Navracsics Tibor beszédét onnan kezdte, hogy eleinte, 2011-ben „langyoskás” volt annak a magyar javaslatnak a fogadtatása Brüsszelben, hogy legyen egy emléknap a totalitárius diktatúrák áldozatainak. Emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a magyar európai uniós elnökség alatt nagyon sokáig úgy tűnt, hogy nem tudunk majd előre lépni ebben az ügyben.

Szerinte azért, mert Nyugat-Európában a fasizmusra úgy tekintenek, mint amiről már nem kell beszélni, mert a történelem része. A kommunista diktatúrában pedig nem érintettek. Végül ezt egy nagy-britanniai képviselő felszólalása változtatta meg.

Hiányzó kulturális gyökérzet

Navracsics Tibor kiemelte: az emléknap olyan kitüntetett jelentőségű esemény, amely lehetőséget ad arra, hogy Európa keleti fele is megmutathassa történelmét, és végre valóban kialakulhasson az európai kulturális közösség – ami számos politikai gondolkodó szerint előfeltétele egy nagy egységnek.

Bízom abban, hogy ha kitartunk a mellett, hogy saját kulturális értékeinket, történelmünket, hagyományainkat elmagyarázzuk nyugat-európai társainknak, akkor sikerrel fogunk járni, és Európa valóban közösséggé válik

– mondta Navracsics Tibor. A miniszter elmondása szerint a nyugat-európaiak sok esetben nem értik a kelet-európai történelmet, nem is tanulnak róla az iskolában. Ez az emléknap azonban olyan, kitüntetett jelentőségű esemény, amely lehetőséget ad arra, hogy Európa keleti fele is megmutathassa történelmét.

A miniszteri beszéd köszönőviszonyban volt Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója mondanivalójával. A főigazgató szerint Európa két felét még mindig elválasztják a diktatúrák eltérő tapasztalatai. Majd úgy vélekedett: „de mi, magyarok nem hagyjuk, hogy mások mondják meg, mit és hogyan tegyünk, és hogy elvegyék a szabadságunkat”.

(Borítókép: Navracsics Tibor. Fotó: Szabó Réka / Index)