeményezett a büntető törvénykönyv 16. § a) pontja Alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
A büntetőbíró a konkrét ügy kapcsán kiemelte: az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény szerint a társtettesként elkövetett emberölés bűntettével vádolt gyermekkorú beszámítási képessége teljes körű volt, belátási képességgel is rendelkezett. A szakértő azonban azon túl, hogy fenntartotta a gyermekkorú vádlott erre hajlamosító tulajdonságait megállapító véleményét, a tárgyaláson azt is megállapította, hogy
a nagykorúakból álló csoport tagjaként nem volt képes a belátási képessége szerinti magatartásra, amelyet a csoportnyomás, a megfelelésre és az engedelmességre hajlamosság határozott meg.
Az indítványozó bíró szerint a jogalkotó a kifogásolt szabályozással nem teljesítette a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító gyermekek védelmére irányuló alkotmányos kötelezettségét:
Mindezekre tekintettel a törvényszéki bíró úgy látja, hogy a tizenkét és tizennégy év közötti személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságánál nemcsak azt kell vizsgálni, hogy beszámítási és belátási képessége birtokában valósította-e meg a bűncselekményt, hanem hogy magatartásában
kimutatható-e más személy kényszert el nem érő ráhatása.
Ha a bűncselekményt más személy ráhatása nélkül valósította meg, akkor a törvényszék szerint is a büntetőjogi felelőssége megállapítható.
A bírói kezdeményezést január 24-én szignálták ki előadó alkotmánybíróra.
(Borítókép: Palásti Sándor, a Budapest Környéki Törvényszék büntetőbírája 2019. március 4-én. Fotó: Ajpek Orsi / Index)