Az Ungvárból származó Kolodko Mihály szobrász kis méretű szobrai már kikerültek fővárosi és más magyar települések közterületeire és épületbelsőkbe is, azonban azok valódi művészeti értéke megkérdőjelezhető – így érzi ezt a kortárs képzőművész is, ezért dobozba zárta a szobrot.

Pólya Zsombor munkáit az OSA Archívum, a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is őrzi – írja a 24.hu. Felháborodásának egy köztéri alkotásokat bemutató cikk a forrása, amelyben történelmi emlékművekkel, Pauer Gyula és Can Togay Cipők a Duna-parton (2005) című, az Országház környékén található alkotásával egyenrangúként említik „a jobbára szellemesnek, viccesnek szándékolt, közérthető és szelfire csábító zsánerszobrokat, köztük Kolodko a Duna-korzón felállított, Roskovics Ignác festőt alkotás közben ábrázoló szobrát”.

Instagram-posztjában rámutat arra, hogy a mű egy másolat, eredetije 2012 óta Ungváron látható, a kettő közti különbség pedig mindössze annyi, hogy a vásznon mindkét esetben az éppen aktuális látvány – az Ung, illetve a Lánchíd és a Duna – látható. 

Roskovicstól Ignác festőtől

távol állt a plein air festészet, azaz valószínűleg soha nem festette ilyen módon egyik képét sem, így szobra többszörösen is hazug, jelentéktelen, harmadlagos tákolmány, a festészet közérthető és perverz metaforája, nem műalkotás, így műélvezeti értéke sem lehet

– írta a művész, majd hozzátette:

Szeretném azt gondolni, hogy nem ez jellemzi a budapesti ízlést, ezért bedobozoltam, elszállításra valónak ítélve a szobrot.

Az üres doboz csak javaslatként azt jelképezi, hogy a szobor által megsemmisített Duna-parti látványnál még mindig jobb teret képez, és további hasonló beavatkozásokra is javaslatot kíván tenni, amelyek

megteremthetnék az esélyét annak, hogy ne csak narcisztikus önmagunkkal szembesüljünk folyamatosan, hanem a környezettel, a tájjal.

A tegnap közzétett bejegyzésben a szombat hajnalban felállított installáció néhány részlete látszik: