Száznégy évvel ezelőtt, 1918. június 10-én kapott torpedótalálatot a fiumei kikötőből kihajózó Szent István csatahajó, amelynek 1087 fős legénységéből nyolcvankilenc tengerész vesztette életét. Az Országgyűlés 2016-ban egyhangú szavazással június 10-ét a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjává nyilvánította.
A Szent István csatahajót 1914. január 17-én Fiuméban (a mai Rijekában) bocsátották vízre.
152 méteres hosszával, húszezer tonnás vízkiszorításával a korszak egyik legnagyobb hajójának számított.
Megépítésére a Ganz-Danubius hajógyár akkoriban Magyarországhoz tartozó, fiumei gyártelepe kapott megbízást. A csatahajó húszmillió koronába került, s a lövegek és a páncélzat kivételével magyar alapanyagokból és berendezésekből készült. Eredetileg Hunyadi Jánosnak akarták keresztelni, de Ferenc József személyes döntésére kapta a Szent István nevet. A négy tagból álló Tegetthoff-osztály utolsó egységeként készült el, testvérhajói a Tegetthoff, a Viribus Unitis és a Prinz Eugen voltak.
Hadrendbe állítása után a hajó 937 napos szolgálatából 54 napot volt Pulától távol, és ebből csak egy lőgyakorlat volt kétnapos. Többnyire a város légvédelmét segítette. Utolsó útjára 1918. június 9-én indult el, és a konvoj elején haladó Szent Istvánt június 10-én hajnali fél 4-kor két, egymásba olvadó robbanás rázta meg.
A torpedók nagyon szerencsétlen helyen érték a csatahajót,
ugyanis a robbanások átszakították jobb oldalt az első és második kazánház közötti válaszfalat. A manőverképesség és a szivattyúteljesítmény csökkenése mellett emiatt túl sok víz ömlött a hajótestbe.
Újabb kutatások szerint három vagy négy torpedó is eltalálta a hajót, de egy vagy kettő nem robbant, miközben a több száz kilós fémtest becsapódása így is károkat okozott. Az olasz torpedók eredetileg a Tegethoffot célozhatták, csakhogy a Szent Istvánt sikerült eltalálniuk.
A Szent István hajnali hat órakor felborult, és hét perccel később elnyelték a hullámok. Az 1087 fős legénységből négy tiszt és 85 matróz vesztette életét. A veszteség elsősorban géptermek legénységéből és a lékponyvás osztagból került ki, akiknek esélyük sem maradt elhagyni a hajót. A mentést nehezítette, hogy a hajón alig volt mentőcsónak, hiszen azok ütközetben, találat esetén repeszgránátként viselkedtek. Az olaszok olyan nagynak ítélték győzelmüket, hogy 1939 óta június 10-én ünneplik a haditengerészet napját.
A magyarok sem feledkeztek meg hőseikről. Hat évvel ezelőtt idősebb Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke kezdeményezésére a KDNP két képviselője, Rubovszky György és Vejkey Imre egyéni képviselői határozati javaslatot terjesztett be a parlamenthez, amelyben javasolták, hogy a jövőben június 10-e legyen a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapja. Az Országgyűlés az indítványt 2016. november 8-án 190 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta.
Idősebb Lomnici Zoltán az Index érdeklődésére elmondta, hogy a határozat június 10-e emléknappá nyilvánítása mellett egyben szorgalmazza és támogatja olyan megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, emléktáblák avatását, amelyek a nagy háborúban tengersírban nyugvó magyar haditengerész hősi halottakkal kapcsolatosak. Vagyis az emléknap egyrészt főhajtás a hős haditengerészek előtt, másrészt felhívás is, hogy a történelemoktatásban nagyobb teret kapjon a magyar tengerészekről szóló rész.
A megemlékezés és az emlékmű felállítása hiánypótló, a nemzet önbecsülése szempontjából is lényeges, és a hazaszeretetet erősítő, senki ellen sem irányuló kezdeményezés.
Az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke azt is kiemelte, hogy az első világháború szinte minden magyar családot érintett, három és fél millió behívót küldtek ki,
660 ezer magyar katona nem tért vissza, és többségük idegen temetőkben nyugszik, ahová már senki nem visz virágot.
Ezért családtörténeti szempontból is fontos az első világháborús hősi halottakról való megemlékezés.
Az országgyűlési határozatban tehát felkérték a magyar kormányt arra, hogy a nagy háborúban tengersírban elesett magyar haditengerész hősi halottak emlékére emeljen emlékművet a horvátországi Pula haditengerészeti temetőjében, hogy az első haditengerészeti emléknapon már itt adózhassanak tisztelettel a hősi halált halt magyar haditengerészek előtt.
Így is történt. 2017. június 10-én a Miniszterelnökség és a Honvédelmi Minisztérium közös delegációja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vezetésével kétnyelvű emlékművet avatott a pulai haditengerész-temetőben az első világháborúban hősi halált halt magyar tengerészek tiszteletére. Az emlékművön az alábbi felirat olvasható:
Magyarország kegyelettel emlékezik az első világháborúban hősi halált halt magyar tengerészekre.
Talán kevesen tudják, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a világ hatodik legnagyobb és legkorszerűbb flottájával rendelkezett, a legénység húsz százaléka pedig magyar volt, és mintegy 27 ezer tiszt és matróz teljesített szolgálatot.
(Borítókép: A Szent István csatahajó a fiumei kikötőben 1918-ban. Fotó: Földi Imre / MTI)